157405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diazacikloalkano [2,1-a]-izoindol származékok előállítására
157405 6 megfelelő (II) képletű izomer vegyületekké alakulhatnak. A (III) képlatű közbenső termék oxidációja és redukciója után kapott végtermék oldatban általában az (le) és (II) képletű taütomer alakok elegyöből áll. A két forrnia aránya 5 különböző tényezőktől (pl. az oldószer-rendszertől, a közeg pH-jától és a terméktől, azaz B, Ra, R 2 , R 3 és R 4 jelentésétől az i(Ie) és (II) képletben) függ. így pl. a 2,3HdMdro-5-fenil~5H-imidazo(2,l^a)izoindol oxidációja és redukció- 10 ja után a kapott termék kloroformos oldatban a 2,3-)di!hidro-5-ihidro3ái-5-fenil-i5H-imidazo(2,l-a)izoindoÍ és 2~(2-ibenzoilfenil)H2-ámidazolin izomerek 1:1 arányú elegyéből áll. A 2,3-*dihidro-5- ' -fienil-.5H-imidazoi(2,l-a)izoíindol oxidációja és re- 15 dukciója után kapott reakció-termékből a szokásos módon előállított savaddioiós sók általában a (II) képletnek megfelelő szerkezetűek. Az (Id) képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő az (le) képletű vegyületekből, hogy 20 azok savaddiciós sóit (pl. hidrqklorddjait, hidrohromidjait vagy hasonló sókat) valamely kis szánatomszámú alkanollal, előnyösen magasabb hőmérsékleten neagáltatjuk. Az éterezést általában a kis szénatomszámú alkanolban vagy 25 inert szerves oldószer (pl. éter vagy hasonlók) jelenlétében és előnyösen szobahőmérséklet és a ireakdióelegy visszafolyíatási hőmérséklete közötti hőfokon, azaz 150 C°-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. 30 Az (Id) képletű új vegyületeket és az (Ic) és (III) képletű közbenső termékéket raceimát alakjában kapjuk. Találmányunk valamennyi sztereoizomer forma előállítására vonatkozik füg- 35 getlenül attól, hogy azok racemát vagy optikailag aktív antipád alakjában vannak jelen. A (III) és (Ic) képletű közbenső termékek új vegyületek, melyek ezenkívül pszichosztimuláns, gyulladásgátló és lázcsillapító hatással rendel- 40 kéznek. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítása módja szerint a {III), (II) és (le) képletű vegyületek a 3. képletsorhan vázolt re- 45 akció-séma szerint állíthatók elő (ähol a képletekben Rj, R2, R 3 , R 4 és B jelentése a fent megadott). Egy, a fenltietóben megadott alternatív foganatosításii mód szerint a (III) képletű vegyülete- 50 ket a (VI) képletű ftéliniidínek cikfeációjával állíthatjuk elő. A gyűrűzárást egyszerűen Lewis savakkal (pl. titánitetrakloiriddal, bórtrifluoriddal és hasonlókkal) való kezeléssel végezhetjük el. A (III) képletű vegyületek oxidáció- 55 ját és redukcióját a korábbiakban megadott módszerékkel hajthatjuk végre. A Lewis-sawal történő reagáltaltást előnyösen inert szerves oldószer (pl. szénhidrogének, 60 mint toluol, xilol és hasonlók) jelenlétében és magasaibb hőmérsékleten, előnyösen az oldószer visszafolyatiási hőfokáig hajthatjuk végre. A ftálimidin ciküzációjánál előnyösen 50 C° és 200 C° közötti hőmérséklet-tairtományban dol- 65 gozhatunk. A .(VI) képletű ftálimid-közbenső termékeket egy (VII) képletű 3-fenil-ftálid és (XII) képletű diamin kondenzációjával állíthatjuk elő. A (VII) képletű 3-fenil-ftálidok ós <XII) képletű diamidolk isimert vegyületek vagy ismert vegyületekkel analógok és az ismert származékok ' készítésiével analóg módon állíthatók élő. A (VI) képletű vegyületek előállítását szerves bázisoknak (pl. piridin, trialkilamlinok, kinolln, etiléndiamin és hasonlók) savakkal, pl. szerves savakkal, ásványi savakkal (mint kénsavval, hidrogénhalogieinidekkiel, foszforsavval, perklórsavval és hasonlókkal) vagy Lewis-savakfcal (pl. cinkkloniddal, alumíniumkloriddal és hasonlókkal) képezett sóival katalizáljuk. Katalizátorként előnyösen etiléndiamin-sókat és piriidinsókát (pl. piridürihi'drakloódot és hasonlókat) alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen az etiléndiamin-,reaigens feleslegéiben, mint oldószerben végezzük el, azonban inert szerves oldószereket (pl. alkoholokat, mint metanolt, etanolt, vagy hasonlókat; szénhidrogéneket, pl. benzolt, toluolt és hasonlókat; étereket, pl. tetrahidrofuránt, dioxánt és hasonlókat) alkalmazhatunk. A reakciót magasabb hőmérsékleten, előnyösen 100-C feletti hőfokon hajtjuk-végre. Különösen előnyösen dolgozhatunk 180 C° és 250 C° közötti hőmérsékleten. Eljárásunk másik fogainatOiSÍtási módja szerint a (VI) képlatű vegyületeket valamely l,:2,3,!9b-tetra!hidno-Sb-fenil-5H-i;m!idazd(2,il-a)ázoindol-5-on katalitikus hidirogénezésével állíthatjuk elő. Eljárásunk toivábbi foganatosíitási módja szerint a (III) képletű vegyületeket, a megfelelő (VIII) képletű diazacikloalkenil-iizDdndolonokból egy (XI) képletű femlorganofém-vegyülettel történő reagáltaitással állíthatjuk elő (ahol R3' ÓS R4 és Z jelentése a fent megadott). Egy (XI) képletű fenillitium-vegyülettiel a reakciót általában inert szerves oldószerben és szobahőmérsékleten hajtjük végre. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten, előnyösen 10—100 C°on dolgozunk. Oldószerként előnyösen pl. szénhidrogéneket (pl. benzolt, tólúolt, xilolt és hasonló vegyületekeit), éteréket vagy hasonló oldószereket vagy ezek elegyeit alkalmazhatjuk. A (VIII) képletű diazoicifcloalkenilizoindolonok új vegyületek, melyeket egy (IX) képletű ftálaldehid-származék és egy (XII) képletű alki-Icndiamin kandenzációjával könnyen előállíthatunk. A kondenzációt általában inert szerves oldószer jelenlétében és előnyösen magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Előnyösen 20 C° és 100 C° (vagy a reatocióelegy forráspontja) közötti hőfokon dolgozhatunk. Oldószerként bármely szokásos szerves oldószert pl. alkoholokat, szénhidrogéneket, étereket és hasonló oldószereket alkalmazhatunk. A (IX) képletű ftálaldehádsavTSzáirmazakok ismert vegyületek vagy ismert vegyületekkel analóg módon előállítható analóg szánmazékoik. 3
