157386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-bisz/benzoxazolil-(2')-naftalin-származékok előállítására
157386 3 . 4 lénglikolban vagy pedig magas forráspontú oldószerek, így etilénglikol és o-diklórbenzol elegyében, feleslegben lévő nátriumhidroxid jelenlétében, víz és alkohol ledesztillálása közben kb. 140° és 200 C° közötti hőmérsékletre melegítjük. Az I általános képletű vegyületek előállításának egy további módja abban áll, hogy 1,4-bisz-ifkarbiometoXiJbenzoxazolilHÍB^jHnaftalinokat (R=CH3 ) magasabb forráspontú alkoholokkal reagáltatunk az illető alkoholok alkoholét -jainak jelenlétében, és ezután adott esetben a reakciótermékeket, amennyiben ezek kvaternerré alakítható csoportokat tartalmaznak, alkilezőszerekkel, így alkilhalogenidekkel és dialkilszulfátokkal reagáltatjuk. Az átészterezéshez használható alkoholok például az alábbiak: n-butanol, terc.-butanol, namil-alkoihol, 2-etálJ bu i tanol^( 1 l), tíktanol, cetilalkohol, laurilalkohol, ciklohexanol, 2-, 3-, 4-metil-ciklohexanol, glikol, propándiol-(l,2), n-butándiol-(l,3) és -(1,4), 2-metil-n-butándiol-(l,3), n-hexándiol-(2,5), glicerin, pentaeritrit, dietilénglikol, trietilénglifcol, glikolmonometiléter, ill. -monoetiléter és mono-n-butiléter, 3-metoxin-butanol-(l), glicid, benzil-alkohol, 2-fenil-etanol-(l), 4-izopropil-benzilalkohol, 2-dimetilamino-etanol-(l), 2-dietilamino-etanol-ü), 2-di-nbutilamino-etanol-(l). 1-dimetilamino-propanol(2). A naftalüi-l,4-dikarbonsav önmagában ismert módon, pl. tionilkloriddal való reagáltatás útján, adott esetben szerves oldószerek, így toluol vagy klórbenzol jelenlétében a megfelelő savkloriddá alakitható. A legalább 2 mól III általános képletű o-aminofenolok 1 mól savkloriddal végzett reakcióját előnyösen szerves oldószerben, pl. klórbenzolban valósítjuk meg, a lehasadó sósav megkötésére tercier bázis, pl. dimetilanilin jelenlétében, megnövelt hőmérsékleten, előnyösen kb. 50—110 C°-on. A kikristályosodott, IV. általános. képletű -di-N.N'-acil-származékokat leszívatjuk, és egy rövidszénláncú alkohollal, így metanollal utánamosva, vagy vízgőzdesztillációval megszabadítjuk a hozzátapadó oldószerektől. A IV általános képletű di-N,N'-acil-származékok I általános képletű benzoxazolokká való átalakítását inert gáz-atmoszférában, előnyösen nitrogén-atmoszférában, magas forrpontú oldószerekben valósítjuk meg. Oldószerként mindenek előtt alkalmas az 1,2,4-triklórbenzol vagy a triklórbenzolok elegyei. A belső hőmérsékletnek 200 C° felett, előnyösen 215 és 220 C° között kell lennie. Katalizátorokként alkalmazhatunk pl. cinkkloridot vagy p-toluolszulfonsavat. Az 1,4-Msz^[karbometox:i-, benzoxazfolil-(2')lnaftalinok (R=CH3 ) átészterezését egy magas forráspontú alkohol nagy feleslegével, az illető alkohol alkoholátjának jelenlétében, megnövelt hőmérsékleten, előnyösen 120—160 C°-on valósítjuk meg, mimellett adott esetben a szabaddá váló metanolt ledesztilláljuk. Előnyös, ha a katalizátort kis adagokban, pl. háromszorra adjuk hozzá, és 0,025 mól alkoholátrl mól észter mennyiségarányt alkalmazunk. Ha az észter egy dialkilaminoalkil-csoportot tartalmaz, ezt kvaternizáló szerekkel, így pl. alkilhalogenidekkel, dialkilszulfátokkal vagy alkil-p-toluol-szulfonátokkal kvaternerré alakíthatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy az I általános képletű, sárgás vagy sárga, oldatban vörösárnyalatúzöldárnyalatú kéken fluoreszkáló benzoxazolszármazékok optikai fehérítőszerként alkalmazhatók, különösen szálak és fóliák előállításakor, mimellett ebben az esetben a fehérítőszert hozzáadhatjuk már a nagymolekulájú anyag előállítására szolgáló kiindulási anyagokhoz is. Ha polietilénglikol-tereftalát típusú poliészterszálak vagy poliészterfóliák előállítására a kiindulási anyagokhoz hozzáadjuk ezeket az új bifunkcionális fehérítőszereket, rendkívül tartós fehérítő hatást kapunk. Ezeket az új fehérítőszereket beépítjük karbonsavakként ill. bisz-észterekként a poliészteranyagba a polikondenzáció során, azaz egy valódi észterkötésen keresztül a szubsztrátumban rögzítjük. Míg a karboxi-, ill. karbonsavésztercsoportokat nem tartalmazó fehérítőszerek, amelyek a szál- vagy fóliaanyagban csak oldott alakban vannak, szerves oldószerekkel, így metilénkloriddal többnyire teljesen extrahálhatók, a találmány szerinti termékek, amelyek a poliésztéranyagban valódi kémiai kötéssel vannak rögzítve, gyakorlatilag nem oldódnak ki a metilénkloriddal vagy hasonló oldószerekkel végzett extrakció során. Különösen 100%-os poliészterszálakból készített hurkolt kelmék vagy poliészterből és pamutból készült szövetek esetén a fehérítő szublimálással szembeni elégtelen színtartósága az appretura termorögzítése során vagy műgyanták kondenzációjakor a fehérségi fok csökkenéséhez vezet. A találmány szerinti termékek a szál-, ill. fóliaanyaghoz kapcsolódó észterkötésük és az ezáltal meglevő, szublimálással szembeni jó színtartóságuk miatt felülmúlják az eddig ismert,, a szálanyagban csak oldott alakban levő. termékeket az előzőekben ismertetett felhasználástechnológiai tulajdonságokban. Poliamidból, pl. polikaprolaktám típusú poliamidból készített textilszálakban és fóliákban is kimutatható az új bifunkcionális fehérítőszer 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 A poliészteranyaghoz való kémiai kötéssel magyarázható a szublimálással szembeni kiváló színtartóság. Ezeknek az új vegyületeknek to-40 vábbi előnye, hogy a vákuumban, glikol ledesztilálása közben végbemenő polikondenzáció során a képződő polikondezátumba való kémiai beépülés révén nem mennek át, és ezzel elkerüljük az újra kinyert glikol egy szennyeződését. 45 így messzemenően elmaradnak a polikondenzáció során a szálanyagban maradó fehérítő menynyiségére vonatkozó bizonytalanságok. , .2
