157633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos karbonsavak előállítására

157633 10 egyik tautomerjét — ahol R3 szubsztituens hid­rogénatom — dehidrogénezünk. és adott esetiben a kapott vegyület valamely szulbsztituensét a szuibsztituensek értelmezési tartományán belül átalakítjuk. Az a) el j árásvált oaatban kiindulóanyagként felhasznált reakcióképes, funkcionális savszár­mazlék előnyösen valamely észter-, mint rövid­szénlámcú alkil- vagy aril-(rövidszénláncú)-al­kil-, pl. metil-, etil- vagy benizilészter, valamint valamely adott esetben szubsztituált amid-, hidrazid- vagy nitril-száiimaisék lelhet. A gyű­rűzárást előnyösen felemelt hőmérsékleten vé­gezzük. A b) eljárásváitozíatbian kiindulóanyagként felhasznált vegyületben Y^. vagy Y2 reakeióké­pesen észterezett hidroxil^csoport, pl. halogén­hidrogónsawal, mint sósavval vagy hidrogén­bromiddal észterezett hidroxil-^csoport lehet; a funkcionális oxoszártnazék pedig pl. adott eset­ben szubsztituált oxim, hidrazon vagy szemi­karlbazon, valamint az imin- vagy ketál-szár­mazéik, előnyösen pedig rövidszénláncú alkilén­diollal képzett ketál. A c) eljárásváltozátban alkalmazott éterezést például úgy folytatjuk le, hogy a kiindulóanya­got valamely cikloíalifáis alkohollal vagy mer­kaptánnal, pl. valamely R—A—XH általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, emellett azon­ban a reakcióban résztvevő komponensek egyi-, ke reakcióképes észterszármazék formájában van jelen, az éterezést pedig pl. valamely éte­rező katalizátor jelenlétében végezzük. A re­afeciókomponensnek reakcióképes észterszárma­zéka pl. a következő savakkal képzett észter lehet: halogénfaiidirogénsavak, vagy szerves szul­fonsavak, rövidszénláncú alkániszulfonsaivak vagy benzolszulfonsavak, mint sósav, hidrogén­bromid, hidrogénjodid, metánszulfonsav, etán­szulfonsav vagy p-toluolszulfonsav. A benz­-hidroxi- vagy benz-imerkapto-asoportot esetleg valamely cikloalifás diazovegyülettel, vagy adott esetben pl. rövidszénláncú alkil-csoportok­kal és/vagy halogénatoanoikkal szubsztituált, telítetlen cikloalifás szénhidrogénnel, mint cik­loalkénnel, cÍkloj(:rövid$2énláneú)-alkénnel vagy cikloalkil-(rövidszénlániCÚ)-alkilidén-vegyülettel éterezzük. Az e) eljáráisváltozatíbain a szabad vagy észte­rezett karlboxil-, karbamii-, hidrazinilkarbonil­vagy ciáncsoporttá átalakítható Z'0 vagy Z* o gyökök előnyösen acilkailbonil-, halogénkarfoo­nil- vagy adott esetben észterezett karboxikar­bonil-osoport, továbbá triklór- vagy tribróm­metilKKoport, valamely e-hidroxi-(rövidszén­láneú)^alkil- vagy a-oxo-<rövidszénláncú)^alkil-, főként hidroximetil vagy oxometil-csopo'rt, fém­atom vagy halogénatom lehet. - A fentiekben felsorolt reakciókat önmagában ismert módon kivitelezzük, pl. a Gould—Jacobs vagy Camps-elj árassal, oldószerek vagy hígí­tószerek jelenlétében vagy távollétében. Az ol­dószerek közül legiinkább azokat használjuk, amelyek a reakciókomponensekkel szemben iners módon viselkednék. Lefolytathatjuk a re­akciókat katalizátorok és/vagy kondienzálósze-5 rek jelenlétében vagy távollétében is, szüksé­ges esetben hűtés vagy melegítés köziben, meg­emelt nyomáson és/vagy valamely iners gáz­atmoszférában. Az a) eljárásival tozatlban rend­szerint kondienzálószer felhasználása reakció 10 köziben nem szükséges, a kondenzálószereket inkább a c) és d) el jár ás változatokban a kép­ződött sav vagy víz eltávolítására alkalmazzuk,. A savkötő anyagok általában bázisos vegysze­rek, mint alkálifém- vagy alkáliif öldifémkaribo-15 nátok, vagy szerves nitrogénlbázisok, mint piri­din vagy kollidin, előnyösen alifás tercier ami­nők, mint trÍH(rövidszénláncú)-alkilaminok, pl. trietiilamin. Víz megkötésére alkalmas anyagok­ként a szokásos savanyú vagy bázisois dehid-20 ratálószereket, mint cinkhalogenideket, foszfor­oxilhalogenidéket vagy alkálifémarnidokat, illet­ve alkáliféimoxidokat alkalmazzuk. A b) eljá­riásváltozatiban a funkcionálisan átalakított hidr­oxil-, illetve oxo^csoport hidrolízisére pl. sa?-25 vanyú anyagok, mint vizes ásványi vagy kar­bonsavak, pl. sósav vagy ecetsav, vagy bázisos anyagok, mint alkálifémhidroxidok használha­tók. Ezeket a szereket kívánt esetben oldósze­rekkel,, célszerűen rövidszénlánicú alkanolokkal együtt használjuk. Az e) eljárásváltozatban a szabad vagy meg­felelően átalakított karboxil-csoport képzése a kiindulóanyagok megválasztásától függ. Acil­karbonil- és halogénkaribonil^csoportot hidrolí­s^ zis, alkolholízis, amimonolízis, aminolízis vagy hidrazinolízis útján, triklór- vagy triibrómme­til-csoportokiat hidrolízis vagy alkolholízis útján a saalbad vagy funkciós karíboxil-ceoiporttá át­alakíthatjuk, míg adott esetiben észterezett 40 karboxil-fcarbonil-csoportokat tartalmazó kiin­dulóanyagokat dekairlbomilezésnek is alávethe­tünk. A hidroxi-(rövidszénlán'CÚ)^alfcil- vagy oxo-(rövidszénlánicú)-alkil^csoparto:kat tartalma­zó kiindulóanyagokíban a megfelelő csoportokat 45 karlboxil-osoporttá oxidálhatjuk, emellett azon­ban az oxidációra a halogénfoirmilezési vagy Sdhmidt-iféle reakció is felhasználható. Átala­kítható csoportokként fématomokat tartalmazó kiindulóanyagokat pl. széndioxiddal, szénsavas 50 észterekkel, izocianátokfcal vagy halogéncián­nal, míg halogénatomókat átalakítható csopor­tokként tartalmazó vegyületeket pl. fémciani­dokkal kezelhetünk. 55 Az f) eljárásváltozatban szereplő dehidrogé­nezést előnyösen hidrogénező katalizátorok, mint platina-, palládium- vagy nikkelkatalizá­torok, továbbá kén vagy szelén jelenlétében végezhetjük. 60 Az eljárás során kapott vegyületeket önma­gában ismert módon a találmány oltalmi kö­rébe tartozó egyéb vegyületekké átalakítha-65 tunk. Így pl. a karbociklusos gyűrűben szabad S

Next

/
Oldalképek
Tartalom