156886. lajstromszámú szabadalom • Kötő- vagy rögzítőelem-fej

7 156886 8 terjedő 174 és 176 összekapcsoló tagot képez. Ezeknek 94 belső felületei hengert képeznek, 180 és 186, valamint 182 és 184 oldalfelületeik pedig kélt pár 180, 182 és 184, 186 összekapcsoló felületet képeznek. Egy-egy pár összekapcsoló felület egymással szemben helyezkedik el és ugyanazon síkkal vannak meghatározva. . A 12. ábra a 240 szerszámhoz hasonló csavarkulcsot ábrázol, amelynek 290 nyele van, és az egyik végén a 274, 276 villa van kiképezve. Ennek egyik 274 szára hosszúrányban befelé nyúló 280 összekapcsoló felülettel van kiképezve, amelyiket ugyanaz a sík határoz meg, mint a 280 felületet. A szerszámot az 1. ábra szerinti 10 csavarral kapcsolódó helyzetben ábrázoljuk. A 13. és 14. ábrák olyan csavarhúzót ábrázolnak, amelyiknek lapos alsó 98 résszel ellátott 96 nyele van. Ez az alsó rész két lefelé nyúló 378 nyílással elválasztott 374 és 376 összekapcsolódó taggal van ellátva, és két pár 380, 382 és 384, 386 összekapcsolódó felületet képező oldalfelületei vannak, minden egyes pár két felülete egymással szemben helyezkedik el és ugyanaz, a sík határozza meg azokat. Ezt a csavarhúzót az 1.—3. és 7. ábrán példaképpen bemutatott rögzítő eszközhöz lehet használni, és bizonyos esetekben a 378 nyílás szélességétől függően az 5., 6. és 8. ábra szerinti kiviteli alaknál is lehet alkalmazni. A 15. ábra 1534 csavarfejjel ellátott csavart ábrázol, amelynek felső vége két, 1532 központosított nyílással összekötött 1514, és 1516 bemélyedést tartalmaz. Az 1518, 1520, 1522 és 1524 oldalfalak hasonló kivitelűek, mint ahogy azt a 2. ábrán ábrázolttal kapcsolatosan leírtuk azzal a különbséggel, hogy a 15. ábra szerinti kiviteli alaknál az 1514 és 1516 bemélyedések az 1534 fej külső része felé is le vannak zárva. A 16. ábra olyan tőcsavart mutat be, amelynek a 3. ábrán ábrázolt 34 fejnek megfelelő 1634 feje van, azonban az előbbiből úgy lehet leszármaztatni, hogy a 14 és 16 bemélyedések 19 és 21 alsó részei kifelé lejtenek, ami az 1634 fej kialakítását megkönnyíti azáltal, hogy azt megfelelő présszerszámmal sajtolják. A 17. és 18. ábra olyan csavarkulcsöt mutat be, amelynek 790 nyele egyik végén két 748 és 750 összekapcsolódó kivágása van, és ez a 790 nyél mindkét oldaláig terjed. Ezenkívül a csavarkulcs a 4. ábrán ábrázolt csavarkulcs 48 és 50 összekapcsolódó kivágásainak felel meg. A 748 és 750 összekapcsolódó kivágások 752, 754, ,756 és 758 összekapcsolódó falakkal vannak ellátva és úgy helyezkednek el, ahogy azt az előzőekben leírtuk. Mindkét 748 és 750 kivágásnak a felső 747 ós alsó 749 felületei kúposán befelé lejtenek, ami a csavarkulcs iés a csavar fej, vagy a csavarkulcs áltál összekapcsolt csavaranya között az összekapcsolást könnyebbé teszi. A 19. ós 20 ábrák két tőcsavart mutatnak be két különböző példaként arra, hogy a találmány szerinti kivitelt hogyan lehet sokszögletű eszközvéggel úgy kombinálni, ahogy azt eddig normálisan alkalmazták. A 21. ábra nagyobb léptékben a 9. és 10. ábrákon bemutatott 70 eszköz vagy hasonló, 74 és 76 összekapcsolódó tagjain keresztül vett keresztmetszetet ábrázolja, és-azt mutatja be, hogy hogyan lehet ezt az eszközt excentrikus elrendezésben is nagy határok között alkalmazni a találmány szerinti eszközökkel kapcsolatosan, ahogy azt a 11., 13., 15. és 17 körök ábrázolják. A fentebb leírt összes kiviteli alaknál az öszszekapcsolódó falpárok az eszköz tengelyén keresztülmenő síkkal vannak meghatározva. Ennek az az oka, hogy a találmány elvét könnyebb megmagyarázni és megérteni ilyen tengelyirányú síkok alkalmazásával kapcsolatban. Általánosságban azonban a felületeket más formájúra is ki lehet alakítani abból a célból, hogy az öszszekapcsolódó falpárokat definiáljuk, feltéve, hogy minden egyes felület az eszköz forgási tengelyével párhuzamos és a szimmetria tengelyhez képest viszonylag szimmetrikus. A legalkalmasabb esetben az említett szimmetria tengely a szerszám forgástengelyével egybeesik, mivel ezáltal szimmetrikus fejű szerszámot kapunk, azonban ez nem feltétlenül szükségszerű. A 22.—26. ábrákon a találmány olyan kiviteli alakjait mutatjuk be, amelyeknél az összekapcsolódó falak torzfelületek. A 22. és 23. ábrák olyan 212 tőcsavarfejet ábrázolnak, amely sok szempontból a 7. ábrán bemutatottnak felel meg, amelyen azonban minden egyes 218, 222; 220, 224; 218', 222' és 220', 224', összekapcsolódó falpár olyan torzfelület, amelynek az alkotói a tőesavar 233 tengelyére merőlegesek és a tengely a torzfelület vezéregyenesét képezi, amelynek a másik egyenesvonalú vezéregyenese az említett tengellyel párhuzamos síkban van. Tömeggyártásnál sajtolással gyakran könnyebb ilyen tarzfelületeket kialakítani, mint tengelyirányú síkokkal definiált felületeket. A 22. és 23. ábrák szerinti kiviteli alakoknál a 7. ábrán bemutatott kiviteli alakkal ellentétesen a 226, 226'; 228 és 228' résztesteket a 230 központosított tag köti össze, amelynek a 214, 214' 216 és 216' mélyedéseknél csúcsba összefutó 231 oldalfalai vannak. Ahogy az a 23. ábrából kivehető, a 230 központos rész kissé a 226, 226' 228 és 228' résztestek tányéralakú felső 225 síkja fölé nyúlik. A 22. és 23. ábrán bemutatott 234 tőesavar forgatásához a 270 szerszámot pl. a 24. és 25. ábrán bemutatott csavarhúzót lehet alkalmazni. A csavarhúzó hasonlóképpen van kialakítva, mint a 212 tőcsavarfej, a résztestek között kialakított bemélyedésekkel vagy 274, 276, 274' és 276' összekapcsolódó tagokkal és összetartozó torzfelületekből álló 280, 282, 284, 286, 280', 282' és 284', 286' összekapcsolódó falakkal vagy felületekkel, azonban abban különbözik attól, hogy a bemélyedéseket kúpos központosított 232 nyílás köti össze, amelynek kúpossága megfelel a 230 központos darab kúposságának és alkalmas arra, hogy ez utóbbit magába fogadja. A 274, 276, 274', és 276' résztestek alsó 227 felülete domború, a 234 tőesavar tárcsásán kiképzett felső 225 síkjá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4