157013. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5-helyzetben bázikus oldallánccal helyettesített 5H-dibenzo(a,d) cikloheptének előállítására

9 157013 10 nil-kis szénatomszámú alkilszulfoniloxi-gyök, pl. íenilmeziloxi-gyök. A reakciót célszerűen inert oldószerben (pl. benzolban, toluolban, hexánban, heptánban, éterben, stb.) és kb. szobahőmérsék­let és a reakcióelegy forráspontja közötti hő­mérséklet-tartományban .végezhetjük el. A fenti reakciónál kiindulási anyagként fel­használt (X) képletű vegyületeket pl. oly mó­don állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 5-ketono­kat vagy 54iidroxi-vegyületeket alumíniumizo­propiláttal reagáltatjuk, majd a terméket alkáli­fémamiddal vagy 4iidriddel hozzuk reakcióba. A találmányunk tárgyát képező eljárás egy másik foganatosítási módja [h) módszer] szerint valamely (XII) általános képletű vegyületet hidrolitikus úton megbontunk, mikoris a meg­felelő (I) képletű szekunder anminokhóz jutunk. A D-csoport pl. acil-csoport lehet, melynek elő­nyös képviselői az alábbi csoportok: kis szén­atomszámú alkanoil-csoportök, pl. formil- vagy acetil-esoport; fenil-kis szénatomszámú alka­noil-csoportök, pl. benzoil; kis szénatomszámú alkiliszulfonil-csoportok, pl. mezil-csoport; fenil­szulfonil-csoport; kis szénatomszámú alkilfenil­szulfonil-csoportok, pl. tozil-csoport; vagy fenil­-kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoportok, pl. fenilmezil-csoport. D ezenkívül észterezett karb­oxi-csoport is lőhet (előnyösen kis szénatomszá­mú kairbalfcoxi-csoportok, mint karbometoxi-, karbetoxi- vagy karboizopropoxi-csoport; karbo­. f enoxi-csoport; vagy kis szénatomszámú karbo­fenilalkoxi-esoportok, pl. karbobenzoxi-csoport). Ként nem tartalmazó D-csoportok lehasítását a savas vagy lúgos hidrolízis szokásos körül­ményei között végezhetjük el. Eljárhatunk pl. oly módon is, hogy a (XII) képletű vegyületet kb. 50 C° és a reakcióelegy forrási hőmérsék­lete közötti hőfokon etanolos sósav, ecetsav, nátriumhidroxid vagy káliumlhidroxid-oldat je­lenlétében melegítjük. Előnyösen lúgos hidrolí­zist alkalmazunk. A kéntartalmú D-csoportok lehasítását előnyösen oly módon végezhetjük el, hogy a (XII) képletű vegyületet fenol jelen­létében ecetsavas oldatban brómhidrogénsavval kezeljük vagy magas forráspontú alkoholban alkálifémmel reagáltatjuk (pl. nátriummal bu­tanolban) vagy jódhidrogénsawal és foszfóni­umjodiddall kezeljük. E reakciókat célszerűen , melegítés közben—pl. kb. 50 C° és a reakció­elegy . forrási hőmérséklete közötti hőfokon — végezhetjük el, A kéntartalmú D-esopor tokát továbbá folyékony ', ammóniával és valamely alkálifémmel (pl. nátriummal) történő kezelés­sel is lehasíthatjuk. A (XII) általános képletű kiindulási anyago­kat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy vala­mely (X) képletű vegyületet éterben valamely metil-D-aminopropilhalogeniddel reagáltatunk, (ahol D jelentése a fent megadott). A fent ismertetett módszerekkel előállított (I) képletű vegyületek kívánt esetben további átalakításoknak vethetők alá: A kapott (I) képletű dimétilamino-vegyületek a megfelelő monometilamino-vegyületekké ala­kíthatók. Az átalakítást különösen előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy az (I) képletű dimetilamino-vegyületet halogénciánnal (előnyö­sen brómciánnal) hozzuk reakcióba. A reakciót 5 célszerűen inert oldószerben (pl. benzol, éter, tetrahidrofurán vagy metilénklorid) és szobahő­mérséklet és az elegy forráspontja közötti hő­fokon hajthatjuk végre. A képződő N-ciano-N­-metilamino-vegyületet ezután lúgos vagy savas 10 közegben önmagában ismert módon hidrolizál­juk, mikoris az (I) képletű monómetilamino­-vegyületet a hidrolízisnél felhasznált közegtől függően a bázis vagy savval képezett addíciós sója formájában kapjuk. 15 Az (I) képletű dimétilamino-vegyületek de­metilezését oly módon is elvégezhetjük, hogy azokat halogénhangyasavészterrel kezeljük és a képződő karbamátot hidrolizáljuk. A felhasz­nált halogénhangyasavészter alkohol-részét elő-2o nyösen az alábbi alkoholokból deriválhatjuk: kis szénatomszámú alkanolok, pl. metanol, eta­nol, izopropanol; fenolok; vagy kis szénatom­számú fenilalkanolok (pl. benzilalkohol). .. 25 A halogénatom célszerűen klófatqm. A halo­génlhangyasavas észter reagáltatását célszerűen magas forráspontú inert oldószerben (pl. xilol vagy toluol) és kb. 50 C° és a reakcióelegy for­rási hőmérséklete közötti hőfokon, előnyösen v« visszafolyatási hőmérsékleten végezhetjük el. A hidrolízist lúgos vagy savas körülmények között, pl. káliumhidroxiddal butanolban vagy brómhidrogénsavval jégecetben és kb; 50 C° és a reakcióelegy forrási hőmérséklete közötti hő­fokon hajthatjuk végre, A kapott, nem-szimmetrikusan helyettesített, exociklikus kettőskötést tartalmazó (I) képletű vegyületeket és sóikat a geometriai izomerekre, azaz az a-, ill. '^-izomerekre szétválaszthatjuk. 4Q A szétválasztási módszerek önmagukban ismer­tek. A geometriai izomereket előnyösen a savak­kal képezett addíciós sók oldószerből (pl. aceton­ból) vagy oldószerelegyíből (pl. metanol-dietil­éter) történő frakcionált kristályosításával vá­„ lasztihatjuk szét. A kapott nem-szimmetrikusan helyettesített exociklikusan telített vegyületek és sóik Face­mátok alakjában vannak jelen, melyek önma­gukban ismert módon optikai izomerjéikre szét­választhatok. A racemátokat e célból pl. opti­kailag aktív savakkal (mint borkősav vagy kámforszulfonsav) reagáltathatjuk és kristályo­sítással szétválaszthatjuk. Az (I) képletű . triciklikus aminők savakkal 55 képezett addíciós sóikká alakíthatók. A., só­képzéshez pl. szerves savakat, (mint oxálsavat, citromsavat, ecetsavat, tejsavat, máleinsayat és borkősavat) vagy szervetlen savakat (pl. sósavat, brómhidrogént vagy kénsavat) alkalmazhatunk. 60 A találmányunk tárgyát képező eljárással elő­állítható vegyületek és sóik a gyógyászatban a hatóanyagot és enterális vagy parénterális fel­használásra alkalmas, inert, szerves vagy szer-65 vétlen gyógyászati hordozóanyagot tartalmazó 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom