157578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás "tuberaktin" elnevezésű antibiotikum előállítására

7 157578 8 (e) A St. griseoverticillatus karbamid-glice­rin agar közegen halványbarnától halványbar­násszürkéig terjedő színű oldható pigmentet termel, míg\ a találmány szerinti eljárásnak megfelelő változat ilyen pigmentet gyakorlati­lag nem termel; ha termel is pigmentet, annak mennyisége nagyon csekély, és a pigment ha­muszürkétől nyers árnyalatig terjedő színű., A St. griseoverticillatus a tejet peptizálja, míg a találmány szerinti variáns ném .mutat ilyen peptizálást, emellett a találmány szerinti vál­tozat kacskaringós és aktív légmicéliüm-íejlesz­tést mutat, különböző szerves táptalajokon, így Bennett^agaron, Czapek-agaron, burgonya-glü­kóz-iagaron, zabliszt-agáron, karbamid-glicerin­-agtaron és hasonlókon bolyhos rnakroHkoloniá­kat fejleszt, és a tenyészeten nagyszámú csep­pecskét leihet megfigyelni, míg a St. griseover­ticillatus nem mutat jelentős mértékben ilyen aktivitást. Ezen túlmenően mindkét mikroor­ganizmus eltérő antibiotikumot. termel. Megál­lapítható azonban, hogy az egyéb taxonómiai és fiziológiai tulajdonságok mindkét mikroor­ganizmus esetében hasonlók; így a találmány szerinti eljárásnak megfelelően felhasználásra kerülő mikroorganizmus úgy határozható meg, hogy nem tartozik a St. griseoverticiHatustól eltérő külön fajhoz, hanem annak egy varián­sát képezi. Ennek megfelelően a mikroorganiz­must „Streptomyces griseoverticillatus-var. tu-1beracticus"-nak neveztük 'el. Ezt a variáns le­tétbe helyeztük a Belkereskedelmi Minisztéri­um Ipari Technológiai Szolgálatának tokiói fer­mentációs kutató intézetében, az alábbi letéti szám alatt: KJo-Hatsu-Ken-Kih-Ki No. 45. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az említett Streptomyces-variáns, nevezetesen a Strepto­myces griseoverticillatus var. tuberacticus csu­pán egy képviselője a találmány szerinti eljá­rásban felhasználható mikroorganizmusoknak, mert a Streptomyces genusához tartozó 'bármi­lyen mikroorganizmus, amely képes tuberak­tin termelésére, felhasználható a találmány sze­rinti célra. A találmány szerinti eljárásiban a tuberak­tin^termelő - mikroorganizmust az antibiotiku­mok előállítása terén önmagában ismert módon tenyésztjük. Egyaránt alkalmazhatunk szilárd vagy folyékony közegű .fermentációs eljárást. Előnyös süllyesztett levegőztetett és kevert rend­szert alkalmazni, amikor folyékony táptalajon folytatjuk le az ipari eljárást. A találmány sze­rinti eljárás megvalósításakor táptalajként az antibiotikum-előállító mikrobiológiai iparban általánosan használt tápanyag-iforrások hasz­nálhatók. Szénforráskéht bármilyen asszimilál­ható szénvegyületet fei lehet használni, így pl. dextrózt, szacharózt, laktózt, maitőzt, keményí­tőt, dextrint, melaszt, glicerint és hasonlókat. .Nitrogén-forrásként szintén felhasználhatunk bármilyen rendelkezésre álló és általánosan is1-mert anyagot, így például porított szójábabot, kűkoricalekvárt, gyapotmagport, keményítő­-glutént, peptont, húskivonatot, élesztőt és an­nak kivonatát, kazein-hidrolizátiuimot. ammóni­umsókat és/vagy hasonló anyagokat. Adott esetiben felhasználhatunk foszfátokat valamint különböző sókat,, így például magné­zium-, kálium-, nátrium-, cink-, vas- és man­gán-Jsókat. A tenyésztési hőmérséklet célszerűen 25—35 C°, azonban ez a 'hőmérséklet-tartomány ki­szélesíthető annak érdekében, hogy az új anti­biotikumot maximális (hozammal kapjuk. A tenyésztés időtartama általában 2—10 nap, a tenyésztési körülményektől függően.- Ez az időtartam azonban szintén változtatható, éspe­dig olyan módon, hogy a kívánt antibiotikumot maximális mennyisiégben kapjuk. Az antibiotikus anyagnag a táptalajtól való 20 elkülönítéBével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a tüberaktin könnyen oldódik vízben; így antibiotikumnak a táptalajból nem-hidro­fil oldószerekkel való kivonása a gyakorlatban nehezen oldható meg. Ipari eljárás esetén az 25 elkülönítési és finomítási műveleteik során cél­szerű kihasználni azt a körülményt, hogy. a tü­beraktin alkalikus anyag. A gyakorlatban .célszerűen úgy járunk el, hogy a táptalajnak a gombatestek elkülönítá-30 sekor kapott szűrletébez megfelelő mennyiségű szulfonát-színezéket, így például „Erioehrome -. violet"-et, „Pontamine fast orange"-ot, „Aliza­rin red S"-t, „Synthraoene blue"-t, metiloran­zsot, Pontamine green"-t, „Erio fast cyanine"-t Sí5 adunk annak érdekében, hogy a tuberaktint színezéksójának .alakjában különítsük el. A sót azután szerves oldószerben, így pl. metanol­ban vagy aeetohban szuszpendáljuk, majd meg­felelő mennyiségű szervetlen sót, így trimetil-40 amin-szulfátot vagy -thidrdkloridot adunk hoz­zá, hogy ,'a tuberaktint szervetlen sója, így szulfátja, hidrokloridja stb. alakjában válasz­szuk le. A színezsksóhoz adhatunk szervetlen savat, így kénsavat, sósavat vagy hasonlót is, 4g hogy így a tubenaktin megfelelő savas sóját kapjuk, míg a színezéket nem-Jhidroiób oldó­szer segítségével extrakciós úton elkülönít jóik. A tüberaktin Savas sójának vizes oldatához szervetlen oldószert, így metanolt, lacetont vagy hasonlót adunk, és így a tüberaktin savas sója 50 leülepedik. Egy másik előnyös eljárás a tüberaktin ipari elkülönítésére a fermentációs közegből abban áll, hogy kationicserélő gyantát használunk. Eb­ben az esetben a túbenaktint a gyantával ad­szorbeáltatjük, majd híg kénsav-, sósav- vagy hasonló oldattal eluáljúk. Az eluálást végezhet­jük híg lúgos' oldattal is, majd az aktív [frak­ciókat semlegesítjük, kondenzáljuk, és a tü­beraktin sójának • leválasztása céljából megfe­lelő oldószert, így például metanolt vagy ace­tont adunk hozzá. Egy további 'előnyös elkülönítési módszer abban áll, hogy a fermentációs közeg szűrletét 65 dializáljuk vagy gélszűrésnek vetjük alá a 10 15 20 25 30 Só 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom