157869. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(halogénfenilamino)-imidazolin-2-származékok előállítására

s 157889 4 A találmány célkitűzése olyan eljárás kidol­gozása, amely a felsorolt hátrányoktól mentes és az (I) általános képletű vegyületek előállítá­sát lehetővé teszi, beleértve a melléktermékek könnyű levalaszthatóságát és a nem "kívánatos merkatpánképződés kiküszöbölését is. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű 2-(ihalogénfemlamino)-imidazolin-2-származékok a megfelelően szubsztituált (II) általános kép­letű fanilguanidin-származékokból — amely képletben R1; R 2 és R 3 jelentése a fentiekkel megegyezik — vagy ilyen vegyületek szervetlen vagy szerves savaikkal képzett sóiból etiléndi­aminnal, illetve ennek monosőival 100 és 200 Cc közötti, előnyösen 130—150 C° közötti hőmér­sékleten, adott esetben oldószerek, mint hosz­szabb szénláncú alkoholok vagy ezek keverékei, valamint nitrobenzol stb. jelenlétében előállít­hatók. Szervetlen sókon főként sósav, hidrogén­bromid, hidrogénjodid, kénsav, salétromsav fel­használásával készített sókat, szerves savakkal képzett sókon pedig a szulfonsavakkal, mint benzol-toluolszulfonsavval képzett sókat értjük. Az eljárás kivitélezése során a megfelelően szubsztituált (II) általános képletű fenilguani­din-hidrogénkloridokat adott esetben felesleg­ben alkalmazott etiléndiaminnal, valamely oldó­szer jelenlétében 100 és 200 C°, előnyösen 130— 150 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. A reakciókeveréket több órás hevítés után desz­tillációval az oldószertől mentesítjük, a mara­dékot pedig híg vizes sósavoldatban feloldjuk. A savanyú Vizes oldatot szerves oldószerekkel, rriint benzollal, toluollal, etilacetáttal, vagy éter­rel extraháljuk, a képződött szerves mellékter­mékek eltávolítása céljából, majd a vizes sava­nyú oldatból lűgosítással a bázisos alkatrészeket félszabadít j ulk. A vázolt etiléndiaminnal lefolyó reakcióval egyidejűleg a reakció hőmérsékletétől függően a (II) általános képletű fenilguanidin anilinné történő elbomlása is bekövetkezik, így a lénye­gesebb melléktermékek az anilinokból és az át nem alakult (II) általános képletű fenilguanidi­nekből tevődnek össze. Az anilineket a reakció­keverékből könnyen el lehet távolítani, emellett a (II) általános képletű fendlguanidinek és az fi) általános képletű 2-(halogénfenilamino)-imid­azolin-2-származékok közötti nagy oldhatósági különbség folytán a kívánt termékek izolálása könnyen megoldható. Az elérhető előnyökhöz hozzájárul az is, hogy a visszanyert (II) álta­lános képletű fenilguanidinek ismét reakcióba vihetők. A találmány szerinti eljárással elérhető hozamok a bevitt guanidin-származékra számít­va átkrisitályosítás után tiszta bázist- illetően 30—35% elméleti értéknek felelnek meg. A találmány Szerinti eljárás oldószerek távol­létében is sikeresen kivitelezhető. Egy további kiviteli mód szerint a (II) általá­nos képletű fenilguanidineket etiléndiamin mo­nosóival, mint pl. etiléndiamin-p-toluolszulfonát­tal reagáltatjuk, mimellett ennél a reakciónál is oldószerek jelenlétében vagy távollétében dol­gozunk. A kapott reakciókeverékek feldolgozását ha­sonlóképpen végezzük, mintha a (II) általános 5 képletű fenilguanidin-hidrokloridakat etiléndi­aminnal reagáltatnánk. A (II) általános képletű fenilguanidin-szárma­zékok etiléndiaminnal akként is reagáltathatok, hogy a bevitt guanídinszármazékra számítva 10 mintegy 1 mólekvivalens szervetlen vagy szer­ves sav jelenlétében dolgozunk. A találmány szerinti eljárás kivitelezésénél fontos tényező, hogy a bevitt (II) általános kép-15 létű fenilguanidinre számítva 1 mólekvivalens­nyi mennyiségnél kevesebb vagy legfeljebb 1 mólekvivalens savat használjunk, mivel ellen­kező esetben a 2-(halogénfenilamino)-imíidazo­lin-2-származékra számított hozamok erősen le-2o csökkennek. Kisebb jelentőségű ezzel szemben az, hogy a guanidinszármazék sóját etiléndi­aminnal vagy a guanidinszármazékot az etilén­diamin valamelyik monosójával reagáltatjuk. A javasolt új eljárás előnyei abban foglalha-25 tók össze, hogy a kívánt végtermékek könnyen izolálhatok és tisztíthatók, a nem kívánatos merkaptánképződés kiküszöbölhető, a reakció­körülmények az adott üzemi lehetőségekkel könnyen összhangba hozhatók és az át nem 0 alakult kiindulóanyagok is visszavezethetők. A találmány szerinti eljárás sikeres kivitele­zése a halogénanílin származékok ismert hő­bomlékonysága miatt nem voltak előreláthatok. Ezek közé az instabil halogénanilin származékok közé tartoznak ugyanis az eljárás során hasz­nált (II) általános képletű fenilguamdinszárma­zékok. 48 g 2,6-dikiórfenílguanidin-hídrokloridot és 12 g vízmentes etiléndiiamint 90 ml izoamil­alkoholban 20 óra hosszat forralunk. A reakció lezajlása után a keveréket vákuumban száraz­ra pároljuk és az olajos maradékot híg sósav­ban feloldjuk. A savas oldatot éterrel extrahál­juk, a vizes oldatot pedig 2 n nátriumhidroxid­dal meglúgosítjuk. A kivált színtelen terméket 10 percig forraljuk kloroformmal visszafolyató 50 hűtő alatt. Ily módon 10 g kloroformban nehe­zen oldható, át nem alakult 2,6-diklórfenilguani­din izolálható. A kloroformos oldatot szárazra pároljuk, a maradékot pedig kevés izopropanol­ból, aktív szén hozzáadásával átkristályosítjuk. 55 A hozam 11,6 g = kb. 33,5%-os elméleti, a be­vitt 2,6-diklórfenilguanidin^hidrokloridra számít­va. .A kapott 2-(2',6'-diklórfenilamiinio)-imidazo­lin-2 olvadáspontja 138—142 C°. 20,7 g 2-(2',6^diklórfemlamino)-imidazolin-(2) 200 ml izopropanollal készített oldatába sósav­gázt vezetünk mindaddig, amíg az oldat savas lesz. A nyersterméket vízmentes etanolból át­kristályosítva 16,5 g (68,8%) 2-(2',6'-diklórfenil­(55 amino)-imidazolin-(2) hidrokloridot kapunk. A 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom