157657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-es és 4-es szénatom helyettesített tiazolok előállítására

157657 3 CH2

= CH—OOC—CH3+CÍ2 OICH2 — C1CH — OOC — CH:; + — 2 'C2H5OH E séma szerint a reakció folyamán diklór-etilacetát is keletkezik, melyről a szabadalom azt állítja, hogy hasonlóan jó termeléssel ad aminotiazolt. A 2 242 237 számú amerikai szabadalom szerint azonban csak kb. 50%-os hozammal megy a gyűrűzárás diklóretilacetátból. Kísérleteket végeztünk 2-es és 4-es szénatomon helyettesített tiazolok előállítására és azt tapasztaltuk, hogy ellentétben az eddig ismert összes eljárásokkal, nem halogén-acetaldehidből, vagy homológjaiból, illetőleg aldehidacetálból és a megfelelő tiokarbamidból, illetőleg tiokarbamidszármazékból állítható elő legjobb hozammal a kívánt tiazol-származék, hanem alifás alkoholok dihalogén-származékaiból és a megfelelő helyettesítésű tioamidból ásványi savas-vizes közegben. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha vinilacetátot vagy vinilkloridot, illetőleg ennek homológjait nem az irodalom szerint ajánlott alkoholos közegben, hanem vizes-savas közegben klórozunk, úgy nem klóracetaldehid, vagy homológjai, illetőleg annak acetálja keletkezik, hanem diklóretilalkohol, illetve annak homológja képződik és ez á termék az alkalmazott vizes-savas közegben tiosavamiddal gyakorlatilag kvantitatíve 2-es és 4-es szénatomon helyettesített tiazolt ad. Ez a felismerés szakember szániára is meglepő, mert nem volt előre várható, hogy a klórozás termékeként képződött diklóretilalkohol, illetőleg homológja a megfelelő tioamiddal 2-es és 4-es szénatomon helyettesített tiazolt ad. A találmány tárgya az I általános képletű, 2-es és 4-es szénatom nn helyettesített töiazctak előállítására (ahol Rí amino-, öxietilamino-, Móretilamino-, Vagy etilénkarbamoilamino-gyököt és R2 hidrogénatomot vagy alkil-, vagy ariigyököt jelent), amely abban áll, hogy vinilkloridot vagy vinilacetátot, vagy ezek alkil-, vagy aril-homológjait vizes-savas közegben halogénezzük, majd az így kapott dihalogén-alkoholt elkülönítés nélkül ugyanebben a közegben a megfelelően helyettesített tioamiddal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás igen nagy műszaki haladást jelent az eddig ismert eljárásokkal szemben, mert elkerüljük a polimerizációval járó halogénaldehid-előállítást és a vizes közegben történő halogénezéssel megszűnik a halögénezés robbanásveszélyes volta. Legjelentősebb előny azonban, hogy a diklóralkohol gyakorlatilag teljes mennyiségben a 'kívánt tiazolá alakítható a megfelelő tiokarbamiddal. 4 -» CICH2—CICH—OOC—CH:

, OC2H5 / —CICH2—GR + HCl + CHjCOOH \ OC2H5 JO A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 15 375 ml 10%-os sósavba 30 C°-on olyan ütemben vezetünk klórgázt és vinilkloridot, hogy mindig klórfelesleg legyen jelen. Kb. 5 órai együttes bevezetés után beadagolunk a reakcióelegybe 25 g itiofcarbiaimidot, és az elegyet 70—80 20 C° közötti hőmérsékleten 2 órán át keverjük. A reakció végén kb. felényi térfogatra pároljuk be az oldatot, majd 0 C° és 5 C° között 4Ö%-os nátroMlúgolida't .adagolásával a rendszer pH-ját 9-re állítjuk be. A kivált kristályokat hűtjük, majd 25 szűrjük és semlegesre mosBUfk. A .kiapatt termék 27,0 g. Az anyalúgból további 2,3 g-ot tudunk még kiválasztani. A termék olvadáspontja 89— 90 C°, termelés: 89,3%. A termékből egy mintát aeileatünk azonosítás végett; az acil-iszármiazék 30 olvadáspontja 203—204 C°; tehát megegyezik az irodalmi adattal. 2. példa: 35 86 g vinilacetáthoz és-300 ml 10%-os sósavhoz 30 C° alatti hőmérsékleten klórgázt vezetünk be, amíg a klórelnyelés meg nem szűnik. Ezután 76 g tiokarbamidöt adagolunk a reakcióelegyhez és 40 2 órán át 70—80 C° között kevertetjük. Reagáltatás Után áz oldat térfogatát kb. felére pároljuk be, majd 0 C° és 5 C° között tömény lúgoldattal pH 9-re lúgosítjuk. A kivált anyagot elkülönítjük. Így kb. 95 g 2-aminotiazolt kapunk,' 80—90 45 C° olvadásponttal, kitermelés: 95%. Az acetil-származék olvadáspontja 203 C°. 3. példa: 50 1000 g vinilacetátot 4000 ml 10%-os sósav jelenlétében 20—30 C°-on klórozunk, A kapott halogén-származékhoz ezután további 3000 ml vizet és 1500 g etilénkarbamoil-tiokarbamidot 55 adunk. 2 órán át 100 C°-on kevertetjük, majd óvatosan hűtés mellett tömény lúgoldattal lesemlegesítjük. A kivált kristályokat szűrjük és vízzel, majd alkohollal mossuk. Kitermelés: 1590 g(91%), o. p.: 210—212 C°. 60 4. példa: 86 g vinilacetátot 300 ml 10%-os sósavas közegben klórozunk szobahőmérsékletén. A klór-65 felvétel befejeződése után 120 g oxietiltiokarba-