157980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidinon-származékok előállítására
157980 3 4 észterek, mint metánszulfonsav- vagy o- vagy p-toluolszulfonsavészterek alkalmazhatók a találmány szerinti eljáráshoz. Ezeket az észtereket előnyösen oldószer jelenlétében reagáltatjuk a 4-(l-piperazinil)-4,5-dihidro-tienoPjiS-bH'llbenzotiepmnel. Oldószerként olyanok alkalmazhatók, amelyek az adott reakciókörülmények között közömbösek, mint a szénhidrogének, például benzol vagy toluol, halogénezett szénhidrogének, például kloroform, éterszerű folyadékok, például éter vagy dioxán, rövidszénláncú alkanonok, például aceton vagy metiletilketon, valamint foszforsavamidok, például hexametilfoszforsavtriamid. Egy mól-ekvivalens reakcióképes észternek egy mól-ekvivalens szabad bázissal a találmány szerint történő reagáltatása során egy mól-ekvivalens sav hasad le. Ezt a savat a 4-(l-piperazinil)-4,[5-dihidro-tieno;[;2,3-b}[il jbenzotiepin feleslegével vagy a kétbázisú reakciótermékkel köthetjük meg. Előnyösebb azonban, ha külön savmegkötőszert adunk a reakcióelegyhez. Savmegkötőszerként például alkálifémkarbonátok, mint nátrium- vagy káliumkarbonát, továbbá szerves tercier bázisok, mint piridin, trietilamin vagy különösen N,N-diizopropil-etilamin alkalmazhatók. A tercier bázis feleslege oldószerként is felhasználható. Ha a találmány szerinti reakció kiindulóanyagaként 4-(l-piperazinil)-4,5-dihidro-tieno [2,3-b][l]benzotiepin helyett e vegyület alkálifém-, például nátrium-, kálium- vagy litiumszármazékát alkalmazzuk, akkor előnyös, ha a reakciót valamely szénhidrogénben, például benzolban vagy toluolban folytatjuk le. A (II) általános képletű hidroxivegyületek Ikiindulóanyagként alkalmazható reakcióképes észtereiként pl. az l-í(2-iklóretil)- és l-^(3-4dórpropil)-3Hmetil-2-imidazolidinon említhetők; ezek a vegyületek már ismereteseik. További ilyen típusú vegyületek az ismertekhez hasonlóan állíthatók elő. A másik reakciókomponensként felhasználásra kerülő 4-(l-piperazinil)-4,5^ilhidro-tieno[i2,:343]i[il]benzotiepin pl. a következő módon állítható elő: 4-klór-4,5-dihidro[2,3-ib]:[il]benzotiepin|ből indulunk ki és ezt benzolban 1-piperazinkairíbonsav-etilészterrel reagáltatva 4 j (4,5-dihidro-.tieno [2, 3-fo] [1 ] bienzotiepin-4-il)-l-pipera2iníkadbonsav-etilészterré alakítjuk, majd ez utóbbi vegyületet etanolban káliumihidiroxid segítségével hidrolizáljuk és dekarboxilezzük. A találmány szerinti eljárás egy másik változata értelmében oly módon is előállíthatók az (I) általános képletű vegyületek, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet — ahol R és n jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — vagy egy ilyen vegyület alkálifémszármazékát a 4-ihidroxi-4,i5-dlhidro-tieno[2,!3Hb]i[l]lbenzotiepin valamely reakcióképes észterével reagáltatjuk és kívánt esetben a kapott reakcióterméket valamely szervetlen vagy szerves savval képezett addiciós sóvá alakítjuk át. A (III) általános képletű vegyületeik ilyen cáíra alkalmas alkálifémszárimazékaiként pl. a nátrium-, káEum- vagy lítiumszánmazékok említhetők. A 4Hhidroxi-4,5-dihidro-tieno[2,3-b]'tl]benzotiepin reakcióképes észtereiként pl. halogenid.ak, mint kloridok vagy. bromidok, továbbá szultfonsavészterek, mint metánszulfonsavvagy o- vagy p-toluolszulfonsavészterek alkalmazhatók. A (III) általános képletű szabad bázisoknak vagy alkáliifémszármazékaiknak a 4nhidroxi-4,!5--dihidro-tieno[2,!3-b]l[l]íbenzotiepin reakcióképes észterével való reagáltatásához közegként ugyanolyan oldószerek alkalmazhatok, mint az első helyen említett eljárásmód esetében. Ha e reakció kiindulóanyagalként szabad bázist alkalmazunk, akkor ugyanolyan savmegkötőszereket használhatunk, mint az első helyen említett eljárásmód esetében. A (111) általános képletű kiindulóanyagokat az irodalom^ már ismertette. Ugyancsak ismeretes a másik reakciókomponensként pl. alkalmazható 4-lklór-.4,:5-dihidro-tienQf2,3Hb]![l]benzotiepin is. Az analóg 4-bróm^4,5-dihidro-tieno[2,3-b] [ljíbenzotiepin az előbbihez hasonló módon állítható elő. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket azután a szokásos módszerekkel alakíthatjuk át szervetlen vagy szerves savakkal képezett addiciós sóikká. Pl. oly módon járhatunk el, hogy az (I) általános képletű vegyület szerves oldószerrel készített oldatához - a sóképzéshez kívánt savat vagy ennek oldatát adjuk. Realkeióközegként előnyösen olyan szerves oldószereket alkalmazunk, amelyeikben a képződő só nehezen oldódik és így szűréssel könnyen elkülöníthető. Ilyen oldószerek pl. a metanol, aceton, metiletilketon, taválbbá az aceton-és etanol, metanol és éter vagy etanol és éter elegyei. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyszerként a szabad bázis helyett gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képezett addiciós sók alakjában is felhasználásra kerülhetnek; sóképzésre tehát olyan savakat alkalmazhatunk, amelyek anionjai a szóbajöhető adagolásiban nem toxikus hatásúak. Előnyös továbbá, ha a gyógyszerként alkalmazásra kerülő sók nem, vagy csak kevéssé higroszfeóposak. Az (I) általMnos képletű vegyületekkel való sóképzésre alkalmas savak példáiként a következőik említhetők: sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, báta-hidroxietánszulfonsav, ecetsav, almasav, borkősav, citromsav, tejsav, oxálsav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, benzoesav, szalicilsav, fenilecetsav, mandulasav és emfoonsav. Az új hatóanyagok, amint fentebb már említettük, orális, rektális vagy parenterális úton kerülhetnék beadásra. A hatóanyagok adagolt) 15 20 25 30 35 40 •55 50 55 60 2
