157671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DL-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo(2,1-b)-tiazol rezolválására
157671 13 D(+)-tetraimimle~N-p-brómfoienzoIszuKonil-L(+)-gluitaimátt. Különösen előnyös vegyület az L(—)-tetram,isoli3-N-p-.to:luo'lszulfon;il-L( H-J-gluijamát és a D.(+)-*tietriaim:isole-N-p^töluoilßziulfoni;l-Dí(—)-gluitamát. Eljárásunk további részleteit a példáikban ismertetjük anélkül,-hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa: 62,8 ml vízben melegítés közben az alábbi anyagokat oldjuk: 15 g NHbenzolszulifonil-L( + )-glutiamiinsav (0,0522 mól) 10,65 g D,L-tetraimisöile^bázis (0,0522 mól) 12,55 g DjL-tietramiaoile-ihidrtoklcKnid (0,0522 mól). Az oldatot keverés köziben jéggel 10 C°-nál alacsonyabb hőmérsékletre hűtjük, majd 1 óra 15 percen át állni hagyjuk. A kristályokat szűrjük, 2X2 ml jeges vízzel mossuk, szárítjuk és megmérjük. A szobahőmérsékleten 24 órán át szárított kristályokat monohidrát alakjában kapjuk. A nyers L-tetramisole-N-ibenzolszulfonil-L(+)-glutaimát kitermelése 70 C°-on vákuumban végrehajtott huzamosabb szárítás után 17,41 g (0,0354 mól); az elméleti érték 68%n a. A kapott sót 40 ml vízben és 40 ml metilénkloíridban szuszpendáljuk és 40 súly/tf%~os vizes nátriumhidroxid oldattal 12 pH^értékre meglúgosítjuk. A metiléríkloridos extratetot elválasztjuk, vízzel mossuk, vízmentes nátriumkarbonát felett szárítjuk és szárazrapároljuk. A kapott termék 7,12_ g (0,0349 mól) nyers L-tetramisole, op.: 57 C°, kitermelés: az elméleti érték 67%-^a. A termék fajlagos forgatóképessége (Ö)20 D = = —77° (ic=10, kloroformban). A tiszta L-tetramisole általunk meghatározott forgatása —86,1°. Részleges rezolválást értünk tehát el. 2. példa: 48,3 g (0,15 mól) mononiátrium-N-p-itoluoilszulfoniil-L( + )-glUitamát (I) 750 ml vízzel képezett oldatát (pH 4,0) 90 C°jra melegítjük, majd 72,3 g (0,30 mól) D,L^tetramisole-hidrokloridot adunk hozzá. Az oldatot keverés közben lassan 20 C0 -na hűtjük, a kapott kristályos szuszpenziót dob-centrifugán szűrjük és minimális térfogatú, a vizet kiszorító mosófolyadékkal mossuk. A kapott term'ék 69,0 g (0,132 mól) L-4te, tramÍBole-N-p-toluolszulfonil-L( + )-glutamát-monohidrát (II) [ez 1 mól Lntetramisole és 1 mól N-p-toluoil-Jszulfonil-L( + )-gluitiaminsav-sójának monohidrátja, op.: 122—123 C°). A termék tisztaságának meghatározása céljából teljesen azonos körülmények között 2b) kísérletet vég-14 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 zün!k el, melynek során újabb II csapadékot kapunk. Az utóbbi termék 7 g-os mintáját vizes nátriumhddiroxid-oldattal 12 pH-értékne meglúgosítjuk és ímetilénkloriddal exttraháíljuk. Elméleti mennyiségű tetramisole bázist kapunk, — (a) 20r -85,3 (c = 10 kloroform) mely tiszta L-tetramisole megfelelő optikai forgatóképiesíségéve! összehasonlítva 99,ö%-os: tisztaságnak felel meg (op.: 60 C°). A II. anyag szűrésekor kapott vizes folyadékhoz 150 ml perklóretilént adunk, miajd a pH-t vizes nátriumhidiroxid-oldattal (40 súly/ti %) 12 értékre állítjuk be és a hőmérsékletet 40 C°-on tartjuk. A felszabadított tetraimisole-^bázist — mely főként a D-izomerfoől áll — extriákcióval a peirklórstilén-fázisba visszük. A vizes fázislt 2X40 ml perklóretilénnel mossuk, a mosófolyadéíkokat a fő perklóretiilénies extrakttal egyesítjük,, mely ezután. 30,6 g (0,15 mól) D-tetraimisolie-íbázist és 3,7 g (0,018 mól) Lntetramisole^bázist tartalmaz. A Vizes iázis extriakció után 6,2 g {0,018 tnól) dinátrium-N-p-'toluoilszulfonil-L(+)-glutam.áltoit (III) tartalmaz, melyhez 69,0 g a korábbiakban kapott II. anyagólt adunk. Az elegyhez előbb 150 ml perklóretilént adunk, majd a pH-t 40 %r<>s nátriumhidroxid-oldattal 20 C°-on ismét 12 értékre állítjuk. be. A felszabadított L-tetramisoile-ibázist extiraikeióval a perfclóreitilénes fázisba visszük iát. A vizes fázist 1 x 40 ml perklóretüémnel imossuk és a períkláretilénes extraiktdkaít egyetlen oldattá egyesítjük. Ez az oldat analízis alapján 37,0 g (0,132 mól) L-tetramisole-bázist tartalmaz, azaz a minta a párhuzamosan elvégzett 2b) kísérletben korábban vett mintával azonos összetételű; (ff)20D = ——85,3° (c=10 kloroformban), op.: 60 C°. A vizes fázist extrakció után .megelemezzük; a fázis 51,7 g (0,15 mól) IIL-tatnyagot tartalmaz, melyet az I. mononátiriumsóvá alakítunk oly módon, hogy 4,0 pH eléréséig tömény sósavait adunk hozzá. 3. példa: A 2. példában iismertetett eljárást oly módon hajítjuk végre, hogy a 2. példa végén kapott I. termiek oldatát alkalmazzuk kiindulási anyagként. Az analitikai módszerek. hibahatárain belül a kitermelés és a 'termékek tisztasága a 2. példában kapott, értékekkel megegyezik. 4. példa: A 2. példában iismertetett eljárást oly módon végezzük el, hogy a 3. példa végén kapott 1. termék oldatából indulunk ki. A monohidrát alakjában kapott Il.-termek súlya 72,3 g (0,138 mól), azonban a termék kevésbé tiszta mint a 2. vagy 3. példa esetében; a Il.-termé'fcből e példa szerint extrahált tetramisoie^bázis optikai forgatóképessége (cf)20 D =—'71,9° (c=10 kloroformban); ez kb. 92% L-tetramisoile-ibázis-7
