157792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus fóliák előállítására
7 157792 8 tok oldószerei általában ismertek, alifás szénhidrogénekben pl. rendesen nem oldhatók. Ha az NCO/OH-arány 2-nél több, akkor lényegében lánchosszabbítás nélküli előadduktokat kapunk, viszont 2-nél kisebb NCO/OH-arány esetén az előadduktok közepes molekulasúlya nő. Kis molekulasúlyú glikolok, amelyeket pl. a poliészterkomponensek felsorolásánál is ismertettünk, az előadduktok előállításánál lánchoszszabbítószarként, a nagyobb molekulasúlyú kiindulási vegyületek mellett bizonyos részarányban alkalmazhatók; ebben az esetben ugyancsak nagyobb molekulasúlyú előadduktokat kapunk. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során az adott esetben szerves oldószerben oldott vagy diszpergált állapotban levő aminocsoportokat tartalmazó előaddukthoz, adott esetben alacsony hőmérsékleten és erős keverés közben először a nem-oldószert adjuk hozzá. Ekkor viszkozitás-növekedés következik be. Az így előállított „víz az olajban" típusú diszperzióhoz az adott esetben oldott vagy diszpergált, NCO-csoportokat tartalmazó előaddüktot és/ vagy a poliizocianátot ugyancsak keverés közben adagoljuk. Ügy is eljárhatunk azonban, hogy az adott esetben szerves oldószerben oldott vagy diszpergált, nagyobb molekulasúlyú, legalább két NCO-csoportot tartalmazó előaddüktot és/vagy a kis molekulasúlyú monomer poliizocianátot keverjük össze először, és erős keverés közben a rossz oldószert hozzáadjuk. Ezután lényegében, adott esetben szerves oldószerekben oldott vagy diszpergált, adott esetben már a rossz oldószerekkel ugyancsak elkevert, nagyobb molekulasúlyú, legalább két szabad bázikus aminocsoportot tartalmazó előaddukt — kis molekulasúlyú poliaminok vagy hidrazinok egyidejűleg használhatók — ekvivalens mennyiségeit keverés közben adagoljuk. Ügyis dolgozhatunk azonban, hogy a minden esetben szervesoldószerben oldott vagy diszpergált, izocianát csoportokat tartalmazó előadduktokat és/vagy kis molekulasúlyú 'monomer poliizocianátokat, ill. nagyobb molekulasúlyú, legalább 2 szabad bázikus aminocsoporíokat tartalmazó előadduktokat egymással öszszekeverjük, és egyidejűleg erős keveréssel a nem-oldószert diszpergálás közben hozzáadjuk. A poliaddició befejezése előtt a még önthető reakcióelegyet formaadás közben hordozókra visszük fel. Ezt követően a poliaddiciót, előnyösen magasabb hőmérsékleten, előnyösen 50 C° felett, teljessé tesszük. Az oldószer/nem-oldószer keverék tökéletes eltávolítását pl. párologtatással, adott esetben vákuumban ill. az előállított felületi képződményékből kisajtolással vagy kinyomással hajtjulk végre. A felületi képződmények előállítása közben levegőbuborékok alakulhatnak ki, amelyek a felületi képződmény homogenitását mind a külső kinézet, mind a porozitás és vízgőzáteresztőképesség szempontjából károsan befolyásolják. Ennek elkerülése érdekében az egyes alkotókat gázmentes térben keverjük össze. Az alkotók jó elkeveredése érdekében, ami ,5 egyben az előállítandó felületi képződmény homogenitását is biztosítja, az összekeveredő alkotókat előnyös módon egészen 300, kg/cm2 -ig terjedő nagyságrendű nyomáson vezetjük be a gázfázismentes térbe. A betáplálási nyomás 10 nagysága lényegében az egyes alkotók viszkozitásától függ. A találmány szerint az alkotókat 0,01—30 kg/cm2 közötti nyomáson keverjük össze. A keverési nyomás kiválasztásában az alkotók viszkozitási tulajdonságain kívül azok 15 reaktivitása is döntő szerepet játszik. Az előállítandó keverék homogenitását a keverési idő azonos módon befolyásolja, és értéke az alkotók tulajdonságai szerint — viszkozitás és reaktivitás —, valamint a keverőberendezés ki-20 viteli formája szerint, — figyelembevéve a betáplálási és keverési nyomásokat — 1/5000—10 másodperc közötti időintervallumban változtatható. Az alkotók reaktivitását a találmány szerint a keverési folyamat temperálásával: hűtés-25 sei vagy fűtéssel megfelelően fékezni vagy. gyorsítani lehet. Különösen egyenletes felületi képződményt kapunk, ha a kész keveréket az alapra előnyös módon ráporlasztjuk. ,0 Az eljárás végrehajtására szolgáló berendezést a külső levegőtől légmentesen eljárt keverőkamra jellemzi, amely a kiindulási anyagok hozzávezetésére beeresztőnyílásokat és egy kieresztőnyílást tartalmaz. Ezzel biztosítják, hogy a keverési folyamat közben a keverőkamrában levegő nincs jelen, amely beleemulgeálódhatna a keverékbe, és a nem kívánatos buborékképződést idézhetné elő. A 'feeverőkamra mechanikus keverővel iszerelhető fel, amely a bevezetett alkotók minősége szerint 100—10 000, perc fordulatszámmal forog. Hasonló kivitelű keverőkamrák habanyagok előállítása céljára a poliuretánok kémiájában, ismertek. Azonban ennél az ismert felhaszná-45 lásnál a levegő jelenléte az alkotók összekeverése közben nem játszik szerepet; sőt ezzel ellentétben még be is vezetnek levegőt a keverökamrába. 50 A találmány szerint az alkotók céljára szolgáló bevezetőnyílások előnyös módon fúvókákát tartalmaznak az alkotóanyagok jobb eloszlásának és keverésének biztosítása érdekében. 50 Pl. ha két vagy több fúvóka, amelyekkel meghatározott, egymással nehezen keveredő alkotókat táplálunk be, szórási irányát megfelelő módon beállítjuk, akkor ezekre az alkotókra vonatkozóan további keverőhatást tudunk elérni. Keverő felszerelése nem minden esetben szükséges, ha pl. megfelelő örvényléssel, amelyet az alkotó anyagoknak a keverőkamrába , történő porlasztása okoz, azok egymással kielégítő mértékben elkeverednek. Természetesen 65 érthető, hogy mindkét lehetőség is egymással 4
