157006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oktahidro-1,2,4-metenopentalen-(5)-il-amin előállítására

3 sebb alkalikus hidrolízis céljaira szervetlen bázisok, pl. alkáli- vagy földalkálihidroxidok alkalmazhatók különösen előnyösen. Savas hidrolízis céljaira pl. halogénhidrogén• savak, jégecet, halogénezett ecetsavak vagy az 5 említett savak elegyei jöhetnek tekintetbe. Oldószerként alkanolok, pl. metanol vagy etanol, továbbá víz vagy alkanol—víz elegyek alkalmazhatók a hidrolízishez. 10 Az azid Curtius-féle lebontása esetén vagy a karbonsavat először karbonsavkloriddá alakítjuk át és ebből valamely alkálifémaziddal, pl. nátriumaziddal kapjuk a kívánt karbonsavazidot, vagy pedig a karbonsav valamely alkilész- 15 terét, pl. a metil- vagy etilésztert hidrazinhidráttal és salétromos-savval, előnyösen valamely oldó- vagy hígítószer jelenlétében, közvetlenül a kívánt karbonsavaziddá alakítjuk. Az azidnak az aminná történő lebontása közvetlenül, pl. tri- 20 fluorecetsav behatása útján történhet. Előnyös azonban, ha az azidot előbb valamely, a reagáló anyagokkal szemben közömbös oldószerben, pl. aromás szénhidrogénben, mint benzolban, toluolban vagy xilolban, magasabb forrpontú éter- 25 ben, mint dioxánban történő termikus lebontás útján előbb a megfelelő izocianáttá alakítjuk át, ezt elkülqnítjük és azután a)' valamely alkanollal, pl. metanollal, etanollal, terc. butanollal stb., vagy b) jégecettel vagy ecetsavanhidriddel rea- 30 gáltatjuk. Az előbbi esetben reakciótermékként az alkalmazott alkanolnak megfelelő karbaminsavésztert (uretánt) kapjuk, amely a fentebb leírt módon hidrolizálható az aminná; a b) esetben reakciótermékként az ecetilezett amint kap- 35 juk, amely alkalikus hidrolízis útján alakítható át a szabad bázissá. ' Az oktahidro-l,2,4-metenopentalenil-(5)-karbonsav a H. K. Hall (J. Org. Chem. 25, 42, 1960) 40 által leírt eljárás szerint, a biciklo[2.2.1]hepta-2,5-dién (2,5-norbornadién) akrilnitrillel, réz (Il)-acetát jelenlétében való reagáltatása és az így kapott oktahidro-l,2,4-metenopentalenil-(5)cianid ezt követő alkalikus hirdolízise útján ál- 45 lítható elő. A találmány szerinti oktahidro-l,2,4-metenopentalenil-(5)-amint és/vagy ennek egy- vagy többféle gyógyszerészetileg elfogadható sóját ha- 50 tóanyagként tartalmazó vírusellenes gyógyszerek a szokásos, orális, rektális, helyi vagy parenterális beadásra alkalmas alakban elkészített készítményekké dolgozhatók fel. Gyógyszerészetileg elfogadható sókként oly szervetlen vagy 55 szerves savakkal készített sók jöhetnek tekintetbe, amelyek a szokásos adagolásban nem mutatják saját fiziológiai hatásokat, vagy pedig amennyiben saját hatásuk is van, úgy ez a találmány szerinti gyógyszerkészítmény hatását ki- 60 vánt irányban, pl. baktériumellenes vagyfungiszíatikus hatással egészíti ki. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként a szabad amin mellett gyógyszerészetileg elfogadható savakkal, mint sósav- 6

c 4 val, brömhidrogénsavval, kénsavval, foszforsavval, metánszulfonsavval, etánszulfonsavval, béta~hidroxietánszulfonsavval, ecetsavval, tejsavval, borostyánkősavval, fumársavval, maleinsavval, almasavval, borkősavval, citromsavval, benzoesavval, szalicilsavval, fenilecetsavval, manduiasavval vagy embonsavval képezett sók jö^ hétnek tekintetbe. Az orális alkalmazásra szolgáló adagolási egységek hatóanyagként előnyösen 10% és 90% közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják az oktahidro-l,2,4-metenopentalenil-(5)-amint vagy ennek valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóját. Az ilyenfajta adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. szilárd porszerű vivőanyagokkal, pl. tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint burgonyakéményítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá laminária-porral vagy citrusvelőporral, cellulózszármazékokkal, vagy zselatinnal keverjük, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy megfelelő molekulasúlyú polietilénglikolok hozzáadásával és az így kapott keveréket tablettákká vagy drazsémagokká sajtoljuk. Ez utóbbiakat pl. koncentrált cukoroldatokkal vonjuk be, amelyek még pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhatnak ; alkalmazhatunlk bevonáanyagjként valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lakkot is. A bevonóanyaghoz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagadagok megjelölésére. Rektális alkalmazásra szolgáló adagolási egységekként pl. végbélkúpok készíthetők, amelyek az oktahidro-l,2,4T

metenopentalenil-(5)-amint vagy ennek valamely gyógyszerészetileg elfogadható és ilyen célra alkalmas sóját egy semleges zsír-alapba bekeverve tartalmazhatják; alkalmazhatók ilyen célra zselatinból készült rektális kapszulák is, amelyek a hatóanyagot vagy annak valamely alkalmas sóját egy megfelelő molekulasúlyú polietilénglikol-vivőanyaggal kombinálva tartalmazzák. Parenterális, különösen intravénás, intramuszkuláris vagy szubkután beadásra alkalmas ampuliázott készítmények esetében a készítmény az oktahidro-1,2,4-metenopentalenil-(5)-amint vagy ennek valamely vízben oldódó, gyógyszerészetileg elfogadható sóját előnyösen 0,5—10% koncentrációban tartalmazhatja, adott esetben valamely stabilizálószer vagy puffer-anyag jelenlétében, vizes oldatban. További alkalmazási alakokként elsősorban a légutak vírusos fertőzésinek gyógykezelésére alkalmas szirupok és aeroszolok, valamint a vírusos megbetegedések helyi kezelésére alkalmas kenőcsök és púderek jönnek tekintetbe. Valamenynyi ilyen alkalmazási alak az ilyen célokra szokásos vivőanyagok, hígítószerek és adalékanyagok felhasználásával állítható elő. Az alábbiakban ismertetjük a tabletták és drazsék előállítási módját. 2