157620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-alkil-amino-6-klór-sz-triazinok előállítására
157620 5 6 .vid'Szénláncú primer vagy szekunder alkilamint adunk a cianurklorid-oldathoz, majd két mól vízmentes ammóniát adunk hozzá. Ebben az esetben a kívánt rövidszénláncú primer vagy szekunder alkilaminnak és ezt követően a vízmentes ammóniának a fentebb leírt módon előállított és élénken kevert cianurklorid-oldathoz való hozzáadása oly hőmérsékleten és oly menynyiségi arányokban történik, amilyenek a cianurklorid-molekula két klőratomjának alkilamino-csoportra való kicserélésére alkalmasak és szükségesek, amint ezt az alábbiakban részletesebben ismertetni fogjuk. A fentebb leírt eljárásmódok szerint kapott reakcióelegyek feldolgozása a szokásos módon történhet. Ha pl. oldószerként valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószert, mint triklóretilént vagy hasonlókat alkalmazunk, akkor a reakcióelegyhez vizet adunk, az oldószert azeotrópos desztilláció útján visszanyerjük, a termék, visszamaradó vizes szuszpenzióját lehűtjük, szűrjük, a szűrőn maradó szilárd terméket vízzel mossuk, majd megszárítjuk. A találmány szerinti eljárás fentebb ismertetett mindkét kiviteli módja esetében a reakciólépések könnyén egyesíthetek folytonos eljárássá; a reakció azonban kívánt esetben szakaszos üzemben is kivitelezhető. Mindkét eljárásmód esetében a megfelelő aminokat megközelítőleg sztöchiometrikus mennyiségekben alkalmazzuk a klórtriazinokkal való reagáltatáshoz; az így keletkezett aminhidrokloridokat kb. sztöchiometrikus mennyiségű vízmentes ammóniának a rendszerhez való adagolása útján alakítjuk a megfelelő aminokká, hogy így ezeknek a reakcióképes klórtriazinokkal való reakciója teljesen végbemenjen és a kívánt végtermék, keletkezzék. A reagáló amin ill. aminők molekuláris mennyisége teftát kb. egyenértékű lehet a kicserélendő halogénnel és az ammóniát ugyanilyen nagyságrendű moláris mennyiségben alkalmazhatjuk. A sztöchiometrikus mennyiségi arányoktól való eltérés nem. nyújt gyakorlati előnyökéi, bár az amin és/vagy ammónia csekély feleslegben való jelenléte is megengedhető a találmány szerinti eljárásban. Oldószerként és egyben a reakció szempontjából közömbös reakcióközegként mindkét eljárásmód esetében vízzel nem elegyedő szerves oldószerek, mint toluol, klórbenzol, perklóretilén, triklóretilén vagy kloroform alkalmazhatók előnyösen. A találmány azonban nincs ilyen oldószerek alkalmazására korlátozva; vízzel elegyedő oldószerek, mint aceton vagy metüetilketon is tekintetbe jöhetnek, bár az ilyen közegek alkalmazása nem nyújt előnyt a vízzel nem elegyedő oldószerekhez képest. Az oldószernek oly mennyiségben kell jelen lennie a rendszerben, hogy lehetővé tegye a reakcióelegy megfelelő keverését. Előnyös a reakciót vízmentes körülmények között lefolytatni, bár csekély vízmennyiségeknek a rea'kcióelegyben való jelenléte nem okoz hátrányt. A reakció lefolytatására alacsony vagy mérsékelten felemelt hőmérsékletek alkalmazhatók; a reakcióhőmérséklet széles határok között változhat. Általában az első klóratom kicserélésére valamivel alacsonyabb hőmérsékletet alkalmazunk, mint a második küóratam kicserélésére, de ez a két hőmérséklet azonos is lehet. A ciaourkloirid első klóratomját előnyösen —5 C° és +5 C° közötti hőmérsékleten cseréljük ki, bár —20 C*-tol +50 C°4g terjedő hőmérsékletek is alkalmazhatók, sőt még e határokon kívül eső hőmérsékletek is tekintetbe jöhetnek. A cuanurklorid második klóratomjánaík kb. 20 C° és 60 C° között van, de lefolytatható ez a reakció kb. 10 C°-tál' 90 C°-ig terjedő hőmérsékleteken is. A legelőnyösebb hőmérséklettartományok azonban mindkét reakciólépés esetében az alkalmazásra kerülő amin természetétől függnek. A savlekötőszernek a rendszerhez való hozzáadása előnyösen oly módon történik, hogy vízmentes ammóniát vezetünk be a keverésben tartott reakcióelegy felszíne alá. Az amin ill. aminők és az ammónia hozzáadása oly rövid idő alatt történhet, amilyen még alkalmas arra. hogy a reakcióhőmérsékletet a kívánt módon szabályozhassuk, ügyelni kell azonban mind az aminők, mind az ammónia megfelelő diszpergálására a reakcióelegyben. Ügyelni kell arra is, hogy a művelet folyamán kerüljük az illékony aminokban és ammóniában beálló veszteség bekövetkezését. E leírásban „rövidszénláncú alkilcsoport" alatt oly —Cm H2 m +i általános képletű telített egyvegyértékű alifás gyököket értünk, amelyekben m valamely 5-nél kisebb egész szám; az ilyen gyökök példáiként a metil-, etil-, n-propil-, izoproipil-, n-butil-, izofoutil-, szék. butil- és terc, butilgyök említhetők. Az „alkilamino" kifejezést oly értelemben alkalmazzuk, hogy az kiterjed rövidszénláncú alkilamino- és rövidszénláncú dialkilamino-csoportokra. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban említett részek és százalékok mindenkor súlyrészeket ill. súlyszázalékokat jelentenék. 1. példa 2,4-bisz~izopropilamino-6-klór-sz-triazin Egy keverővel felszerelt kétliteres 'műanyaglombikba beviszünk 92,2 g (0,5 mól) cianurkloridot és 694 g triklóretilént. Az elegyet szobahőmérsékleten keverjük, mig a cianuriklorid teljesen fel nem oldódik. Ezután keverés közben 63,1 g (1,069 mól) vízmentes monoizopropilamint adunk cseppenként az oldathoz. A hő-10 15 20 25 30 40 45 50 55 60 3
