157938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-izokinolin-származékok előállítására

13 157938 14 és 250 ml metanolból átkristályosítjuk. Így 24,5 g l-(3-dimetilamino-propilamino)-6,7-dimetoxi--3,4-dihidro-izokinolin-hidrojodidot kapunk 253—254 C° olvadásponttal. 25. példa 20 g l-metiltio-6,7-metiléndioxi-3,4-dihidroizokinolin-hidrojodidnak 125 ml etanoUal készült szuszpenzióját 1 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt 7,3 g 2-dietilamino-etilaminnal és 8,1 ml 7,8 n hidrogénjodiddal melegítjük. Lehűlés után a kristályos terméket szűrőre visszük, és 3 ízjben 25 iml etanoillál mossuk. így 28,8 g 260 C° fölött olvadó kristályos terméket kapunk. Ezt a terméket 500 ml desztillált víz és 250 ml metilénklorid keverékében szuszpendáljuk. A pH-t kb. 11-re állítjuk be 60 ml 10 n nátronlúggal. A szerves fázist elkülönítjük, és a vizes fázist további 250 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 100 ml vízzel mossuk, majd nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomás alatt elűzve 15,8 g narancsszínű olajat kapunk. Ezt az olajat 170 ml izopropanolban oldjuk, és hozzáadjuk 32 ml 3,4 n éteres hidrogénklorid-oldathoz. A kiváló kristályos terméket szűrőre vissszük, 2 ízben 20 ml izopropanollal, majd 2 ízben 40 ml dietiléterrel mossuk, és megszárítjuk. így 17,7 g 181—183 C°-on olvadó terméket kapunk. 70 ml etanolból kikristályosítva 16,3 g l-(2-diétilamino-etilaimino)-6,7-metílé;ndioxi-3,4^dihiidro-izoik'inolin-dihidrokloridot kapunk 184—186 C° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt 1-metiltio-6,7-metüéndioxi-3,4-dihidro-izokinolin-hidrojodidot úgy állítjuk elő, hogy 33 g 6,7 metiléndioxi~3,4-dihidro-izotiokarbosztirilnek 1800 ml acetonnal készült oldatához hozzáadunk 29,4 g metiljodidot, és a 18 órai állás után kivált kristályos terméket szűrőre visszük, 3 ízben 100 ml acetonnal mossuk, és megszárítjuk. így 45 g 1-~m.etiltio-6,7-metiléndioxi-3,4-dihidro-izokinolin-hidrojodidot kapunk 258—260 C° olvadásponttal. A 6,7-metiléndioxi-3,4-,dihidro-izotiokarbosztiril előállítására 370 g porifoszforsavhoz keverés közben másfél óra alatt 35—40 C°-on hozzáadunk 68,7 g 2-(3,4-metiléndioxi-fenil)-etil-izotiocianátot, és a reakciókeveréket jégfürdőben való külső hűtés közben beleöntjük 1100 mlvízbe. A kikristályosodó terméket szűrőre visszük, 4 ízben 100. ml vízzel mossuk, és megszárítjuk, így 66 g 6,7-metiléndioxi-3,4-dihidro-izotiokarbosztirilt kapunk 216 C° olvadásponttal. A 2-(3,4-metiléndioxi-fenil)-etil-izotiocianát előállítására 79,5 g 2-(3,4-metiléndioxi-fenil)-etilamin-hidrokloridot 750 ml vízben oldva 43,7 g tiöfoszgén 360 ml metiliénklioriddal készült oldatával reagáltatunk, miközben a pH-t 107 ml 10 n nátronlúg fokozatos hozzáadásával 4 körül tartjuk. Ezután a szerves fázist dekantáljuk, és a vizes fázist 200 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisókat 100 ml n sósavval mossuk, és nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomás alatt elűzve narancssárga olajat kapunk, amely lehűtve kikristályosodik. így 75,2 g 2-(3,4-metiléndioxi-fenil)-etil-izotiocianátot kapunk kb. 30 C° olvadásponttal. A 2-(3,4-metiléndioxi-fenil)-etilaniin J. C. Robinson és H. R. Snyder [Organic Syntheses Coll. Vol. III., 720 (1955)] szerint állítható elő. 26. példa 11,5 g 7-klór-l-rnetiltio-3,4~dihidro~izokinolin-hidrojodid, 4,7 g 7,8 n hidrogénjodid és 4,3 g 2--dietilamino-etilamin keverékét 100 ml etanolban másfél óra hosszat melegítjük. Lehűlés után a kikristályosodó terméket szűrőre visszük, 2 ízben 25 ml éterrel mossuk, és megszárítjuk. így 12,5 g terméket kapunk, és ezt 100 ml víz és 100 ml metilénklorid keverékével szuszpendáljuk. A keveréket 5 ml 10 n nátronlúg hozzáadásával meglúgosítjuk, majd a szerves fázist dekantáljuk, és a vizes fázist 50 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat 50 ml vízzel mossuk, és nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az illó termékeket 30 torr nyomás alatt elpárologtatjuk, így 7 g barna olajat kapunk, és ezt feloldjuk 60 ml acetonitriíben. Ezután hozzáadunk 13 ml 4 n éteres hidrogénklorid-oldatot. A kikristályosodó termieket szűrőre visszük, és 10 ml acetonitrillel, majd 2 ízben 10 ml éterrel mossuk. Szárítás után 6,8 g kristályos terméket kapunk 206 C° olvadásponttal. Ezt visszafolyató hűtő alatt való forralás közben feloldjuk 210 ml acetonitriíben, az oldatot 35 C°-ra hűtjük, és hozzáadunk 100 ml dietilétert. Lehűlés után a kivált kristályos terméket elválasztjuk, és 10 ml éterrel mossuk. így 6,3 g l-(2-dietilamino-etilamino)-7-klór-3,4-dihidro-izokinolin-dihidrokIoridot kapunk 206—207 C° olvadásponttal. A kiindulási anyagiként használt 7-Már-l-metiltio-3,4-dihidro-izokinolin-hidro j odid előállítására 14,9 g 3,4-dihidro-7-klór-izatiokarbosztiril 240 ml acetonnal készült oldatához hozzáadunk 32 g metiljodidot. Szobahőmérsékleten való 24 órai állás után a kivált kristályos terméket szűrőn elválasztjuk, így 13,6 g l-metiltio-7-klór-3,4-dihidro-3,4-izokinolin-hidrojodidot kapunk. A 3,4-dihidro-7-klór-izotiokarbosztiril a következőképpen állítható elő: 200 g finomra őrölt alumíniumkloridnak 210 ml n-heptánnal készült szuszpenziójához 80 C°on kis részletekben hozzáadunk 30 g 2-(4-klór-f enil)-etil-izotiocianátot. Ezután a reakciókeveréket a heptán dekantálása után ráöntjük 1000 g őrölt jég és 200 ml metilénklorid keverékére. Utána még 250 ml metilénkloridot adunk hozzá, és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist 200 ml 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7