156886. lajstromszámú szabadalom • Kötő- vagy rögzítőelem-fej

8 156886 6 A 3. ábra a 34 fejjel ellátott tőcsavart mutatja. be. A fejen van a 14 és 16 bemélyedés, jés a 26 és 28 résztestek az 1- ábrán ábrázolt csavarhoz hasonlóan a 30 központos darabbal vannak összekötve. A 4. ábra meghatározott vastagságú 40 lapos csavarkulcsot ábrázol. Ez egyik végén két, kivágás alakú 42 és 44 nyíllással van ellátva, amelyeket a 46 központos nyílás köt össze, és a 48 és 50 összekapcsolódó kivágás választ szét. A 48 összekapcsolódó kivágás mindkét 52 és 54 oldalfelületét ugyanaz a síH határozza meg, mint a másik 50 összekapcsolódó kivágás megfelelő 56 és 58 oldalfelületeit. A 40 csavarkulcsot úgy ábrázoljuk, amint az az 1. ábra szerinti 10 rögzítő csavar fejét megfogja. Mivel az 52 és 54 oldalfalak, valamint az 56 és 58 oldalfalak közötti szög valamivel kevesebb mint 90°, a 48 és 50 összekapcsolódó kivágások a csavar 16 és 14 bemélyedéseivel könnyen kapcsolódnak. Könnyen belátható, hogy a csavarkulcs 48 és 50 összekapcsolódó kivágásai és a csavar 26 és 38 résztestei között levő viszonylag nagy nyílás ellenére, ami annak, köszönhető, hogy nemcsak a 48 és 50 összekapcsolódó részek 52 és 5g oldalfelületei, hanem az eaekkel érintr kező 26 és 28 résztestek 24 és 22 oldalfalai is ugyanabban a síkban helyezkednek el, az 52 oldalfelület elkerülhetetlenül érintkezni fog a 24 oldalfallal egyenletesen eloszolva az említett felület és a fal közös felületén, és ugyanez következik be a 22 oldalfallal érintkező 56 oldalfelületek esetében is. Ennek következményeképpen a csavarkulccsal nagy feszítőerőt lehet kifejteni anélkül, hogy a csavarkulcs 52 és 56 oldalfelületei, vagy a 10 csavar 26 és 28 résztesteinek 22 és 24 oldalfalai túlterhelődnének. A 4. ábrából az is kitűnik, hogy ha pl. a 40 osavarkulcs 48 és 50 összekapcsolódó kivágásainak 54 és 58 oldalfelületei megsérülnének, a csavarkulcsot egyszerű módon ki lehet javítani, mert pl. köszörüléssel mód van arra, hogy ugyanr azon síkkal új összekapcsolódó oldalfelületeket hozzunk létre, mint ahogy azt pl. a 60 pontozott vonallal jelezzük. Az 5. ábra 64 belső .menettel bíró 62 csavaranyát ábrázol, amelynek felső végén két 514 és 516 bemélyedés van, és ezeket két tengelyirányú 526 és 528 résztest választja el. Az 526 és 528 résztestek megfelelő 518 és 522 oldalfalait a 62 csavaranya tengelyén átmenő, ugyanazon sík határozza meg, és a másik két 520 és 524 oldalfalat is ugyanazon sík határozza meg, amely sík az előbbj síkot metszi. így eltekintve az 514 és 516 bemélyedésektől, valamint az 526 és 528 résztestektől, amelyeket belülről a 64 menetes furat határol, ezek az 1.