157001. lajstromszámú szabadalom • Szállító orsó vagy dob acélsodrony-szalagok mozgatására és szállítására

3 157001 4 A kitűzött célt a találmány szerint megvalósítható szállító orsó vagy dob úgy van kialakítva, hogy nagy számiban és sűrűn egymás mellé fektetett azonos hosszúságú szalagok, illetve huzalok vannak egy orsóra vagy dobra fölcsévélve, 5 az egyes tekercssorok közé pánt van behelyez-^ ve, melynek szélessége megegyezik vagy kismértékben nagyobb, mint. az egyes szalagok, illetve huzalok átmérőjének egyrétegbeni együttes szélessége, továbbá, hogy a dobtengely irányában mérve a tekercselés hossza a pánt szélességével megközelítőleg azonos. A tekercssorok közé helyezett előnyösen acélból készült, sima felületű, és korrózióvédelmi okokból például keménykrómozással látható el. Az acélpánt vastagsága a korrózióvédő réteget is beleértve 0,3—0,4 mm méretű. A pánt összhossza célszerűen valamivel nagyobb, mint a föltekercselt szalagkötegek együttes szélessége, és így a pánt még a legkülső soron levő acélszalagot is befedi, és ezáltal azt kívülről jövő károsodástól megvédi. A DAS 1.096281 lajstromszámú német közzétételi iratból ismeretes több huzalnak egyetlen orsótestre való fölcsévélése. Ezeket a huzalokat termoelemek előállítására használják, amelynek elkészítéséhez ezeket mindig rövid darabokban, kézi úton tekerik le az orsóról. Kísérletekkel bebizonyították, hogy az ily módon fölcsévélt tekercsekről több huzalpászmának gépi úton és aránylag nagyobb sebességgel való zavartalan letekerése gyakorlatilag nem lehetséges. Még ha a fölcsévélt- anyag, — mint az ,a textiliparból ismert, — a tekercsek előállításakor nagymértékben mozoghat, a sima letekerést akkor sem lehet biztosítani. Ehhez hozzájárul, hogy már kis számú tekercssor esetén is egyenetlen tekercselési felület alakul ki, amelyben az egyes szalagok illetve huzalok égy soron belül is különböző hosszúságokkal rendelkeznek. Az abroncselőállító műhelyben való későbbi felhasználáskor azután ez a körülmény a legombolyításban nagymértékű zavarokhoz vezet. Ezen túlmenően az 1 094:217 lajstromszámú német szabadalmi leírás ismertet olyan fémkötegeket, amelyek a tekercssorok között közéjük göngyölt papírszalagokkal rendelkeznek. Ezeknek a közbehelyezett papírrétegeknek kell a magasfokú nemesítési eljárással előállított anyagfelületet mindennemű mechanikai jellegű sérüléstől megvédeniök. Az előbbiekben ismertetett találmányok feladatkitűzéseitől eltérő módon a találmányunk szerinti orsónál a föltekercselt anyag rétegei közé helyezett pánt a mindenkori külső réteget védi oly módon, hogy valamennyi acélhuzal egyetlen síknyalábban elhelyezkedő módon sűrűn egymás mellé van helyezve. A fölcsévélt huzalnyaláb hossza a megengedett szállítási tömeghez illetve a legnagyobb szállítható súlyhoz igazodik. Legyen például egy 200 m huzalhosszúságú és 0,9 mm átmérőjű huzal föltekercselve, ebben az esetben a kész dolb kereken mintegy 60i0 mm átmérővel fog rendelkezni. Ugyanakkor 1400 m huzal-, illetve szalaghossz esetében a föltekercselt anyag átmérője a tekercssorok közé helyezett közbenső acélpántokkal együtt megközelítőleg 1600 mm-nyinek adódik. A közbeheflyezett pántok a föltekercselt huzalnyaláb lebontásakor külön összetekerhetek és éppen úgy mint az orsó perselye ismételten fölhasználhatók. A találmány szerinti föltekercselés további előnye abban áll, hogy a bruttó súlyhoz viszonyítva a tára-súly lényegesen kisebb százalékú, mint az ismert megoldásoknál. Ez az előny abból adódik, hogy a nagyméretű orsó, illetve dob, beleértve a tekercsek közé helyezett közbenső acélpántokat is, kisebb üres súlyt jelent, mint például a letekerő állvány 500 db egyes szalaggal vagy huzallal föltekert kisméretű orsója. Ezenkívül a tekercselés a perselyen olyan szilárd elhelyezésű, hogy a dob zárótárcsái a föltekert anyag felől oldalirányú terhelést nem kapnak. Ezért ezeket a zárótárcsákat aránylag rendkívül vékony lemezből elő lehet állítani, minthogy ezek csupán a szállítás alatti védelemre szolgálnak, és a dobról emellett könnyen el is távolíthatók. Annak érdekében, hogy sodronypászmák, illetve huzalok nagyszámú nyalábja egyidejűleg és fáradságmentesen legyen föltekercselhető és amellett minden sornál pontosan egymáshoz igazodó hosszúságú kötegeket lehessen elérni, a ta^ lálmányi gondolat szerint azt javasoljuk, hogy minden egyes-szalagot a tekercs elején és végén egymással szilárdan össze kell kötni. Ez a szilárd összefogás történhet például forrasztás segítségével. Valamennyi, az orsón levő szalag azonos hosszúsága folytán a maradékhosszakból származó mindennemű anyagveszteség gyakorlatilag megszűnik, amely veszteség pedig az un. egyes-orsók esetében, — mint ahogy az előbbiekben ecseteltük, — nagymértékben föllép. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a szalagok illetve huzaloknak a találmány szerinti nagyméretű orsóról vagy dobról való letekerésekor az esetleg klimatizálandó tér az egész térfogatnak csupán egy olyan töredékrészére csökken, amely csupán a letekerő állvány befogadására szorítkozik. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzok közül az 1. ábra a találmány szerinti acélhuzal-dob föltekercselésére szolgáló szerkezetet mutatja oldalnézetben, a 2. ábra pedig egy föltekercselt dob, vázlatos metszetben. Áz 1. ábrán az acélhuzal a rajzon föl nem tüntetett orsóról le van húzva, és a 2 fésűszerkezetben egyetlen 1 huzalnyalábbá van összefűzve. A 2 fésűszerkezetből az 1 nyaláb a 3 és 4 görgők fölé fut. A 3 és 4 görgők között egy 5 fékberendezés van elhelyezve. Ez az 1 acélhu-15 20 25 80 35 40 45 50 55 60 .2