157031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konjugált diének emulziós polimerizálására

5 összmannyiségének 50%-ánál kevesebbet adunk a reakcióelegyhez, és a maradékot szabályos módon az eljárás teljes folyamán adjuk a poli­merizációs közeghez. A kezdeti adag előnyösen a szükséges összmennyiség 15—40%-a. A polimerizáció folyamán beadott regulator­mennyiségek azonosak lehetnek vagy időben változhatnak úgy, hogy az R/r = 1—4 feltétel mindig teljesüljön. Az adagolást a közeg regu­látor- és maradék monomer-tartalmának meg­felelően szabályozzuk. Ezt a tartalmat ismert módon, analitikai vizsgálattal határozhatjuk meg. Ugyanis módosíthatjuk a regulátoradago­lást folyamatos bevezetés esetén is. A találmány különösen előnyös foganatosítá­si módja szerint a polimerizációt folyamatosan vezetjük, amikor a reakciózónának megfelelő emulzióáram a regulátoradalékot több ponton veszi fel úgy, hogy az R/r = 1—4 feltétel a zóna minden pontján megvalósuljon. Dolgozha­tunk . egy sorozat reakcióedény felhasználásával is, amelyeken a szükséges alkotórészeket tartal­mazó emulzió - keresztüláramlik, a regulatort minden reakcióedénybe részletekben vagy fo­lyamatosan vezetjük be és annak aranyát úgy szabályozzuk, hogy az R/r = 1—4 feltétel min­den reakcióedényben megvalósuljon. Az R és r abszolút értékei egyik reakciózónától a másik­ig ill. egyik- reakciódénytől a másikig változ­hatnak, és ezek az értékek az előállítani kívánt polimer lánchosszának megfelelően előnyösen a korábban említett határok között vannak. Nyilvánvaló, hogy az említett kiviteli mód­nál, valamint a nem folyamatos eljárásoknál a katalizátort ugyanúgy, folyamatosan vagy sza­kaszosan vezethetjük be. A katüzátor beveze­tési módja a regulátorfelhasználást, és így a fe­gulátoradalék mennyiségének beszabályozását is befolyásolja. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy a regulátor a polimerizáció folyamán nem egyenletesen használódik fel; ez valószínűleg az alkalmazott redox->katalizátor­rendszer befolyására vezethető vissza. Egy mer­kaptán-típusú regulátor ugyanis először a meg­felelő diszulfiddá oxidálódik, amely az eredeti merkaptánná alakulhat vissza, ha a reakciókö­zeg a redox-egyensúlyt elérte. Azt találtuk pél­dául, hogy ha konstans regulátoradalékkal dol­gozunk, kb. 40%-os fbutadién-átalákulási fok esetén, hogy a reakcióközegben jelenlevő regu­látormennyiség nagyobb, mint amilyen kb. 30 %-os nagyságrendű poliimerizációs foknál volt, így tehát a regulátor regenerálódásának kellett bekövetkeznie, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a regulátorkoncentráció túl nagy lesz, ha azt meghatározott időközönként nem ellenőrizzük. Ebből adódik, hogy miért biztosítja a találmány tárgyát képező eljárás mieglepő módon a poli­merizáció folyamán hozzáadott regulátor meny­nyiségének újrabeállítását — ez az újraheállí­tás a polimerizációtól függően a folyamatos ill. részleterikénti regulátoradalék csökkentése vagy növelése lehet. 6 A találmányt a következőkben a kiviteli pél­dákban részletesen megvilágítjuk. A példák szerint 20—25 súly% szerves anyagot tartal­mazó vizes emulziókkal dolgozunk. 100 rész 5 butadiénre 4,56 rész káliumrezinátot, redükáló­szerként 0,016 rész FeS04 • 7H2 0-t, katalizátor­ként 0,09 rész p-mentán4iidroxiperoxidot, ás 0,2—0,35 rész ter-dodecilmerkaptánt (ÍDM) használunk fel. A TDM beadagolásának mód-10 ját minden példában megadjuk. A polimerizációt 5 C°-on, keverés közben, 7—10 óra alatt hajtjuk végre. Minden órában meghatározzuk a reákcióközegben jelenlevő re-15 gulátor és monomer mennyiségét. Végül meg­vizsgáljuk a képződött polibu'tadién mintájá­nak molekulanuéreteloszMsát. A vizsgálatot a kö­vetkezőképpen végezzük el: meghatározott sú­lyú polimert ciklohexánban oldunk, az oldatot 20 növekvő mennyiségű tiszta etanoll'al elegyítjük és így az egymás utáni polimerfrakciókat ki­csapjuk. Legelőször a legnagyobb molekulasúlyú frakció válik ki. A frakciókat leszűrjük és min­den frakció részarányát gravimetriásan megha-35 tározzuk. Ezenkívül ismert eljárással meghatá­rozzuk a molekulaméretet. Az eloszlási görbé­ket pl. úgy vesszük fel, hogy az abszcisszán a molekulaméreteket és az ordinátán a minta %-os tartalmát tüntetjük fel. Az abszcisszán a 30 molekulaméretek helyett az azokkal arányos ha­tárviszkozitásokat is feltüntethetjük. A csatolt grafikus ábrákon az abszcisszán n jelentése a határviszkozitás cm3 /g egységekben, az ordiná­tán 103 . .dW/dn jelentése az egyes frakciók 35 grammokban kifejezett súlya (dW) és a hoz­zátartozó viszkozitásnövekedés (dn) közötti arány, (differenciálgörbék.) A következő példákban a maradék monomer, 4(J azaz a még nem polimerizált butadién gram­mokban kifejezett mennyisége B-vel, a regulá­tor arányát és mennyiségét M%-kal ill. M-el rövidítjük. R'-vel az M/B súlyarányt és R-el a megfelelő mólarányt jelöljük. 45 Az 1—9. ábrák az alábbi példák szerint elő­állított termékek molekulaméreteit tüntetik fel. A 8, 9 é,s 9a ábrák az R arányát mutatják be az idő függvényében a 4, 5 és 8. példák esetén. 1. példa (1. ábra): Ez a kísérlet, amelyet az eddig használt mód-55 szerrel végeztünk el, az 5—11. példák összeha­sonlító kísérlete. A reakciót a fent megadott kö­rülményék közö'tt hajtottuk végre, 0,2 súly% TDM-et használtunk a butadiénre ' vonatkoz­tatva (0,054%), és a teljes regulátormennyisé-60 get a. polimerizáció kezdetén, a katalizátorral egyidőben adtuk be. Az adatokat az alábbi táblázatban. foglaljuk össze, ahol a B, M és R rövidítések jelentése a 05 fent megadott. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom