157547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőzáteresztő hajlékony lapok előállítására
g 157547 10 tilíormamidban oldjuk, majd a szárított nátriumkloridot csekély nedvességtartalmat biztosító (körülmények között beőröljük ,az oldatba oly módon, hogy homogén diszperziót kapjunk. A nátriumklorid nedvességtartalma előnyösen ne haladja meg a 0,2—0,4 súly0/o értéket, az őrlést pedig 25 iC°-on 50% viszonylagos nedvességtartalmát meg nem haladó környezetben végezzük. A találmány szerinti eljárás e kiviteli módja esetében a koaguláltatandó réteget késes kenSberendezéssel terítjük szét a hordozófelületen, oly berendezés segítségével, amelyben a görgőn átvezetett hordozólapra a bevonatréteget egy előnyösen függőleges helyzetben rögzített kenőkés és egy, a hordozófelület mozgási irányából nézve a kenőkés előtt elrendezett, a hordozólap mozgásániák irányában dűlő helyzetű támasztólemez között visszük rá a hordozófelületre. A koaguláltatást előnyösen oly módon végezzük, hogy a íbevonatréteget vivő hordozólapot,annak bevont felületével lefelé 'fordítva, 20 C° hőmérsékletű vízibe merítjük. Előnyös a ibemerítést ebibe a koaguláltató folyadékba hidegen, pl. az említett 20 C°-on végezni és a bemerített íbevonatréteget addig a koaguláltató folyadékban tartani, amíg a koaguláltató folyadék kilúgozó hatása következtében már csak annyi oldószer marad vissza a rétegben, amennyi már nem idézheti elő a réteg pórusos szerkezetének összeesését a hőmérséklet emelése esetén; ezután a töltőanyag eltávolítása céljából a réteget magasabb hőmérsékletű, pl. 60 C°-os koaguláltató folyadékba visszük, ahol a koaguláltató folyadékot a kilúgozandó réteghez képest ellenáramlban 'áramoltatjuk és magát a kilúgozandó réteget e folyadékban mángorló hatásnak vetjük alá. Úgy találtuk, hogy az olyan termékek, amelyek a csatolt rajz szerinti 1. ábrán ábrázolt diagrammon az A—K—iL—M—A vonalak által határolt területen belüli, különösen pedig az R—S—T—U—iR vonalak által határolt területen belül összetételi arányú keverékékből készültek, oly előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket az említett diagram által meghatározott értéktartománynál kisebb vagy nagyobb mennyiségi arányú töltőanyagot tartalmazó keverékekből készült termékek nem mutatnak. Általában azt mondhatjuk, hogy ha a töltőanyag mennyiségi arányát növeljük, akkor a kapott termék szerkezeti felépülése nyíltabb lesz és így vízgőzáteresztő képessége növekszik, egyidejűleg azonban szakítószilárdsága és szívóssága csökken. Viszont, ha a töltőanyag mennyiségi arányát csökkentjük, akkor elérkezünk egy ponthoz, amelynél az anyag „sejtszerű" szerikezetűvé válik és ez a körülmény ismét a szakítószilárdság, szívósság, kopásállóság vagy a (beszakadással szembeni ellenálló képesség csökkenésére vezet, bár ebben az esetben a vízgőzáteresztőképesség nem mutat általában észrevehető növekedést, hanem az anyagnak a folyékony állapotú víz behatolásával szembeni ellenálló képessége csökken. Megjegyzendő, hogy a polimer alapanyagnak az oldószerhez viszonyított mennyiségi arányát a fent említett grafikon olyan határok közé szorítja, hogy ennek az aránynak az alsó határértéke klb. 25 : 75. Ha tehát ezt az arányt tovább csökkentjük, vagyis az oldószer mennyiségi arányát növeljük, akkor hasonló hatást érünk el, mint ha a töltőanyagnak a polimer alapanyaghoz viszonyított mennyiségi arányát növeljük 3 : 1 fölé; ez a hatás nyitottabb pórusszerkezetű és kisább szilárdságú termék (képződésében nyilvánul meg. A polimer alapanyagnak az oldószerhez viszonyított mennyiségi aránya felfelé gyakorlati szempontok által van határolva, minthogy elegendő mennyiségű oldószert kell alkalmazni ahhoz, hogy egy folytonos réteg kialakítására alkalmas fizikai tulajdonságokat mutató keveréket készíthessünk. A polimer alapanyag koncentrációján, a töltőanyag mennyiségi arányán és szemeseméretén kívül, amelyek a termeik minősége szempontjából döntő jelentőségű paraméterek, vannak az eljárásnak további, a termék minősége szempontjából kevésbé jelentős paraméterei is. Így pl. a keveréknek az ideiglenes hordozófelületre való felvitele során a kenőberendezés résnyílásánalk nagysága nem -csupán a termék vastagságát határozza meg, hanem bizonyos fokig befolyásolja annak áteresztőképességét és toeszakítási szilárdságát is. Általában azt tapasztaltuk, hogy „nem-sejtszerű" szerkezetű anyagok esetében a fcenőiberendezés rés-nyílásának növelése fokozza a beszakítási szilárdságot, míg a termék áteresztőképességét csökkenti. A találmány szerinti eljárás számos különböző változatban valósítható meg; a lehetséges kiviteli módok egy jellemző példáját és az anyagösszetételi arányok számos alternative lehetséges változatát ismertetjük az alábbi példában, a csatolt ábrák 'alapján és azokra hivatkozva. Ezeken az ábrákon az alábbiakat szemléltetjük: Az 1. ábra mutatja az összetételi arányok gíaifikonját súlyrészekben kifejezve; az abszcisszán a polimer alapanyagnak az oldószerhez viszonyított mennyiségi aránya van megadva, az oldószert az alapanyag súly%-áíban kifejezve, az ordinátán pedig a töltőanyagnak a polimer alapanyaghoz viszonyított mennyiségi aránya van hasonló módon feltüntetve. Azok az anyagösszetételek, amelyek „sejtszerű" szerkezetű terméket adtak, a grafikonon körökkel, azokat pedig, amelyeik „nem sejtszerű" szerkezetet adtak, keresztekkel jelöltük. A 2. ábra egy egyszeres rétegű termék' előállítási eljárásának a folyamatábrája. Az eljárás általános leírása. A 2. ábrán az eljárás főbb lépéseit 32 és 80 közötti számokkal jelöltük. Szerepel az ábrán még két segédművelet is, a nátriumklorid őr-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