—4. ábrákon bemutatott csavarilletőieg tőcsavar 14 és 16 bemélyedéseinek, és 26 és 28 részt esteinek felelnek meg. Ugyanez érvényes a 6. ábrán ábrázolt 662 zárt fejű csavaranyára. Ez a csavaranya is 664 menetes furattal van ellátva, amelyet tetején 668 felső darab zár le. Ez 614 és 616 bemélyedésekkel van ellátva. A bemélyedéseket oldalt 626 és 628 résztestek választják el, amelyeknek 618, 620, 622 és 624 oldalfalai vannak, és ezek közül kettőt-kettőt ugyanazon két, egymást metsző sík határoz meg. A 6. ábrában ábrázolt kiviteli alak szerint a 614 és 616 bemélyedéseknek megfelelő körgyűrű alakú keresztmetszetük van, természetes azonban, hogy amint azt a 621, szaggatott vonal mutatja, hasonlóképpen is kiképezhetek, mint pl. az 1. és 3. ábrán ábrázolt 14 és 16 bemélyedések. A 7. ábra csavar vagy tőcsavar fejet ábrázol, amelyeken két pár 14, 16 és 14' és 16' heraélyedés van, és ezeket a bemélyedéseket oldalt a 26, 26' és 28, 28' résztestek választják el. A fejnek ezenkívül 32 központos nyílása van, amely az említett bemélyedéseket összeköti. A 14, 16 és 14', 16' bemélyedéspárok oldalfalai az 1.—3. ábrán bemutatott módon vannak elrendezve. A 8. ábra a 862 csavaranyát mutatja be, amelynek szárnyszerűen oldalt kiugró 826 és 828 részei vannak, ezek között helyezkednek el a 814 és 816 bemélyedések, amelyeknek 818, 820, 823 és 824 oldalfalai az 1.—6. ábrán leírt módon vannak elrendezve. A fentebb leírt rögzítő tagok és hasonló eszközök, amelyeknek bemélyedései a fent leírt módon elrendezett oldalfalakkal vannak ellátva, különféle szerszámok, fogószerkezetek és hasonlók formájában használhatók, feltéve, hogy egy ilyen szerszám legalább két elkülönített öszszekapcsolódó tagot tartalmaz, amely ellentétes irányban két összekapcsolódó felületet vagy falat határoz meg ugyanazzal a síkkal. A 4, ábrán bematatott csavarkulcson kívül a 9—14. ábrákon példákat mutatunk be hasonló szerszámokra. A 9. és 1Q. ábra 70 karoscsőkulcsot ábrázol, amely hengeres 72 testből áll, ennek alsó végén két tengelyirányban kiugró, 78 központos nyílással elválasztott 74 és 76 összekapcsolódó tagként működő része van. A 74 és 76 összekapcsolódó tagoknak olyan oldalfalai vannak, amelyek két pár 80, 82 és 84, 86 összekapcsolódó felületet képeznék- A 80 és 82, illletőleg 84 és 86 összekapcsolódó felület egy-egy párt képez egymással ellentétes irányban elhelyezkedve, és ezeket ugyanaz a sík határozza meg, amelyet az ábrázolt kiviteli alaknál a 72 hengeres test tengelyén átmenő, két egymást metsző sík ábrázol. A 73 test felső vége 88 működtető résszel van ellátva, amelyik a 2. ábrán példaképpen bemutatott csavarhoz hasonlóan van kialakítva. A 9. és 10. ábrán bemutatott karösesőkulcsot az I.-—3., valamint az 5. és 6. ábrák szerinti rögzítő eszközökhöz lehet használni. A 7. ábrán ábrázolt rögzítő eszközhöz hasonló csavarkulcsot lehet haiSználni, amelynél a 74 és 76 összekapcsolódó tagok oldalfelületei közötti szög — amely szög a 9. és 10. ábra szerinti kiviteli alaknak megfelelően valamivel kevesebb, mint 90° — valamivel kevesebb, mint 45°. A 11. ábra olyan 140 csavarkulcsot ábrázol, amelyet pl. az 5., 6. és 8. ábrán ábrázolt rögzítő eszközökhöz lehet használni. A csavarkulcsnak adott vastagságú 90 nyele van, és ennek egyik végén 92 átmenő nyílás van, amelyik két befelé 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3