157873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált N,N'-bisz-(difenilalkil)-alkiléndiamidok előállítására

157873 11 12 kristályosítjuk. Az így kapott vegyület olva­dáspontja 192L-193 C°. Hozam 17%. 8. példa: N,N'-Bisz-[3,3-diíenil-propil-(l)]-etiléndiam:in­-dihidrofclorid 13,3 g (0,029 mól) N,N'4>isz-[3,3-diíenilpro­pén-(2)-il]-íglicinamidnak 75 ml tetrahidrofu­ránnal készült oldatát hűtés és állandó keve­rés közben hozzáesepégtetjük 2,2 g (0,058 mól) lítiumalumíniumhidridnek 75 mii tetrahidrofu­ránnal készült szuszpenziójához. A reakcióke­veréket ezután 5 óra hosszat visszafolyató hű­tő alkalmazásával forraljuk, majd jeges hűtés közben a fölös redukálászert váz óvatos hozzá­adásával elbontjuk. A szerves részek kiszűrése és etanollal való mosása után a szűrtetet vá­kuumban bepároljuk, a maradiékot etanolban oldjuk, és söképzésre éteres hidrogénklöridot adunk hozzá. Néhány órai állás után a cím szerinti vegyület kikristályosodik. Olvadáspont­ja 230—231 C°. Hozam 18%. 9. példa: N,N'-Bisz-![3,i3-difenil-propil-(l)]-etiléndiamin­-dihidroklorid 2,7 g (0,01 mól) 3,3-difenil-propilbromidot 10 'ml etanolban oldjuk, és 8 óra hosszat visz­szafolyató hűtőt alkalmazva 0,6 g (0,01 mól) etiléndiaminnal forraljuk. A reakcióké ver ékhez 20 ml 2 n nátriumhidroxidot adunk, éterrel extraíháijük, és az oldószer ledesztillálása után a maradékból a fölös kiindulási terméket olaj­szivattyú-vákuumban eltávolítjuk. Ezután a maradékot etanolban felvesszük, és a kapott oldatot étares hidrogénkloriddal megsawanyít­juk. A kivált kristályokat laszívatjuk, és eta­nolból átfcristályosítjuk. így iN,N-bisz-[:3,3-di­fenil-propil-i(l)]-idtiléndiamin^dil hidrdklio i rido , t ka­punk 230—23il C° olvadásponttal. Hozam 21%. 10. példa: N-fS^-Difenil-^propil-iilJJ-N'-ta^-difenil-etil­- (1) ] -etilén diamki-dihidro klorid 2,5 g (0,01 mól) N-[3,3-d;ifenil-.propil-<l)]-eti­léndiaminnak és 1,96 g (0,01 mól) ditfenilaeet­aldehidnelk a keverékét 120'—130 C°^on más­fél óra hosszat hevítjük. Lehűlés után hozzá­adunk 25 ml metanolt, és oldódásig keverjük. Ezután a reakciokieverekhez kis részletekiben 1,(5 g nátriumbórhidrideit adunk, majd 3 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával for­raljuk. 40 ml 2 n 'sósav hozzáadása után az alkoholt vákuumban ledesztilláljuk és a visz­szamariadó vizes fázist 2 ízben éterrel extra­háljuk. Ezután káiliumkarbonáttal meglúgosít­juk, és a képződött bázist etanolban oldjuk. A bázis etanolos oldatához éteres hidrogénklori­dot adva a hidrokloridot kicsapjuk, és elvá­lasztása után frakcionáltan átkristályosítjuk. Így N-p^-difenil-propilHÍlíl-N^fa^-difenil-etil­-(l)]-etiléndiamiin-dihidrokloridot kapunk 206— 207 C° olvadásponttal. Hozam 16%. .5 • 11. példa: N-[3-(3,4-Dihidroxifenil)-3-fenil-propil-(l)]-N'­-[3,3-difenil-propil-(l)]-etiléndiamin-10 -dihidroklörid 2 g (0,0039 mól) N-[3-(3,4-dimetoxifenil)-3--fenil-propU-(l)]-N'-[3,3-difenil-propil-(l)]-eti­léndiamint 40% hidrogénJbromidot tartalmazó 15 12 ml jégecettel széndioxid atmoszférában visz­száfolyató hűtőt alkalmazva forralunk. Lehű­lés után a reakciókevarékbez 50 ml vizet adunk, káliurnfcarbonáttal meglúgosítjuk, majd 2 íz­ben kloroformmal extriaháljuk. Ezután a kk>-20 roformos fázist káliumlkarbonát fölött megszá­rítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A ma­radékot metanolban oldjuk, majd a metanolos oldathoz éteres hidrogénkloridot adva a di­hidrokloridot kiválasztjuk, elválasztjuk, és me-25 tanol és éter elegyéből átkris'tályosíitju'k. Olva­dáspontja 182—184 C°. Hoztam 32%. 30 55 60 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az RÍ H \l C—A R9 H R3 \/ NH—B—NH—A,—C l\ R R/. általános képletű új szubsztituált N,N'-bisz-(di­fienilalkil)-alkiléndiamiinok és savaikkal alkotott 40 addíciós sóik előállításária — ebben a kép­letben Rí, R'2, R3 és R4 olyan fenilcsoportokat jelente­nek, amelyek közül adott esetben az 45 egyik vagy az I képlet egymással szemben fekvő végein levő kettő egy­szer vagy kétszer 1—3 szénatomos al­ku- vagy alkoxicsoporttal, hidroxil­csoporttal vagy halogénatommal vagy 50 R5 egyszer egy -N képletű cso-Re porttal lőhet szubsztituálva — ebben a képletben R5 és Rg azonosak vagy különbözők lehetnek, és 1—3 szén­atomos alkilcsoportokat jelentenek —, és Rí R2, R3 !és R4 közül az egyik 5—7 szénatomos cifcloalifás csoportot is jelenthet, Ai és A2 azonosak vagy különbözők lehetnek, és 1—4 szénatomos egyenes vagy elágazó alkilénliáncot jelentenek, vagy 65 egyszerű kötést képviselnek, és 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom