157620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-alkil-amino-6-klór-sz-triazinok előállítására

157620 anyag jelenlétében, 50 C°-ig menő hőmérsékleten*$ Ez az ismert eljárás vizes közegbén, szakaszos módon kerül kivitelezésre; folytonos üzemben nem valósítható meg és a legjobb eredmények 5 elérése céljából lényegileg négy külön lépésben kell lefolytatni: 1. az alkalmazott szilárd cianurklorid első klóratomját amincsoporttal cseréljük ki, 2. a képződött sósavat savlekötőszerként al- . kalmazott alkalikus anyag segítségével eltávolít- 10 ják, 3. a cianurklorid második klóratomiát ugyanazon vagy más aminocsoporttal cserélik ki, 4. ismét eltávolítják az ennek során képződött sósavat egy alkalikus anyag segítségével. A reakcióelegy (szilárd részt és folyadékot tártai- 15 mázó zagy) heterogén volta következtében a reakciók igen kis sebességgel mennek végbe; emiatt és a szükséges négy reakciólépés miatt az eljárás teljes véghezviteléhez túlságosan sok időre van szükség. 20 A fent leírt eljárásban a végtermékek hozamát nagymértékben befolyásolja a reakcióelegy pH-értéke. A pH-értéket pontosan szabályozni kell, a cianurklorid túlságos hidrolízisének megelőzése érdekében. Ha az alkalikus anyagként 25 felhasználásra kerülő nátriumhidroxid, nátriumkarbonát vagy nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatban való alkalmazása hátrányos az oly eljárásokban, amelyek során vízzel elegyedő szerves oldószerek kerülnek alkalmazásra, mint- 50 hogy ezeket azután nehéz jó hozammal és megfelelő tisztaságban visszanyerni, emellett a víz jelenléte nem kívánatos hidrolízis-melléktermékek képződésére is vezet, ami rontja az elérhető termelési hányadokat. 35 Egy más ismert eljárás esetében a cianurklorid túlságos hidrolízisének megelőzése érdekében a kicserélendő klóratomok mindegyikére két mól amint alkalmaznak. Ennek az eljárásnak a hátránya, az, hogy a reakció folyamán képződött 40 amin-hidrokloridból az amint csak nehezen, költséges és időtrabló módon lehet visszanyerni. Olcsó és visszanyerést nem igénylő hidrogénklorid-lekötőszernek és olcsó, könnyen vissza- 45 nyerhető oldószereknek az alkalmazása igen lényeges az ilyen vegyületek jó eredménnyel történő ipari előállítása szempontjából. További lényeges feltétel a hidrolitos folyamatok folytán bekövetkező veszteségek elkerülése, ami lénye- 50 gileg vízmentes rendszerben való dolgozás útján biztosítható. A jelen találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a fentebb említett hátrányok kiküszöbölését, 55 még pedig azáltal, hogy a cianürkloridnak a rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilaminokkal való reagáltatása során vízmentes ammóniát alkalmazunk savlekötőszerként. Ezzel az eljárással a reagáló anyagok nagyfokú konverziója érhető el, az eljárás könnyen alkalmazható folytonos üzemben, az oldószerek könnyen visszanyerhetők, az eljárás végterméke pedig kitűnő termelési hányaddal és igen jó minőségben nyerhető. Egyedüli számottevő melléktermék- 65 ként kismennyiségű 2-al:

kilamino-4-amino-6--4dór-sz-triazinok keletkezhetnek, amelyek azonban maguk is herbicid hatású vegyületek. A csatolt rajz szerinti (I) általános képletű vegyületek — e képletben Rj és R2 1—4 szénatomos alkilgyököt, R3 és R/, hidrogénatomot vagy 1—3 szénatomos alkilgyököt képviselnek — előállítási eljárása során kétféle eljárásmód alkalmazható. Az első eljárásmód főként oly 2,4-alkilamino-6-klór-sz-triazinok előállítására alkalmazható előnyösen, amelyek két különböző amino-csoportot tartalmaznak; ebben az esetben a vízmentes ammóniát a rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilamin egy molárisán egyenértékű adagjának (a kicserélendő első klóratomra számítva) a beadagolása után adjuk a reakcióelegyhez. Az ammóniát az aminnal együtt is hozzáadhatjuk, kerülni kell azonban ammónia-feleslegnek a hozzáadás folyamán való jelenlétét. Ennek az első eljárásmódnak az esetében pl. oly módon járunk el, hogy a cianurklorid valamely a reakció szempontjából közömbös közegben való oldatát készítjük el, vagy szilárd . cianurkloridból, vagy pedig — előnyösebben — közvetlenül a cianurklorid-előállító berendezésből oly módon, hogy az említett közömbös közeget alkalmazzuk e berendezésben elnyeletőszerként. Az így kapott oldathoz azután erélyes keverés közben hozzáadjuk a rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilamint, majd ezt követően a vízmentes ammóniát. Az amin és az ammónia bevitelét — amint ezt az alábbiakban részletesebben ismertetni fogjuk — olyan hőmérsékleten és olyan mennyiségi arányokban végezzük, amelyek szükségesek és elegendőek a cianurklorid-molekula első klóratomjának alkilaminocsoportra való kicserélésére. Ezután egy másik rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilamint adunk hozzá, majd ezt követően további vízmentes ammóniát, ugyancsak élénk keverés közben, oly mennyiségi arányokban és oly hőmérsékleten, amelyek alkalmasak és szükségesek a triazin-molekula második klóratomjának alkilaminra való kicserélésére, amint ezt az alábbiakban szintén részletesebben ismertetjük. Lehetséges természetesen a fent leírt reakciólépések során mindkét lépésben ugyanolyan rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilamint alkalmazni, ha oly 2,4-alkilamino-6->klór-sz-triazint akarunk előállítani, amely két egyforma aminocsoportot tartalmaz molekulájában; ilyen esetekben azonban ez az eljárásmód nem nyújt különleges előnyt az alább ismertetendő második eljárásmóddal szemben, amely éppen az ilyen esetekben alkalmazható előnyösen. A második eljárásmód elsősorban az oly 2,4--alkilamino-e-Mór-sz-triazinok előállítására alkalmas, amelyek molekulájukban két egyforma aminocsoportot tartalmaznak; ebben az esetben egy mól cianurkloridra számítva kb. két mól rö-2