157405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diazacikloalkano [2,1-a]-izoindol származékok előállítására
157405 10 ben oldható és nonmál körülmények között jó stabilitással rendelkező anyagok. A találmányunk tárgyát képező eljárás végtermékei és savakbal képezett addíciós sóik a gyógyászatiban enteráliaan vagy pareniterálisan 5 felhasználható készítmények alakjaiban alkalmazhatók. A parenterális kiszerelési formák általában kevesebb hatóanyagot tartalmaznak, mint az enterális, azaz orális készítmények. Az orális beadagolásra alkalmas készítményeket io előnyösen tabletta, kapszula vagy hasonló alakban készíthetjük ki. E készítményekben a hatóanyag azonnal vagy hosszantartóan hathat. Az orális felhasználásra alkalmas készítmények általában 60—98 súly% hatóanyagot tartalmaz- 15 nak. Parenterális felhasználás esetén a vegyületeket folyékony hígítóanyagokbal. pl. desztillált vízzel, megfelelő parenterals készítményekké alakítjuk. A találmányunk tárgyát képező eljá- 20 rássál előállítható vegyületebet a szokásos inert kisérőanyíagofekal a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszerei segítségével alakítjuk enterális vagy parenlterális felhasználásra alkalmas készítményekké. A készítményeket előnyö- 25 sen pl. tabletta, kapszula, oldat, emulzió, vagy szuszpenzió alakjaiban állíthatjuk elő. Hoirdozóanyagbénlt folyékony vagy szilárd, szervetlen •vagy szerves anyagokat, pl. vizet, zselatint, laktózt, baményítőt, magnéziumsztaarátot,- talku- 30 mot, növényi olajokat, gumi arafbicumot, polialbilén-glibolobat, vazelint és hasonló anyagokat . alkalmazhatunk. A készítmények ezenkívül tartósítószerebet, stáb'ilizálószereket, nedvesítőszerebet, ernulgálószerebet, az ozmózisnyomás 35 változását előidéző sókat, puffereket stb. továbhá kívánt esetben más gyógyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. Az egyik előnyös orális adagolási forma — a tabletta vagy kapszula — felhasználása ese- 40 tén a készítményt rendes körülmények között naponta háromszor-négyszer adagoljuk. A parenterális adagolást általaiban naponta egyszer vagy kétszer alkalmazzuk. A tényleges adagolás azonban mindenkor az adott körülményektől 45 függ. Ennek megfelelően a hatóanyag és a hordozó mennyisége nyilvánvalóan megfelelő széles határokon belül változtatható. Eljiárásunk további irészleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a. 50 példákra boriátoznán. A példáikban szereplő hőmérsékleti értébek C°-iban értendők. A bomlás fellépése közben meghatározott olvadáspontok a melegítéstől függőin ±10 C°-os tartományban változhatnak. 55 1. példa: 21 g oibenzoübanzaldehid 250 ml toluollal és 34 ml etiléndiaminnal képzett oldatát 24 órán 60 át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Ez alatt az idő alatt a vízelválasztóban 11,5 ml vizes fázis válik el. A reabcióelegyet vákuumban narancsvörös olajjá' ibepároijuk, melyet etilacetátban oldunk és vízzel kétszer 65 mosunk. Az oldatot szárítjuk és bepároljuk, 200 ml etilacetátban oldjuk és 5,3 ml tömény kénsav és 100 ml etanol oldatát adjuk hozzá. A kapott kristályos csapadék metanol-etílacetát elegyből történő átkristályosítáis után fehér prizmákat képez. A kapott 2,3-idmiidro^feml-5H-imidaza(2,l-a)izoindolsszulfát olvadáspontja 226—229 C° {bomlás). UV max. (2-propanol) 240 rn^-nál (e = 15 000) és 276 m^-nál (£ = 5400); infravörös abszorpció (KBr) 1660 cm-1. Analízis: C16 H 14 N 2 H 2 S0 4 képletre -számított: C/o = 57,82, H<>/0 = 4,85, .N«/o = 8,43; .talált: C'0/0 = 57,61; H% = 4,81, N% = 8,73. A 2,3Hdihidro-5-ifeniilH5H^mÍ!dazo(2,l-a)izoindol-lhidrolkloridot a megfelelő bázisból 1 n vizes sósavval állítjuk elő. A hidroklorid metianol-rtoluol elegyből történő átikristályosítás után 226—228 C°-on olvadó (bomlás) fehér prizmákat képez. NMíR-csúcsok (DMSO): (5 3,6—4,6 (4H, multiplet), s 6,13 (1H szingulett), « 7,3—7,9 (9H multíplett). A kiindulási anyagként felhasznált o^benzoilbeinzaldehidat a következőképpen állíthatjuk elő: 1 g szelénidioxid és 1 g 2-hidroxi-metíilbenzhidrol elegyét 5 ml ecetsavban 4,5 órán át viszszafolyíató hűtő 'alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot lehűtjük, a szelént kiszűrjük, a szűrletet jegesivízfoe öntjük és nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. Éteres extrabdió után sárga olajat kapunk, melyet petroléterrel elegyítünk. A kapott o^benzolillbenzaldéhid 64—67 C°-on olviadó fehér prizmákat képez. UV max (2-^propanol): 226/7 m^-nál (s = 15 750); és 251/2 m/i-nál (s = 18 500). Inflexió 294 m/x-nál (a = = 2600); infravörös abszorpció (CHC13) 1665 cm-1 -nél és 1705 cm -1 -nél. Analízis: C^H^C^ képletre számított: C% = 79,88; H% = 4,79; talált: C% = 80,00; H% = 4,68. 2. példa: 1 ml etiléndiaminhoz^ kis részleitekiben 1 g 2-(p-klórbenzoil)-ibenzai ldeíhidet adunk. Exoterm reakció játszódik le és a reakidóelegyet 5 perc múlva jegeovízibe öntjük. A kapott sárga csapadékot metilénkloiridban oldjuk. Étert és petrolétert adunk hozzá és az oldatot levegőn 25 C°on rázzuk. A kapott kristályos csapadék metilénklorMTmetanol elegyből törétnő átkrtistályosítás után fehér tűket bépez. A kapott 2-[2'-(4-klórbenzodl)-fenil]-2-imiiidazolin 178—180 C°on {bomlás) olvad. UV max (2^propanol) 223 m/i-nál (£ = 21.250), 268 nut-nál (s =-4300), 275 m/i-nál (s = 4320). Inflexió 290 m^-nál (s = 2200). Infravörös abszorpció (KBr) 1660 cm~Miél. 5
