157397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiepin-származékok előállítására

157397 letet kívánt esetben valamiilyen szervetlen vagy szerves savval addiciós-sóvá alakítjuk át. A karbonal-vegyület redukcióját a megfelelő hidroxiJvegyüleítté (amely cisz- vagy transz-for­máiban létezhet) komplex fómlhidridek segítségé­vel különösen lítiumalumíniumhidriddel való­sítjuk meg. Komplex fémbidridként továbbá még például natriumbórhidrid, káliumbárhidrid vagy lítiumbóriiiidrid is alkalmazható. A komp­lex fémhidrideJket célszerűen valasmilyen oldó­szerben alkalmazzuk. Oldószerként megfelelnek például a lítiumialumíniumhidrid használatánál: óter-jellegű Oldószerek, így pl. éter, tetrahidrö­furán, dioxán, dibutilater, diizopropiléter, bu­tiletiléter, dietiléngliíkol-dieitiléter vagy N-metil­-morfölin, lítiumbórhidrid használatánál: éter­-jellegű oldószerek, így éter és tetrahidrofurán, nátrium- és káiiumbórihidíid használatánál: al­kanolok, mint metanol vagy etanol, adott eset­ben valamilyen éter jellegű oldószer és/vagy víz hozzáadásával, például mctanolvíz, metanol­éter vagy meitanol-dioxán-víz elegy. A találmányunk szerinti redukcióhoz továb­bá egyéb bórvegyületeket, így diboránt vagy di­izoamilboránt használhatunk. Ezeket a redu­kálósziereket előnyösen valamilyen óter-jellegű oldószerrel készített oldat formájában alkalmaz­zuk. Különösen alkalmas a tetrahidrofurán. melyben a diborán könnyen oldódik. A II. általános képletű vegyületeket valami­lyen fémalkoholáttal is redukálhatjuk a megfe­lelő alkanolban, vagy valamilyen szénhidrogén­ben, így például toluolban vagy xilolban, adott esetben nitrogénatmoszféra alatt. Redukáló­szerként különösen alkalmas az alumíniumizo­propilát. A reakció hőmérséklete kb. 20—145 C° között tartandó. Az olyan I. általános képletű vegyületeket, melyekben az —OR helyettesítő hidroxil-csopor­tot jelent, úgy acilezhetjük, hogy ezeket pl. va­lamilyen rövidszénléncú alkánsav, így pl. ecet­sav, propionsav, vajsav vagy pivalinsav arabi d­rídjében melegítjük. Az anihidridek helyett aci­lezésre továbbá a megfelelő karbonisav^haloge­nidieket, így pl. kloridoklat vagy bromidokat is használhatjuk, célszerűen valamilyen savmeg­kötőszer jelenlétéiben. Savmegkötőszerfcánt al­kalmasak például a tercier bázisok, így pl. a tri­etilaimin.. Az említett I. általános képletű hidr­oxi-vegyületék helyett ezek alkálifém-szárma­zékait pl. nátriumszármazékait is reagáltathat­juk a megfelelő sav4halogen:idekkel. A II. általános képletű kiindulási vegyületek a szakirodalomból ismertek. A találmányunk szerinti eljárással előállított I. általános képletű vegyületeket ezt követően kívánt esetben a szokásos módon szervetlen és szerves savakkal addíciós sóvá alakíthatjuk át. így például valamely I. általános képletű ve­gyület szerves oldószeres oldatát a sókompo­nensként kívánt savval vagy ennek oldatával elegyítjük. A reakcióhoz előnyösen olyan szer­ves oldószert választunk, melyben a keletkezett só nehezen oldódik, ezáltal a sót szűrés útján el­különíthetjük. Ilyen oldószerek például a meta­nol, az aceton, a metiletilketon, valamint a me-5 tanol-éter, vagy az etanol-éter elegy. Gyógyszerként történő alkalmazás céljából a szabad bázisok helyett ezek gyógyszerészetileg elviselhető sávaddiciós sóit alkalmazhatjuk, ami alatt olyan savakkal képezett sókat értünk, 10 melyek anionjai a szóba jöhető adagolás mel­lett nem toxikusak. Előnyös továbbá, ha a gyógyszerként felhasználásra kerülő sók jól kristályosíthatok és egyáltalán nem, vagy csak kevéssé higroszkóposak. Az I. általános kép-15 létű vegyületekhez sóképzésre pl. hidrogénklo­ridot, hidrogénbromidot, kénsavat, foszforsa­vat, metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, ß­-hidroxietánszulfonsavat, ecetsavat, borostyán­kősavat, fumársavat, maleinsavat, benzoesavat, 2o szalicilsavat, fenilecetsavat vagy mandulasavat használhatunk. Az új hatóanyagokat, mint ahogy azt már említettük, perorálisan, rektálisan, vagy parsn­terálisan alkalmazzuk. A napi adag a szabad 25 bázisokból vagy ezek gyógyszerészetileg elvisel­hető sóiból 10—80Ű mg, felnőtt betegek számá­ra. Az adagolási egységek formájában kiszerelt alkalmas gyógyszeriformák, így a drazsék, tab­letták, kúpok vagy ampullák 5—50 mg találmá-30 nyunk szerinti hatóanyagot vagy ennek gyógy­szerészetileg elviselhető sóját tartalmazzák elő­nyösen. A perorális alkalmazásra készített és adago-35 lási egységek formájában kiszerelt gyógyszerfor­mák hatóanyagként előnyösen 1—90%-nyi mennyiségben tartalmazzak az I. általános kép­letű vegyületet vagy ennek gyógyszerészetileg elviselhető sóját. Ezek előállítására a hátóanya-40 got pl. szilárd por alakú hordozóanyagokkal, így láktózzal, szaccharózzal, szorbittal, mannit­tal; keményítőféleségekkel, így burgonyakemé­nyítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopek­tinnel, továbbá laminária-porral vagy citrus-45 pulp-jporral; cellulózszármazékokkal vagy zsela­tinnal kombináljuk, adott esetben simítószerék, így magnézium- vagy kalciumsztearát vagy po­lietilénglikolok hozzáadásával tablettákat vagy drazsé-magokat készítünk. Az utóbbiakat pél­rf) dául tömény cukoroldattal, amely pl. még arab gumit, talkumot és/vagy titándioxidot tartal­mazhat, vagy pedig valamilyen illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lak­kal vonjuk be. Ezekhez a bevonatokhoz színe­zékanyagokat is adhatunk, pl. a különböző ha-55 tóanyag-mennyiségek megjelölésére. Adagolási egységek formájában kiszerelt gyógyszerkészítményként alkalmasak továbbá a zselatinból készült összerakható kapszulák, va­lamint a zselatinból 'és valamilyen lágyítóból, így glicerinből készült zárt lágy kapszulák. Az előbbi kapszulák a hatóanyagot előnyösen gra­nulátum formájában, pl. töltőanyagokkal, így 65 kukorioa'keményítővel és/vagy simítószerakkel, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom