157917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazol-származékok előállítására
157917 9 _ 10 etil-5-(4~klór-fenil)-tiazol-2-il-niaíonát n-propanolos kristályosítás után 161—161.5 C°-on olvad. A kiindulási anyagként felhasznált 5-(4-klór-fenil)J2-metil-tiazolt a következőképpen állíthatjuk elő: 7.75 g 5-(4-klór-fenil)-2-metil-oxazoít (o. p. 74.5—75.5 C°; e vegyületet 4-klór-benzoil-aceton, nátriumazid és kénsav reakciójával, a 2-metil-5-fenil-oxazol ismert előállítási eljárásával analóg módon készítjük) és 8.9 g finoman porított foszforpentaszulfidot belsőségssen összekeverünk és sűrű viszkózus ömledék képződése közben közvetlen lángon hevítünk. Az ömledéket 5 perc múlva lehűlni hagyjuk és 150 ml vizes 4 n sósavval 20 percen át forraljuk. A képződő szuszpenziót hűtjük, szűrjük és a szűrletet kieselguhr hozzáadásával derítjük, majd ismét szűrjük. A szürlethez 10—12 C°-0!n keverés közben lassan 40%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk. A kiváló csapadékot pH=7 érték elérésekor szűrjük és vízzel alaposan kimossuk. A terméket 4 : 1 arányú metanol/víz elegyből kristályosítjuk. Az ily módon kapott 5-(4-Jklór-fenil)-2-metil-tiazol 83.5—84.5 C°-on olVad. 9. példa 0.6 g nátriumhidrid (50%-os diszperzió, készítése lásd 1. példa) 35 ml száraz dimetilformamiddal képezett szuszpenziójához 3.9 g dimetil-5-(4-klór-fenil)-tiazol-2-il-málonátot adunk és a reakcióelegyet 30—35 C°-on 30 percen át keverjük. Az elegyhez 7.1 g metiljodidot adunk és további 1 órán át 30—35 C°-on keverjük. A folyadékot 15 C°-ra hűtjük, 50 ml vízzel hígítjuk, 3X50 ml éterrel extraháljuk, majd a kapott oldatot 3X40 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A szilárd maradék két komponens keverékéből áll, melyet a következőképpen választunk szét. Az anyag benzoics oldatát 200 g alumíniumoxidot tartalmazó alumíniumoxid-oszlopon vezetjük át. Az egyik komponens az oszlopon könynyen áthalad és az eluáturaJaepárlása során izolálható. A kapott dimetil-a-[5j(4-'klór-fenil)-tiazoT-2-íl]-a-metil-malonát acetonitriles kristályosítás után 129—130 C°-on olvad. A másik komponens, az 5-(4-klór-fénil)-2-[di-(metoxi-karbonil)-metilén]-l-metíl-zl'', -tiazolin az oszlopról kloroformmal eluálható. 10. példa 2.5 g dimetil-2-(4-klór-fenil)-tiazol-4-il-malonát-a-nátrium-származékot 20 ml száraz dimetilformamidban szuszpendálunk és 1 ml metiljo-r didot adunk hozzá. Az elegyet 16 órán át 15—20 C°-on állni hagyjuk. Az elegyhez 200 ml vizet adunk majd 100 ml éterrel extraháljuk. Az átérés réteget vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. Sárga olaj alakjában dimetil-o:-[2-(4-klór-f enil)-tiazol-4-il] -a-metil-malonátot kapunk, melynek N. M. R. vizsgálata során d 3.7 ppm-nél metil-jelzést és ő 1.65 ppm-nél metilészter-jelzést találunk. 11. példa 14.6 g metil-2-(4-klór-fenil)-4-metil-tiazol-5-il-acetát, 2.5 g nátriumhidrid és 50 ml dimetilkarbonát elegyét 100—110 C°-os fürdő-hőmérsékleten keverés közben 3.5 órán át forraljuk. A feles mennyiségű nátriumhidrid megbontása céljából 10 ml metanolt adunk hozzá majd azonnal 200 ml 10 tf %-os vizes ecetsavat adagolunk be. A kapott elegyet 3X50 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos extrák tokát 3X100 ml vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A szilárd maradékot ciklohexánból kristályosítjuk. Az ily módon kapott dimeíil-2-(4-klór-fenil)-4-metil-tiazol-5-il-malonát 140—141 C°-on olvad. 12. példa 3.25 g dimetil-2-(4-klór-fenil)-tiazoI-4-il-malonát és 1 ml piperidin 15 ml metanollal képezett oldatát 15 C°-on keverjük majd 5 perc alatt 1 ml 36 súly/tf %-os vizes formaldehid-oldatot adunk hozzá. A reakcióelegyhez 10 óra múlva 5 ml vizet adunk. 12 óra múlva csapadékkiválást észlelünk. A szilárd anyagot szűrjük és 10 ml 50%-os vizes metanollal mossuk. Az ily módon kapott dimetiiWa-p^(4-klör-'fen;ill)-.tiazol-441]!-a-<N-piperidinometil)-malonát 90—91 C°-on olvad. A fenti eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy piperidin helyett 1 ml morfolint alkalmazunk. Az ily módon kapott dimetil-ct-[2-(4--klór-fenil)-tiazol-4-il]-a-(N-morfolinometil)-ma lonát 124—126 C°-on olvad. 13. példa 1.6 g metil-2-(2,4-diklór-fenil)-tiazol-4-il-acetát, 0.7 g nátriumhidrid és 10 ml dimetilkarbonát elegyét visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 100—110 C°-os fürdő-hőmérsékleten keverés közben 3 órán át forraljuk. Az elegyet lehűtjük és a feles mennyiségű nátriumhidrid megbontása céljából 5 ml metanolt adunk hozzá. Az elegyhez 50 ml 10 tf %-os vizes ecetsav-oldatot adunk és a képződő elegyet 3X50 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres extraktokat 3X100 ml vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot petroléterből (f. p. 60—80 Cc ) kristályosítjuk. Az ily módon kapott dimetil-2-(2,4--diklór-fenil)-tiazol-4-il-mak»nát 92—94 C°-on olvad. 14. példa 0.96 g nátriumhidrid (50%-os diszperzió; készítése lásd 1. példa) 12 ml száraz dimetilformamiddal képezett szuszpenziójához 3.5 g dietil-a-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
