157388. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4H-3,1-benzoxazin-származékok előállítására

157388 6 vagy vízlehasítószerekkel történő kezelése útján a végtermékekké átalakítjuk. A reakciósebesség emelése szempontjából emelt hőmérsékleten való reakció előnyös lehet. A (II) általános képietű halogenidek (X = Cl, Br), illetve ezek savas addíciós sóinak a (III) ál­talános képietű vegyületekkel való reagáltatá­sánál általában savak vagy vízlehasítószerek felhasználása szükségtelen az intermedierkánt képződött karbarnidszármazék ciklizálására. A reakcióidők az adott reákciőkomponensek reakcióképességétől és a megválasztott hőmér­séklettől függően tág határok között változtat­hatók. A többnyire scformában képződött (I) általá­nos képiétá reakciótermékeik feldolgozása adott esetben a képződött oldat bepárlása után köz­vetlen izolálással történhet, kívánt esetben pe­dig utólagos lúgos kezeléssel a szabad bázisokat állítjuk elő. Ha az izolálás előtt a reakciókeve­réket meglúgosítjuk, akkor a végtermékek szo­kásos módon szabad bázis formájában különít­hetők el. A b) ebárásváltozatban használt (IV) általá­nos képietű kiindulóanyagokat — amely kép­letben A oxigénatomot jelent — úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képietű vegyü­letet — amelyben X szubsztituens halogénato­mot, hidroxil-, alkoxi- vagy alkanoiloxi-csopor­tot jelent — valamely (III) általános képietű izocianáttal —, amely képletben R. jelentése a fentiekkel egyezik — reagáltatunk. A (IV) általános képietű vegyületek helyett a d) eljárásváltozatban az említett karbamidve­gyületek funkciós származékai is használhatók, így pi. olyan vegyületek, amely karibamidcso­pori helyett ennek elővegyületeit, mint karbo­diimid-csoportot, guanidino- vagy diklórhangya­savamidin-csoportot tartalmaznak, és ezeket a vegyületeket aztán a késztermékekké átalakít­juk. A b) eljárásváltozatban használt, A szubszti­tuensként kénatomot tartalmazó (IV) általános képietű kiindulóanyagokat akként állíthatjuk elő, hogy a (II) általános képietű vegyületeket az R—N=C=S általános képietű izotiocianá­tokkal — amely képletben R jelentése a fen­tiekkel egyezik — reagáltatjuk. Erre a célra a következő izotiocianátszármazékok alkalmazha­tók : metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izo­butil-, hexil-, ciklohexil-, alkil-, ciklopentenil-, fenil-, benzil-, dimetilaminoetil-, piperidiniletil-, morfoliniletil-, N-roetilpiperaziniletil-, dietil­aminopropil-, pirrolidinilpropil-, morfolinilpro­pil-, N-benzilpiperazinil-propil-izotiocianát. Az izotiocianátok helyett az izotiocianát képző elő­vegyületek (vö. Houben, Weyl: „Methoden der organischen Chemie", 4. kiadás, 9. kötet, 867— 878 oldalak), mint a megfelelő tiouretánok vagy ditiokarbaminsavészterek jönnek számításba. A (IV) általános képietű tiokarbamidszárma­zékok kénmentesítése úgy végezhető el, hogy ezeket kénlehasítószerekkel, mint nehézfém­oxidokkal vagy nehézfémsókkal, pl. higany­oxiddal, ezüstoxiddal, ólomoxiddal, arzéntrioxid­dal ólomacetáttal, ezüstnitráttal, higanykloriddal 5 vagy oxidálószerekkel, mint nártiumíhipoklorit­tal vagy nátriumnitrittel reagáltatjuk. Ennél a műveletnél a közbenső vegyületként képződő karbodiimideket általában nem izoláljuk, mivel ezek pl. az X szubsztituensként hidroxil-csopor-10 tot tartalmazó (IV) általános képietű vegyüle­teknél az alkalmazott reakció közben végter­mékekké alakulnak át. Az X szubsztituensként alkoxi- vagy alkanoiloxi-csoportot tartalmazó (IV) általános képietű vegyületeket egyidejű-15 leg, vagy a reakció lezajlása után szervetlen vagy szerves savakkal reagáltatjuk. A fenti reakció 20—200 C°-ig, így előnyösen 50—120 C°-ig terjedő hőmérsékleten vezethető, 0 míg a reakcióidő 15 perctől 30 óráig terjed. A reakció közegeként víz, rövidszénláncú al­kanolok, mint metanol, etanol, izopropanol, éte­rek, mint dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, to­vábbá glikol, glikolmonometil- és etiléter, aro­más szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilol, klórozott szénhidrogének, mint metiléniklorid, kloroform, diklóretán, triklóretilőn, valamint aceton vagy széndiszulfid, esetleg ezek keveréke használható. A megfelelő oldószer kiválasztását mindenkor a reakciókomponensek és reakció­termékek stabilitása és reakcióképessége szabja meg. 35 A (II) általános képietű vegyületek fealogén­cianidekkel lefolytatott reakciója a c) eljárásvál­tozat szerint előnyösen gyenge bázisok, mint zsírsavak alkáli- vagy földalkáli-sói, mint nát-4Q riumaeetát, alkáli- és földalkálikarbonátok, -hidrogénkarbonátok és ^hidroxidok jelenlété­ben —20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten 30 perctől 30 óráig terjedő idő alatt folytatható le. Oldószerként és hígítószerként vizes vagy nem 45 vizes szerves oldószerek, mint pl. rövidszén­láncú alkoholok, metanol, etanol, izopropanol, éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilol, klórozott szénhidrogének, mint metilén-50 klorid, kloroform, diklóretán, klórbenzol, to­vábbá aceton és piridin, valamint ezek keveréke használható. Az intermedierként képződött ciári­amid-származékok spontán vagy savas kezelés­sel gyűrűzárás közben végtermékekké alakul-55 nak át. A d) eljárás változatban használt (VI) általá­nos képietű kiindulóanyagok úgy állíthatók elő, hogy pl. valamely R szubsztituensként hidrogén-60 atomot tartalmazó (I) általános képietű vegyüle­tet karbonsavhalogenidekkel vagy karbonsav­hidridékkel szokásos módon acilezünk, vagy a megfelelő szabad karbonsavakat vízlehasítósze­rek, pl. karbodiimidek, mint diciklohexilkar-65 bodiimid jelenlétében, vagy klórhangyasavetil-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom