157188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-dihalogén-feniletilamin-származékok előállítására
3 157188 4 és R2 —-R 5 a fenti jelentésűek — iners szerves oldószerben, például rövidszénláncú alkoholban vagy egy éterben, célszerűen —25 C° és +50 C° között komplex fémhidridekkel, előnyösen alkáliibórlhidridekkel. c) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rí hidrogénatomot jelent, III általános képletű aminoketonokat, — ebben a képletben R2—R5 és Hal a fent megadott jelentésűek — hidrazinnal redukálunk. A reakciót hidrazinnal Wolff—Kishnernek Huang—Minion által módosított módszerek szerint végezzük. Előnyösen egy magas forráspontú alkohol, például di- vagy trietilénglikol jelenlétében dolgozunk; a közben képződő hidrazcHit erős 'bázis, például nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid segítségével elbontjuk. [Lásd még J. Am. Chem. Soc. 68, 2487 (1946)]. d) A IV általános képletű vegyületeknek — ebben a képletben R1; R 2 és R 3 és Hal a fenti jelentésűek, a Hal' helyettesítő pedig klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — V általános képletű aminokkal — ebben a képletben R4 és R5 a fenti jelentésűek — való reagáltatásával. A IV általános képletű vegyületek és az V képletű aminők reakcióját előnyösen szerves oldószerben, hidrogénhalogenidokat lekötő szer jelenlétében és az alkalmazott oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleteken hajtjuk végre. Oldószerként például alkoholokat, mint etanolt, vagy halogénezett szénhidrogéneket, mint széntetrakloridot alkalmazunk. Ha az V képletű amin feleslegét vagy egy szerves tercier bázist használunk hidrogénhalogenidokat lekötő szerként, akkor ezek egyszersmind oldószerként is szolgálhatnak. e) VI általános képletű vegyületek redukálásával — ebben a képletben Rí—R5 és Hal á fenti jelentésűek. A reakciót ismert módszerek szerint hajtjuk végre, például naszcens hidrogénnel óni(II)kloriddal sósavban vagy hidrogénnel katalizátor jelenlétében. Különösen jó eredményeket ad a hidrogénnel végzett redukció Raney-nikkel jelenlétében, amikor célszerű oldószerben, mint pl. metanolban vagy etanolban dolgozni. f) VII általános képletű vegyületek dezacilozásával — ebben a képletben Rj—R5 és Hal a fenti jelentésűek, Ac pedig tetszőleges acilcsQportot jelent •—• szokásos módon, pl. hígított ásványi savakkal való főzéssel. g) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rí hidroxilcsoportot és R2 és R 3 hidrogénatomokat jelent, és az aminocsoport a 2-helyzetben van, VIII általános képletű vegyületeket redukálunk — ebben a képletben Hal, R4 és R 5 a fenti jelentésűek — iners vízmentes oldószerben, pl. dietiléterben, komplex alkálifémhidridekkel, pl. litiumalumíniumhidriddel. h) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében RÍ hidroxilcsoportot, R2 és R 3 hidrogénatomokat jelent, és az aminocsoport 2^helyzetben van, IX általános képletű vegyületeket redukálunk — ebben a képletben Hal, R4 és R 5 a fent megadott jelentésűek — komplex alkálifémhidridekkel, pl. litiumalumíniumhidriddel, egy iners vízmentes oldószerben, például dietiléterben. 10 Az a) eljárásban kiindulási anyagokként használt II képletű vegyületek le vannak az irodalomban írva, vagy az irodalomból ismert eljárásokkal állíthatók elő, pl. megfelelő fenil-15 etilaminokból nitrálással, és a nitrocsoport ezt követő redukálásával. Kiindulhatunk azonban megfelelően helyettesített aminoacetofenonszármazékokból is, és ezek ismert módszerek szerint redukálhatok. A III általános képletű 20 vegyületeket a megfelelő helyettesített halogénmentes aminoketonok halogénezésével nyerhetjük. Az említett módszerek szerint állítottuk elő 25 pl. a következő kiindulási anyagokat: l-j(4-amino-fenil)-2-ciklohexilamino-etanol-hidroklorid, olvadáspontja 162—163 C° (bomlik). „Q l-(4-amino-feml)-2^hexametilénimino-etanol-hidröklorid, olvadáspontja 160—161 C° (bomlik). l-J (4^amino-fenil)-2-j(2-metilnpiperidino)-etanol-hidroklorid, olvadáspontja 183—184 C° (bomlik). l-(4-aimino-fenil)-2-)(2-dietilamino-etilamino)-etanol-dihidrokloriid, olvadáspontj a 140—445 C° (bomlik). 2-etilamino-lw(2-amino-fenil)-etanol-dihidro-klorid, olvadáspontja 170—171 C° (bomlik). 40 l-.(! 2-amino^fenil)-2-dietilamino-etanol-dihidroklorid, olvadáspontja 152—154 C° (bomlik). l-(3-amino-fenil)-2-dietüamino-etanol-dihÍ!dro--klorid, olvadáspontja 200—202 C°. 2-(N-etil-benzilamino)-íl-(2-amino-fenil)-etanol-45 -fhidroklorid, olvadáspontja 150—151 C° {bomlik). 2'-amino-2-dietilaimino-3',5'~dib:róm-acetofenon-hidroklorid, olvadáspontja 166—168 C° (bomlik). 50 4'-amino-3',5'-dibróm^2Hdimetilamino-acetofeno'n4iidroklorid, olvadáspontja 275—276 C° (bomlik). A kiindulási anyagként alkalmazott IV álta-55 lános képletű vegyületek az irodalomból ismert módszerek szerint, pl. a megfelelő aminofenetilnhalogenidok hologénezésével állíthatók elő. Azok a IV általános képletű vegyületek, amelyek képletében Rx hidroxicsoportot jelent, pél-60 dául a megfelelő amino-dihalogén-fenacil-halogenidok nátrium'bórhidriddel végzett redukciójával készíthetők. Az e) eljárásban kiindulási anyagként hasz-65 nátla VI általános képletű vegyületekhez ön-2
