157003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N'-helyettesített-N-arilszulfonil-karbamid származékok előállítására

3 157003 4 téssel rendelkezik — l,2,4,5-tetrahidro-3H-3--benzazepinnel (lásd P. Ruggli et al., Helv. Chim. Acta 18, 1388 (1935), vagy ennek a vegyületnek valamilyen alkálifém-származékával reagáltatjuk, kívánt esetben valamilyen kondenzálószer jelenlétében és előnyösen egy inert oldószerben, majd a kapott reakcióterméket szükséges esetben hidrolizáljuk, vagy redukáljuk az Rí' csoportnak szabad aminocsoporttá történő átalakítása céljából és a kapott reakcióterméket kívánt esetben szervetlen vagy szerves bázissal sóvá alakítjuk át. A III. általános képletű karbaminsavak reakcióképes funkcionális származékaiként szóba jöhetnek pl. a halogenidek, különösen a.kloridok, továbbá a. rövidszénláncú alkilészterek, különösen a metil- vagy az etil-észterek, valamint a fenilészterek. Alkalmasak még az amidok, a nitroamidok, a rövidszénláncú alkilamidok, dialkilamidok, difenilamidok, különösen az N-metilamidok és az N,N-dimetilamidok, továbbá az N-acilamidok, így pl. a benzoilamidok és a polimetilénimidek 2-oxoszármazékai, így pl. a pirrolidinek, piperididek, hexametilénimidek vagy oktametilénimidek 2-oxo-származékaij A III. általános képletű kartaminsavak ilyen funkcionális származékaira példaképpen a következőket nevezzük meg: N-;fenilszulfonil-kartaminsav-lkílorid, N-fenilsizulfonil^karbaminsav-metilészter, -etilészter és ^femlészter, N-fenil-szuMoml-fcaribamid, N-iniitro-N'-fenilszulfonil-karbamid, Nnmetil-N'-fenilszulfonil-karbamid, N,iN-dimetil-N'Hfenilszulfoml^karbamíd, N,N-dilfenil-N'-feniliszulforiil-karbamid, N-benzoil-N'^fenilszulfonil-lkarbamid, N-<fenilszulfonil-2-oxo^pirrolidin-l -karboxamid, N-fenilszulfonil-2^oxoHpiperidin^l-karlboxamid, N-fenilszulfonil-^-oxo-hexahidronl H-^azepÜTHl -Ikarhoxamid továbbá N-fenilszulSfonil-2-oxo-oktahidro-lH-azonin^l-karboxamid, valamint ezeknek a vegyületeknek olyan származékai, melyekben a benzolgyűrű R^ vagy Ri'R2 helyettesítője az I. képlettel kapcsolatban az Rj-re illetve az RjJ^re tételesen felsorolt csoportoklkai megegyezik. A reakciót valamilyen inert szerves" oldószerben valósítjuk meg, hidegen vagy melegítés közben. Alkalmas inert szerves oldószerek pl. a szénhidrogének, így a benzol, a toluol, vagy a xilol, éter jellegű oldószerek, így a dietiléter, a dioxán vagy a tetrahidrofurán, klórozott szénhidrogének, így a metilénklorid és rövidszéniáncú ketonok, mint pl. aceton vagy metiletilketon. Az izocianátnak, a karbaminsav-észternek vagy a karbamidszármazéknak az átalakítását oldószerek vagy hígítószerek távollétében is megvalósíthatjuk. A reakcióhoz általában kondenzálószer sem szükséges; kívánt esetben azonban ilyen szerként pl. egy alkálialkoholátot alkalmazhatunk. Az izocianát reakciójánál használhatunk továbbá kondenzálószerként tercier szerves bázisokat, az izocianátokat azonban valamely tercier szerves bázissal képezett átrendeződési termék formájában is alkalmazhatjuk. A karbaminsav-halogenidet a találmány értelmében az l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepinnel előnyösen valamilyen savmegkötőszer jelenlétében reagáltatjuk. Savmegkötőszerként szervetlen bázisokat vagy sókat alkalmazunk, így pl. 5 egy alkáli-hidroxidot, -acetátot, -hidrogénkarbonátot, -karbonátot és -foszfátot, mint pl. nátrium-hidroxidot, --acetátot, -hidrogénkarbonátot, -karbonátot éis -foszfátot, vagy a megfelelő • káliumvegyületeket. Használhatunk továbbá kal- io cium-oxidot, -karbonátot, -foszfátot és magnéziumkarbonátot is. A szervetlen bázisok és sók helyett megfelelnek a szerves bázisok is, így pl. a piridin, a trimetil- vagy a trietil-amin, az N,N-diizopropilamin, a trietilamin vagy a kolli-15 din. Ezeket feleslegben hozzáadva oldószenként is használhatjuk. Az l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin helyett a találmány szerint karbaminsav-kloriddal végzett reakcióban ennek a bázisnak valamely alkálifém-származékát is alkal-20 mázhatjuk, így pl. a nátrium-, a kálium- vagy a litiumszármazékát. A reakciótermékben levő Rí' csoport átalakítását szabad aminocsoporttá (ami által a reakciótermék átváltozik I. általános képletű vegyü-25 letté) az Rj' csoport természete szerint hidrolízissel, redukcióval vagy reduktív hasítással Végezzük. Hidrolízissel szabad aminocsoporttá átalakítható Rí' csoportok pl. az acilamino-csoportok, 30 így pl. az acetamido-csoport vagy az alkoxivagy a fenoxi-karbonilamino-csoportok, így pl. az etoxilkarbonilamino- vagy a fenoxikarbonilamino-csoport. További példák: helyettesített metilénamino-csoportok, így pl. benzmdénami-35 no- vagy p-dimetilamino-benzilidénámino-csoport. Az amino-csoport felszabadítását célzó hidrolízist pl. savanyú közegben, így hígított metanolos sósavban történő hevítéssel végezzük, vagy ha Rí' valamilyen alkoxi- vagy fen-40 oxi-kar,bonllamino^csoportot jelent, úgy enyhén alkalikus reakciókörülmények között is — pl. In—2n nátriumhidroxid-oldattal szobahőmérsékleten — megvalósíthatjuk a hidrolízist. A redukció útján aminocsoporttá átalakítható 45 R;' csoport példája a nitrogyök, míg a reduktív hasítással aminocsoportot eredményező csoportokra a fenilazo- vagy a p-dimetilamino-fenilazo-gyököt említjük meg példaképpen. Ezeknek a gyököknek a redukálását általában katalitikus 50 úton, így pl. Raney-nikkel, palládium- vagy platina-szén jelenlétében hidrogénnel valósítjuk meg, valamilyen inert oldószerben, úgy pl. etanolban. Emellett szóba jöhetnek más szokásos redukciós módszerek is, így pl. a nitrócsoport re-55 dukciója vagy az azo-csoport reduktív hasítása vassal ecetsavas vagy sósavas közegben. A találmány szerinti eljárás egy másik változata értelmében az I. általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a tetrahidro-3H-3-60 benzazepin^3-karbonsav valamilyen reakcióképes funkcionális szánmazékát egy IV. általános képletű szulfonamiddal — e képletben Rx', R2 és R!''R2 az I. illetve II. képletnél megadott jelentéssel rendelkezik — vagy ilyen vegyület 65 alkálifém-származékával reagáltatjuk, a kapott 1