156886. lajstromszámú szabadalom • Kötő- vagy rögzítőelem-fej

9 156886 10 nak megfelelően. Ennek következtében, ha a 270 szerszámot a 212 tőcsavarra ráillesztjük, automatikusan a tőcsavarról központosán helyezkedik el és ha forgatjuk, akkor automatikusan megfogja azt. Mivel az összekapcsolódó falakat alkotó torzfelültetek ugyanazok és mivel az említett falak szimmetrikusak, a szerszám összekapcsolódó falpárja és a tőcsavar összekapcsolódó falpárja a közös felületen teljes egészében kapcsolódik egymással. Ha a gyakorlatban szükséges hézag következtében a tőcsavarnak és a szerszámnak a tengelye nem pontosan azonos, a két egymással kapcsolódó összekapcsoló fal közötti eltérés olyan kicsi lesz, hogy mihelyt a forgatáshoz némi erőt használunk fel, az említett eltérést a falak rugalmas deformációja kiegyensúlyozza "mielőtt a falak helyi túlterhelése bekövetkezne. A 24. ábrán bemutatott 412 tőcsavarfej két 426 és 428 résztesttel és két 414 és 416 bemélyedéssel van ellátva, amelyeket központos 432 nyílás köt össze. Ez a tőcsavarfej két pár 418, 422 és 420, 424 összekapcsolódó fallal van ellátva. Minden egyes pár két-két fala a 433 tengellyel egybeeső szimmetriatengelyhez képest viszonylag szimmetrikusan helyezkedik el, és ennek a felületét S alakú alkotó határozza meg, amelyik a 434 tengelyhez képest merőlegesen fekvő síkban helyezkedik el, és a 432 tengelyen mint vezéregyenesen levő ponthoz képest szimmetrikus. Ennél a kiviteli alaknál az említett alkotó két egymással szemben álló körív képezi, azonban bármilyen görbe alkotót lehet használni, feltéve, hogy az a vezérvonalat képező szimmetria tengelyen mozgó ponthoz képest szimmetrikus. A 412 tőcsavar mozgatásához 470 szerszámot, pl. a 26. ábrán bemutatott csavarhúzót lehet használni. Ennek a szerszámnak 474 és 476 öszszekapcsolódó tagjai vannak, amelyeknek két pár 480, 482 és 484, 486 összekapcsolódó falait ugyanazok a felületek határozzák meg, mint a 412 tőcsavar együttműködő 418, 422 és 420, 424 összekapcsolódó falait. Ezeknek a felületeknek olyan formájuk van, hogy nemcsak biztosítják az együttműködő öszszekapcsolódó falak közötti nyomás egyenletes elosztását, hanem az összekapcsolódó falaknak egymáshoz képest való tengelyirányú eltolódásának is ellenállnak úgy, hogy ezzel azt a veszélyt is kiküszöböljük, hogy a 412 tőcsavartól tengelyirányban elmozdul. A 24. és 26. ábrák szerinti kiviteli alakoknál a tőcsavar 414 és 416 bemélyedéseinek oldalfalai befelé görbülnek, a szerszám 474 és 476 kapcsolódó tagjainak oldalfalai pedig kifelé görbülnek. Mivel azonban itt a tőcsavar és a szerszám falai közötti együttműködésről van szó, ezeket a feltételeket fel lehet cserélni. Végül a 28. ábra a 25. ábrának mégfelelő 412' kiviteli alakot mutat be, azonban ez a 414, 416, illetőleg 414' és 416' összetartozó bemélyedéspárokkal van: ellátva. A 24.—27. ábrákon bemutatott kiviteli alakok központosító résszel vannak ellátva, és a 412 és 412' tőcsavarok 432 központosító nyílásainak az alja 435 vezető bemélyedéssel van ellátva, az ehhez tartozó szerszámnak a 25. ábra szerinti megfelelő 457 vezető kiálló része van. Megfigyelhető, hogy a 22—27. ábrákon bemutatott kiviteli alakoknál az alkotó második vezéregyenesének a szimmetriatengelyen kívül nem kell szükségszerűen egyenesvonalúnak lennie. A két együttdolgozó forgatható eszköz öszszékapcsolódási mélységének biztosítása szempontjából ennek, nincs jelentősége, elegendő, ha a vezéregyenes a szimmetriatengelyhez központosán fekvő hengerfelületen helyezkedik el, és érintőinek hajlásszöge a szimmetriatengelyhez képest ugyanaz, vagyis ez azt jelenti, hogy az említett vezéregyenes csavarvonal lehet. A rögzítő eszközök, valamint a szerszám bármilyen szilárd anyagból készülhet. A találmánynak különösen előnye az, hogy a rögzítő eszközöket plasztik anyagból lehet előállítani, és nagyobb meghúzóerőt lehet alkalmazni, mint ahogy az eddig lehetséges volt. A csavarokon, tőcsavarokon, csavaranyákon és hasonló rögzítőeszközökön kívül a találmányt nagyszámú egyéb eszköz esetében is lehet alkalmazni, amelyeket szerszámmal, fogósberendezéssel, kapcsoló eszközzel vagy hasonlókkal kell megforgatni, pl. szelepszárak, beállító csavarok, egyéb beállító vagy rögzítő rudak vagy orsók, kapcsolótagok, különféle szerszámok, mint pl. csőkulcsok esetében, ahogy azt a 9. és 10. ábrával kapcsolatosan leírtuk, és sok egyéb forgatható eszköz esetében, amelyeket egy másik forgatható eszközzel kell forgásba hozni. Természetesen a találmányt alkalmasan változtatni is lehet abból a célból, hogy a különféle használati módokhoz és feltételekhez alkalmazzuk. Ezek a változtatások a találmányhoz tartoznak, amennyiben azon a mellékelt igénypontok védelmi körébe esnek. Szabadalmi igénypontok: 1. Kötő- vagy rögzítőelem-fej, célszerűen csavarfej, csavarorsófej, vagy hasonló, amelynek két, valamely forgató (meghúzó) szerszámhoz, pl. csavarhúzóhoz kapcsolódó tagja van, amelyek egymással szemben fekvő, a tengelyirányban futó oldalfelületekkel bíró hornyokat alkotnak, azzal jellemezve, hogy olyan kapcsolódó tagjai (26, 28) illetve hornyai (14, 16) vannak, amelyek a kötőelem tengelyében metsződő két sík vagy ferde felület által meghatározott négy szektor közül két egymással szemben fekvő szektor kivágásával vannak kiképezve. (1966. ápr. 15.) (1944/66) 2. Az 1. igénypont szerinti kötő- vagy rögzítőelem-fej kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hornyok a kapcsolófej szabad végeinél nyitottak annak külső oldalán is, és mindegyik horony-, nak kifelé lejtő alja van. 3. A 2. igénypont szerinti kötő- vagy rögzítőelem-fej kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindegyik aljat kúpos homlokfelület határol. 4. Az 1. igénypont szerinti kötő- vagy rögzítőelem-fej kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindegyik kapcsolódó tagnak befelé lejtő végfelülete van. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5