157933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás káliumhidrogéntartarát és adott esetben élesztőzsír előállítására előnyösen borseprőből

3 157933 4 nyi, hogy a régi technológiát új, modern gépekkel, félig automatizálva végzik. Az eddigi borkősavgyártási technológiák röviden a következőkben foglalhatók össze: A borseprőt — legtöbb esetben — az alkoholtartalom lepárlása után a borkősavas sók kinyerése érdekében az eljárások egyik csoportja szerint erős ásványi savakkal, sósav (HCl), kénsav (H2SO4), újabban kénsav és salétromsav (HNO3) keverékével kezelik és nyers borkősavoldatot nyernek. A kinyerés másik csoportja direkt káliciumsókat, kaMumkloridot (CaCl2) és mésztejet (Ca/OH2) alkalmaz és az ún. „seprőmeszet" kapja. Ezeken kívül ma még létezik oly gyártási eljárás, melyben savas közegben autoklávoznak, az autoklávozott anyagban szódával (Na2CO;j) a jól oldódó káliumnátriumtartarát (KNaCíH/jO«) nyers oldatát kapják. Az eljárások első csoportja és a legutóbb leírt módszer szerint nyert nyers oldatokból calciumsókkal (CaCl'2, CaCO;i: kalciumkarbonát prec, CaOH és gipsz: CaSO/,) borkősavas meszet nyernek. A viszonylag tiszta borkősavas meszet és az ennél szennyezettebb' „seprőmeszet" kénsavval megbontják és a kapott borkősavoldatot kész termék — borkősav — gyártására az általánosan ismert módszerekkel feldolgozzák. Az ismertetett eddigi eljárásoknak sok hibája, nehézsége van, ezek a következők: Az alkohol kinyerése céljából alkalmazott lepárlás hoszszantartó magas hőmérséklete, valamint a borkősavgyártásnál a szűrhetőség érdekében alkalmazott, magas nyomáson történő, viszonylag hosszú ideig tartó autoklávozás és az erős hatású vegyi anyagok a borseprőben levő többi igen értékes anyagokat nagy mértékben károsítják, illetve tönkre teszik. Ezen kívül a használatos borkősavgyártási eljárások meglehetősen elavultak, sok kémiai reagenst és drága saválló berendezéseket igényelnek. A közbenső termékként kapott kalciumtartarát változó összetételű és tisztaságú anyag, amelyből igen nehéz olcsón megfelelő tisztaságú borkősavat előállítani. Éppen ezért a borseprőfeldolgozás eddigi folyamata, véleményünk szerint, helytelen. A találmány fenti hibák, nehézségek kiküszöbölésére irányul és a borseprőben eredetileg benne levő igen értékes anyagok csaknem mindegyikének kinyerése, valamint az egyes, ugyancsak elválasztható anyagok értékesebb termékké való feldolgozása érdekében olyan technológiát, technológiai sorrendet és feldolgozási módszereket alkalmaz, amelyek egymással szorosan összefüggnek annak érdekében, hogy a továbbfeldolgozásra kerülő anyag ne károsodjék, ugyanakkor'egyszerű megoldással küszöböli ki a régi eljárások ismert feldolgozási nehézségeit. A találmány az egész seprőfeldolgozási technológiát új alapokra helyezi. , Az eljárás elve és lényege a következő: A seprőtésztát megszárítjuk, finomra daráljuk, majd légszáraz, finomra darált borseprőből a zsíros anyagokat extrahálással eltávolítjuk, illetve kinyerjük. A visszamaradt zsírmentes száraz anyagból a borkősavtartalmat egy lépcsőben káliumhidrogéntartarát (borkő) formájában nyerjük ki. A visszamaradt zsír- és borkősavmentes anyag alkalmas további feldolgozásra. Ezzel az eljárással elveszítjük ugyan a seprőtészta igen kis mennyiségű alkoholtartalmát — bár ez nem szükségszerű, ugyanis alkalmas szá-^ rítóberendezéssel a szárítás során az alkoholtartalom is kinyerhető —, viszont megóvjuk és kinyerhetővé tesszük a borseprő egyéb, sokkal értékesebb anyagait, mert a találmány szerinti eljárás azokat egyáltalán nem károsítja. Eljárhatunk úgy is, hogy elhagyjuk az oldószeres extrakciót és egy lépésben állítjuk elő a borseprőből a 95—98% tisztaságú káliumhidrogéntartarátot. Az élesztőzsír kinyerését az alábbi módon végezzük. Kiinduló anyagként szárított borseprőt használunk, melyet híg seprőből, préselt seprőből, seprőtésztából nyerhetünk alacsony hőfokú szárítással. A szárított borseprőt ledaráljuk. A darálás történhet daráló berendezéssel, előnyösen kalapácsos malommal, lényeges az, hogy az őrlemény átlagosan 0,5 mm körüli szemcseríagyságú legyen. Ezután >. finomra darált borseprőt extraháljuk. Az ex';;rahálást szerves zsíroldószerrel valósítjuk meg, előnyösen diklórmetánnal, vagy triklór etilénnel, pl. a növényolaj iparban használatos folyama! tos extraháló berendezések felhasználásával. Az extraháiással a borseprőből kioldottuk az értékes zsíros anyagokat. A szerves oldószerben kioldott zsíros anyagokat az oldószer lepárlása révén nyerjük ki. A zsíros anyagokat tartalmazó szerves oldószert lepárlásnak vetjük alá lepárló-, oldószerkinyerő berendezések segítségével. Így egyrészt az oldószert regeneráljuk, újból felhasználhatóvá tesszük, másrészt megkapjuk a borseprő zsíros, illetve zsíroldható anyagait. Az oldószer lepárlását célszerű vákuumban végezni, hogy a zsíros anyagok az esetleges magasabb hőfokon ne károsodjanak; ha a lepárlás nem vákuumban történik, akkor a lepárlást nem szabad teljesen végrehajtani, hanem az oldószer végső maradékát vákuumbepárlással vagy vákuumszárítószekrényben kell a zsíros anyagból eltávolítani. Végül a szerves oldószert eltávolítjuk, illetve visszanyerjük az extrahált borseprőből. Az extrahálás befejezése után az extrahált borseprő még sok oldószert tartalmaz, amelyet el kell távolítani, illetve a gazdaságos technológia szempontjainak megfelelően vissza kell nyerni, hogy újból felhasználhassuk. Ez a visszanyerés az anyag melegítésével, a távozó oldószergőzök lecsapásával történik. így az oldószer re-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2