157903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos karbonsavak előállítására

5 157903 6 A VIII. általános képletű kiindulási anyago­kat úgy kaphatjuk, hogy valamely VII. általá­nos képletű vegyületből hidroxil-csoportot tar­talmazó oldószerben gyenge bázis jelenlétében történő melegítéssel a szekunder amint lehasít­juk, analóg módon ahogy azt az első eljárásvál­tozatnál leírtuk. Gyenge bázisként itt is nát­riumacetát és nátriumhidrogénkarbonát jön te­kintetbe, ezek nem képesek az észter-csoportot elszappanosítani. Oldószerként előnyösen rövid­szénláncú zsírsavakat vagy vizet használha­tunk. A találmánynak egy további, ötödik eljárás­változata szerint az I. általános képletű vegyü­leteket úgy állítjuk elő, hogy valamely IX. ál­talános képletű vegyületből, melyben R, X, Y, Z| és Z2 jelentése az I. általános képletnél, míg Q jelentése az V. általános képletnél megadott, halogénhidrogént hasítunk le és a kapott reak­cióterméket kívánt esetben valamilyen szervet­len vagy szerves bázissal sóvá alakítjuk át. A Q halogénatom előnyösen klór- vagy bróm­atom. A halogénhidrogén lehasitását például valamilyen szerves bázisban, így kollidinben vagy dimetilformamidban végzett forralással valósítjuk meg. A halogénhidrogént azonban úgy is lehasíthatjuk, hogy a IX. általános kép­letű vegyületet valamilyen szerves oldószerben, így benzolban vagy toluolban ezüstacetát jelen­létében, vagy pedig dimetilformamidban litium­bromid és litiumkarbonát jelenlétében forral­juk. A IX. általános képletű kiindulási anyagokat például a IV. általános képletű karbonsavakból kiindulva állítjuk elő, ezek a találmány máso­dik el járás változatának kiindulási anyagai. Eze­ket a karbonsavakat például valamely IXa ál­talános képletű karbonsavkloriddal, melyben R jelentése az I. általános képletnél és Q jelenté­se az V. általános képletnél megadott, Friedel-Crafts szerint alumíniumkloriddal nitrobenzol­ban az 5-helyzetben acilezhetjük. Ezeket a ve­gyületeket azonban a IXb általános képletű te­lített 5-alkanoil-vegyületek brómozásával vagy klórozásával is előállíthatjuk; a IXb képletben R, X, Y, Zi és Z2 jelentése az I. képlet szerinti, és ezek előállítási módszerét a találmány első eljárásváltozatával kapcsolatban már leírtuk. A halogénezést pl. úgy végezzük, hogy a IXb kép­letű vegyület alkalmas oldószerrel így jégecet­tel, nitrobenzollal vagy valamilyen halogéne­zett szénhidrogénnel készített oldatába ekvimo­láris mennyiségű klórt vagy brómot adunk. A találmány hatodik eljárásváltozata értel­mében az I. általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely X. általános kép­letű vegyületet — e képletben R2 rövidszénlán­cú aíkilcsoportot jelent, míg R, X, Y. Zf és Z2 jelentése az I. általános képletnél megadott — előbb egy Xa általános képletű rövidszénláncú alkilezőszerrel, melyben R2 jelentése a X. álta­lános képletnél megadott és A valamilyen ás­ványi sav egyértékű anionját képviseli, Xb ál­talános képletű terner szulfónium-vegyületté, melyben R, X, Y, Zi és Z2 jelentése az I. kép­letnél, R2 jelentése a X. álalános képletnél és -A jelentése a Xa általános képletnél megadott, alakítjuk át és ezt a vegyületet azután a terner szulfónium-csoport lehasadásáig valamilyen gyenge bázissal forraljuk. Alkilezőszerként például alkil-halogenidek illetve diallkilszulfátok jönnek tekintetbe. A ter­ner szulfóniumcsoport lehasítása ugyanolyan reakciókörülmények között történik, mint a szekunder amino-csoport lehasítása az első el­járásváltozatban, azaz valamilyen hidroxil-cso­portot tartalmazó oldószerben, így vízben vagy rövidszénláncú zsírsavban, valamilyen gyenge bázis, így például nátriumacetát vagy nátrium­hidrogénkarbonát jelenlétében történő melegí­téssel. A X. általános képletű vegyületeket pedig úgy állítjuk elő, hogy például egy II. általános képletű vegyületet vagy ilyen vegyület halo­génhídrogénsavval képezett sóját valamilyen Xc általános képletű rövidszánláncú alkil-nát­riumszulfid feleslegével —• e képletben R2 je­lentése a X. általános képletnél megadott — 7—9 pH-ju pufferezett vizes oldatban forral­juk, amíg a szekunder aminocsoport kicserélő­dik szulfid-maradékra. A találmány hetedik eljárásváltozata szerint az I. általános képletű vegyületeket úgy állít­juk elő, hogy valamely XI. általános képletű vegyületből, melyben R, X, Y, Zt, Z 2 és R 2 je­lentése az I. képletnél vagy a X. képletnél meg­adott, valamilyen hidroxilcsoportot tartalmazó oldószerben gyenge bázis jelenlétében végzett forralással lehasítjuk az alkilszulfonil-csopor­tot. Gyenge bázisként ennél az eljárásnál is pél- -dául nátrium-acetát- vagy nátriumhidrogén­karbonát-oldat jön szóba, míg oldószerként vi­zet vagy valamilyen rövidszénláncú zsírsavat használhatunk. A XI. általános képletű vegyületeket egysze­rű módon állíthatjuk elő úgy, hogy valamely X általános képletű vegyületet szerves oldószer­ben hidrogénperoxiddal vagy valamilyen per­savval kezelünk. Persavként például perhan­gyasav, perecetsav, perbenzosav stb. jön tekin­tetbe, szerves Oldószerként előnyösen rövid­szénláncú alkanolokat, ketonokat vagy rövíd­szénláncú zsírsavakat használunk. Az új hatóanyagokat, vagy gyógyszerészeti­leg elviselhető sóikat előnyösen perorálisan al­kalmazzuk. Sóképzésre szervetlen vagy szerves bázisokat, így pl. alkáli- vagy alkáliföldfém­hidroxidokat, -karbonátokat vagy -hidrogén­karbonátokat, trietanolamint vagy kolint hasz­nálhatunk. A napi adag felnőtt betegek részére 50 és 1000 mg között van. Az adagolási egysé­gek formájában kiszerelt gyógyszerformák, mint például drazsék, vagy tabletták előnyösen 25—500 mg-ot tartalmaznak valamely talál-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom