157294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bináris információ sávszűrő jellegű vonalon való átvitelére

3 157294 4 oo Ü/ci<t) = Re eMffl' K(t—T)UBE (T) dt + N(t) \ — oo ahol U/cXit) a vonal k-imenőkapcsain megjelenő vil­lamos feszültség, mint időfüggvény, Re a zárójelezett komplex kifejezés reális része, A (o a vivőfrekvencia csúszása, K(t) a vonal átviteli függvénye, ahol a K(t) spektruma negatív frekvenciákon zérus, valamint a hozzátartozó Fourier-transz­formált sávszűrő jellegű, UBfii(t) a bemenő időfüggvény, t idő jellegű integrációs változó, N(t) időfüggvény írja le a vevőoldalon re­dukált zajokat. Legyen S soros bináris információforrás (pl. egy kézzel feltöltött léptető regiszter). Legyen 1 az S infior;mációforrás kimenete a 2 beme­netre kapcsoljuk a kiolvasójelet, melynek ha­tására 1 kimeneten megjelenik a soronkövet­kező bitnek megfelelő feszültség. Tételezzük fel, hogy a 2 bemenetre kapcsolt kiolvasójelek egyenlő időközönként követik egymást és, hogy az információforrás véletlen­szerű információt tartalmaz. Ha megvizsgáljuk az S információforrás 1 kimeneteli megjelenő sztohasztikus soros bináris jelsorozat teljesít­ményspektrumát, megállapíthatjuk, hogy az a kiolvasási frekvenciához képest igen alacsony frekvenciájú speíktrumösszetevőkqt is tartal­mazhat, mivel az információforrás tartalmának sztohasztikus jellegéből kifolyólag akárhány azonos pl. „O" jel is követheti egymást, azaz a jelsorozat átviteléhez aluláteresztő jellegű átviteli csatorna szükséges. Ezért az ismert módszerek szerint ezzel a soros bináris jelsorozattal egy olyan vivőfrek­venciát modulálnák, amelynek alapfrekvenciája az átviteli sáv legkedvezőbb tartományába esik, megoldva ezzel a vonalak frekvencia eltolódá­sából eredő problémát is. A moduláló jel se­bességét az határozza meg, hogy a moduláció után kelétkező oldalsávoknak bele kell esni az átviteli sávba. Ezeket a berendezéseket rövi­dítve (moduláció ill. demoduláció) MODEM-nek. nevezik, frekvenciamoduláció esetén általában F/0 = 1700 Hz vivő-, 1300 Hz szünet, 2100 Hz jelfrekvenciával, valamint 1200 Baud-os mo­dulációs sebességgel rendelkeznek. Az eljárás hátránya, hogy a két oldalsáv miatti redundancia kisebb átviteli sebességet enged meg. Az átviteli sebesség növelésére a következő irányokban találtak megoldásokat; elnyomott oldalsáv ill. többértékű fázismoduláció, ezek a berendezések nagyobb, pl. 2400 Baud modulá­ciós sebességgel működnek, de a vonalakkal szemben szigorúbb követelményeket támaszta­nak. A találmány célja olyan eljárás kialakítása, melynél nincs szükség vivőhullámra, ily mó­don azonos specifikációjú vonalakon nagyobb sebességű és megbízhatóbb átvitelt biztosít. A találmány szerinti eljárás azon a két fel­. ismerésen alapszik, hogy egyrészt az átviendő soros bináris jel spektrumát illeszteni lehet al­kalmas kódolással a sávszűrő jellegű összeköt­tetéshez, másrészt vételoldali kiértékelésnél nem az átvitt jel közvetlen komparálásával kell megállapítani az információt, hanem az anali­tikus jel kiértékelésével, melynek reális része az átvitt jel, spektruma csak a pozitív frek­venciaitartományra terjed ki. Ismeretes, hogy az analitikus jel képzetes része lineáris hálózat­tal tetszőlegesen kis levágási hibával előállít­ható. . A találmány alapját képező ezen két felis­merés hatásaijt kifejtve, az alábbiakat mond­hatjuk: Mint fentebb említettük, az S információ­forrás kimenetén megjelenő soros bináris jel­sorozat momentán frekvenciája igen alacsony lehet. Az információ átvitelére azonban nem szükséges közbülső modulációt alkalmazni, Iha a később, tárgyaltak szerinti kódolással a vo­nalra jutó jelsorozatot módosítjuk alkalmasan választott szabály szerint — részben a vonal tulajdonságaitól, részben a minőségi igények­től függ — melynek célja az, hogy a kódoló kimenetén megjelenő soros bináris jelsorozat­ban a jelismétlődések száma korlátozva legyen. Az így nyert jelsorozathoz tartozó analitikus jel szögsebessége —• momentán frekvencia —• csak rövid időre csökken le és az sávszűrő jel­legű átvitel esetén is kiértékelhető. ~ Természetesen az átkódolt jelsorozat bizo­nyos redundanciával rendelkezik. Az átkódolt jelsorozatot egy sávszűrőn ke­resztül az átviteli vonalra adva a vételi oldali első közelítésben az analitikus jel egy lassan forgó irányra vett vetületét kapjuk, melyből az átkódolt jelsorozatot közvetlenül nem lehet rekonstruálni. Ezért az analitikus jel értékelé­sére van szükség. Ez szemléletesen azt jelenti, hogy pl. a vo­nalira adott 1600 Hz-es szinusz jel a vételolda­ko 1606 Hz-ként jelentkezik, tehát, ha a ki­értékelést a jel komparálásával végeznénk, több jelet érzékelnénk, vagyis ily módon adatátvi­tel lehetetlen. Viszont a komplex analitikus jel esetén ez a hatás egy igen lassú additív for­gást eredményez, melyet, mivel nem a komp­lex vektor reális részét (vagyis egyik vetületét) figyeljük, hanem, magát a vektort, könnyen fi­gyelembe lehet venni. Összefog)! alva a kódo­lással a vonalra adott jel spektrumát szűkítjük be a vonal tulajdonságainak megfelelően, más­részt képzünk egy komplex vektort, — az .ana­litikus jelet — melynek reális része a bejövő­jel, képzetes része pedig a jel Hubert-transz­formáltja, vagyis 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 £,

Next

/
Oldalképek
Tartalom