156926. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültség elleni védőkapcsolás, képvisszaadó csőhöz
b zásával veszélytelen kis értékre kell csökkenteni. A veszélytelen sugárszintet egyrészt a röntgensugárzást elnyelő tokozással biztosítják, amelyet a sugárzás keletkezésének helyén alkalmaznak, másrészt a maximális feszültségérték határolásával érik el. A védőkapcsolás szempontjából az a követelmény, hogy az minden körülmények között üzemképes legyen, úgyhogy az egyszerű és lehetőleg kevés szerkezeti elemet tartalmazzon. Ugyanakkor az is kívánatos, hogy a képvisszaadó berendezést alkalmazó személy egyértelmű információt kapjon arról, hogy a védőkapcsolás megkezdte-e működését, úgy, hogy a vevőkészülék kikapcsolható legyen. A találmány tárgya olyan túlfeszültség elleni védőkapcsolás képvisszaadó csőhöz, amely szerinti berendezés egyszerű, üzembiztosan működik, és működése megkezdéséről információt szolgáltat. A találmány szerinti védőkapcsolásra jellemző, hogy áramot egy irányban vezető — szelephatású — elemet tartalmaz, amely a generátor kimenő sarkával összekötött soros kapcsolás leágazása és feszültségosztó megközelítően konstans feszültséget adó sarka közé van bekapcsolva. Az egy irányban áramvezető elem akkor válik áramvezetővé, ha a nagy egyenfeszültség egy megközelítően konstans feszültséghez képest maximálisan megengedett értéket túllép és az említett elektródára a feszültségosztón keresztül az elektronsugár intenzitását növelő egyenfeszültséget ad. A találmány alapja az a felismerés, hogy a nagy egyenfeszültség maximálisan megengedett értékeinél nagyobb, tehát az úgynevezett túlfeszültséget pl. diódán keresztül a képernyő fényerejének befolyásolására alkalmazhatjuk, ami által üzembiztos, tűzveszély- és káros röntgensugárzás-mentes szerkezetet alkothatunk. Az elektronsugárzás intenzitásának növekedésével ugyanis egyrészt a nagy egyenfeszültséget nagyobb mértékben terheljük, ezáltal annak nagysága csökken, másrészt kontraszt-szegény kép keletkezik, mivel a képernyő egyébként sötét helyei világossá válnak, ugyanis az elektronsugár keresztmetszete megnövekszik, így, ahelyett, hogy a túlfszültségből eredő teljesítmény részben röntgensugárzást keltene, azt a képcsőben disszipáljuk. A találmány példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon látható 1 nagyfeszültségű generátornak a talpponthoz kapcsolt kimenősarka és 2 kimenősarka között a 3 bemenősarokra adott, az ábrán nem ábrázolt jel hatására, Vh nagy feszültség jön létre. Az 1 generátor a V/j feszültség előállítására impulzus-üzemű nagyfeszültségű generátor is . lehet, de visszafutású nagyfeszültségű generátor is alkalmazható, mely esetben az egyidejűleg a fürészalakú eltérítő áramot is előállítja. A 2 kimenő sarkon Vh feszültséget többek között nem-lineáris áram feszültség karakteriszti-4 kájú 4 elem — pl. feszültségfüggő ellenállás (VDR-ellenállás) és egy másik, vele sorosan kötött 5 ellenállás másik vége a talpponthoz van kötve. Az 5 ellenállás helyett potenciómétert is 5 alkalmazhatunk, amelynek csúszóérintkezője 6 szabályozó kapcsolással van összekötve. A 6 szabályozókapcsolást a V/, nagy egyenfeszültség nagysága és egy, a továbbiakban figyelembe nem vett fűrészfog alakú eltérítőáram értéke 10 közötti egyenértelmű összefüggés létrehozására használjuk fel. Az is lehetséges megoldás, hogy a 6 szabályzókapcsolással a V^ feszültséget terhelés változásakor kisebb-nagyobb mértékben stabilizáljuk. 15 A 7 képcső 8 kimenőelektródja a 2 kimenősarokkal van összekötve. A rajz a 7 képcsövet vázlatos keresztmetszetben ábrázolja,, ahol a 9 katódot, az első 10 elektródát is láthatjuk, amely önmagában ismert módon Wehnelt-hén-20 gerként alakítható ki. Az ábrán egy második 11 elektróda is látható, amely ugyancsak alkalmas arra, hogy azzal a 9 katód által szolgáltatott elektronsugár intenzitását beállítsuk. Ábrázolunk továbbá egy harmadik, 12 elektródát 25 is, amelynek a feladata a fókuszolás. A 9 katóddal és a 10 elektródával összekötött sarkokra az ábrán nem ábrázolt elektronsugárnak a 13 képernyőn való megjelenítésére villamosjelet adunk. Ezt a jelet televíziónál történő alkal-30 mazás esetén video-jelnek nevezik. A feketefehér televízió-rendszernél a 10 elektródát a talpponthoz kapcsolhatjuk, míg színes televíziórendszereknél a 9 katódra a közepes fényerősségi jelet, a színkülönbségi jelet pedig a 10 35 elektródára adjuk. Természetesen a 7 képcső és/vagy az alkalmazott színes televízió-rendszertől függően, a 9 katód és a 10, 11, valamint 12 elektródák többféleképpen alakíthatók ki. Háromszoros kialakítást pl. az árnyékmaszkos 7 40 képcsöveknél alkalmaznak. A 11 elektróda — ami az ábrán ábrázolt kiviteli alaknál a kép közepes fényerősségének beállítására szolgál, a 13 képernyőn — 14 ellen-45 álláson át a 15 ellenálláshoz csatlakozik, amely utóbbi potencióméterként van kialakítva, amelynek egyik vége 16 ellenálláson keresztül a talpponthoz, másik vége pedig 17 ellenálláson keresztül +VS feszültségű sarokhoz van ^0 kapcsolva. A +V S feszültségű sarok nem ábrázolt feszültségforrás leágazását alkotja, míg a —Vs negatív sarkú kapocs a talpponthoz kapcsolható. A 15, 16 és 17 ellenállások beállítható 18 feszültségosztót alkotnak, amellyel a 11 K elektródán levő feszültség értéke és ezzel az elektronsugár intenzitása tetszőlegesen beállítható. A 18 feszültségosztó kiviteli alakjától eltérő megoldások alkalmazása is lehetséges. A közepes fényerősség beállítására a 11 elektró-60 dát is alkalmazhatjuk. Ezt az ábrán szaggatott vonallal ábrázoltuk. -, A 12 elektróda, amely az elektronsugár fokuszálására szolgál, nem lineáris áramfeszültségkarakterisztikájú 4 elem leágazásához csatlaß5 koztatható, úgyhogy — amint az a helyes fo^
