157951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására
2 157-951 3 A hatáserősség kvantitatív összehasonlítása céljából a kísérleti anyagokat egereknek intraperitoniális úton adagoljuk. 24 óra megfigyelési időtartamon belül meghatározzuk a maximális szedatív hatást. A meghatározásnál a következő vizsgálati állapotokat különböztetjük meg: 1 = a kísérleti állatokat a ketrecből kivesszük, majd a vizsgáló asztalra helyezzük,, ezt követő 15 másodpercen belül a kísérleti állatoknál spontán mozgás nem léphet fel. 2 = l-hez hasonló, azzal az eltéréssel, hogy üvegbottal való gyenge meglökésre sem lép fel a kísérleti állatoknál spontán mozgás. 3 = a kísérleti állatok felemelésénél és a vizsgáló asztalra való helyezésnél mozgás nem tapasztalható. A kísérleteket kvantitatív módon értékeljük és DE 1,00 értékként azt a dózist állapítjuk meg, amelynél a szedatív állapot elérhető volt. A kísérleti eredményeket a következő táblázatban részletezzük: . . . 1. táblázat Szedatív hatás egéren Példa DE 1,00 Relatív hatékonyság Példa /unól/kg i — 1.00 1 4,33 8,50 2 1,43 25,73 3 4,4 8,36 4 0,97 37,94 5 14,9 2,47 6 2,54 14,49 8 10,3 3,57 10 17,7 2,08 13 1,77 20,79 14 6,41 5,74 A 36,8 1,00 A találmány szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására azzal jellemezhető, hogy valamely (II) általános képletű fenotiazinszármazékot — amely képletben X és R szubsztituensek jelentése a fentiekkel megegyezik — valamely (III) általános képletű alkiléndihalogeniddel — amely képletben A Bzubsztituens jelentése a fentiekkel megegyezik, míg Hal halogénatomokat, előnyösen klórvagy brómatomokat jelent — majd valamely (IV) általános képletű vegyülettel — amelyben Y), Y2,. Y 3 és m jelentése a fentiekkel megegyezik — végül pedig valamely (V) általános képletű vegyülettel — amely képletben Zt szubsztituens és n jelentése a fentiekkel megegyezik, míg 2,1 szubsztituens valamely reakcióképes észter gyökét, főként halogénatomot vagy rövidszénláncú alkilszulfonátgyököt, előnyösen pedig egy halogénatomot, főként bróm- vagy jódatomot jelent — reagáltatunk. 10 20 25 35 40 45 50 55 60 C5 Az egyes (II), (III), (IV), (V) általános képletű reakciókomponenseket fokozatosan reagáltatjuk éspedig az alábbi módszerekkel: A) A (II) és (III) általános képletű vegyületeket először a (VI) általános képletű vegyületté, a (VI) és (IV) általános képletű vegyületeket második lépésben a (VII) általános képletű vegyületté alakítjuk át, vagy a (III) és (IV) általános képletű vegyületeket először a (VIII) általános képletű vegyületté, majd ezt a vegyületet a (II) általános képletű vegyülettel reagáltatva a (VII) általános képletű vegyületté, ez utóbbit pedig az (V) általános képletű vegyülettel reagáltatva az (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át, vagy B) a (II) és (III) általános képletű vegyületeket először a (VI) általános képletű vegyületté, majd külön lépésben a (IV) és (V) általános képletű vegyületeket a (IX) általános képletű vegyületté, végül-a (VI) és (IX) általános képletű vegyületeket az (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át, vagy C) a (IV) és (V) általános képletű vegyületeket a (IX) általános képletű vegyületté, ez utóbbit a (III) általános képletű vegyülettel a (X) általános képletű vegyületté alakítjuk át, vagy alternatív módon a (III) és (IV) általános képletű vegyületeket a (VIII) általános képletű vegyületté, ez utóbbit az (V) általános képletű vegyülettel a (X) általános képletű vegyületté alakítjuk át, majd kétféle módszerrel előállított (X) általános képletű vegyületet a (ÍI) általános képletű vegyülettel reagáltatva az (I) általános képletű kívánt vegyülethez jutunk. Az egész előállítási eljárást az egyes reakciólépéseket is beleértve előnyös módon valamely iners szerves oldószeres közegben végezzük. Ez utóbbira példaként aceton vagy valamely éter, mint pl. dioxán, vagy valamely aromás szénhidrogén, mint pl. toluol vagy xilol említhető. Az egyes reakciólépéseket célszerűen egy 'savkötő anyag jelenlétében folytatjuk le, savkötő anyagként pedig előnyösen egy tercier-amint, pl. trietilamint használunk. Amennyiben az egyik reakciókomponens lúgos kémhatású, akkor ezen reakciókomponens feleslege önmagában is alkalmas savkötő anyagként történő felhasználásra. A reakciókomponenseket általában azonos mólarányok-. ban adagoljuk és a reakciót megemelt hőmérsékleten, főként a mindenkori reakcióelegy forrpontján végezzük. A (VIII) általános képletű vegyület helyett . a megfelelő N-(rövidszénláncú)-alkoxikarbonil-származék vagy a nitrogénatomon "valamely szokásos védőcsoportot tartalmazó vegyület is felhasználható, ilyen esetben a (rövidszénláncú)-alkoxikarbonil-gyököt önmagában ismert módszerrel, pl. hidrogénezéssel le kell hasítani. 2
