156869. lajstromszámú szabadalom • Orientált hártyák és szalagok

3 156869 4 A rétegek kristályosodása a hőmérséklettől és a melegítés időtartamától függ. A polimer hártyák folyamatos kezelésénél e célra 80—125 C°os hőmérséklet általában elegendőnek bizonyul, a kezelés időtartama magasabb hőmérsékleten rövidebb. Általában magasabb, a polimer olvadáspontjáig terjedő hőmérséklet (pl. kb. 245 C°) alkalmaznak, minthogy a húzott hártyák vagy szalagok fibrilláicióra. hajlamosak, ha azokat húzás után a kristályosításnál (tehát húzás előtt) alkalmazottnál magasabb hőmérsékletre melegítjük. Minél nagyobb az alkalmazott „húzási arány", annál nagyobb a fibrillációra való hajlam. Ennek megfelelően a hártyát húzás előtt előnyösen 150—220 C°-on, különösen előnyösen 200 és 220 C° közötti hőmérsékleten melegítjük. Ha azt akarjuk, hogy az extrudálással készített hártyák vagy szalagok ne kristályosodjanak, úgy azokat extrudálás után hirtelen 80 C° alá, előnyösen 60 C°-nál alacsonyabb hőmérsékletre hűtjük. Ha extrudálással kristályos hártyák készítése a cél, oly módon is eljárhatunk, hogy a hártyát extrudálás után a fenti hőmérsékleten, azonban mindenképpen 60 C° feletti és előnyösen 80—125 C°-on megszilárdítjuk, mikor is a kristályosodás lejátszódik, majd a meg dermedés után a hőmérsékletet 150—220 C°-ira emeljük a célból, hogy a húzott hártya a magasabb hőmérsékleten ne fibríllálódjék. Különösen magas folyási határral és modulusszal rendelkezo hártyák legalább négyszeri húzással készíthetők. A rétegek törése nélkül alkalmazható maximális „húzási arány" a polimer molekulasúlyától függ; legalább 4,220 kg/cm2 húzószilárdsággal és legalább 154 500 kg/cm2 modülusszal rendelkező hártyák készítéséhez ötszörös, vagy nagyobb „húzási arány"-ok alkalmazhatók. A polimer molekulasúlyát az 1%-os o-klórfenolos oldat relatív viszkozitásának mérésével határozzuk meg. Előnyösen olyan polimereket alkalmazunk, melyek relatív viszkozitása legalább 1,9 és előnyösen legalább 2,0. Találmányunk szerint 1,7 relatív viszkozitású termékek még kielégítően alkalmazhatók. 2,5-nél nagyobb relatív viszkozitású polimerek alkalmazása nem kívánatos, mivel a polimer bizonyos mérvű bomlását előidéző túl magas extrudálási hőmérsékletekre lenne szükség, és ;a polimer előállítási költségei is megnőnének. A maximális „húzási arány" a húzás hőmérsékletétől és mértékétől, továbbá a molekulasúlytól és a hártya vagy szalag kristályos állapotától függ. Kristályosított hártyáknál vagy szalagoknál már alacsony „húzási arány" is elegendő a megfelelő orientáció elérésiéhez, mely a húzás irányában a törésmutató megváltozásában és a hártya vagy szalag húzószilárdságának javulásában nyilvánul meg. Hasonló körülmények között a kristályosított rétegek törés nélkül csak valamivel kisebb „húzási aránnyal" húzhatók mint a nemkristályosított rétegek. Minél magasabb a „húzási arány", annál magasabb hőmérsékletre van szükség pórusmentes hártyák vagy szalagok előállításához. Nem-kristályosított rétegek esetén a gyakorlatban használatos húzási viszonyok mellett a húzási hőmérséklet legalább 70 C° legyen. Amenynyiben nagymérvű húzást alkalmazunk, a húzási hőmérséklet legalább 80 C° legyen. A kris-5 tályos rétegeket célszerűen magasabb hőmérsékleten húzzuk. Amennyiben a rétegeket túl magas hőmérsékleten húzzuk, a szilárd polimer nemcsak orientálódik, hanem folyásnak is indul, így pl- 180 C° körüli hőmérsékletan a húzás 10 csak részben eredményezi a hártya vagy szalag törésmutatójának megváltozását és a mechanikai tulajdonságok javulását. Azt találtuk, hogy 150 C°-nál magasabb húzási hőmérsékletek alkalmazása általában szükségtelen. 15 A találmányunk szerinti hártyák és szalagok előnyösen a nem-csőalakú típushoz tartoznak, melyeket előnyösen nem-tubuláris eljárásokkal készítünk, azonban oly módon is eljárhatunk, hogy a hártyákat és szalagokat tubuláris eljá-20 rással készített varrat nélküli csőalakú hártyák felvágásával állítjuk elő. Azt találtuk, hogy a kristályosított rétegek húzásával magasabb folyási határok és nagyobb merevségek érhetők el, mint nem kristályosított 25 rétegeknél. A találmányunk szerinti hártyák készítésére félhasznált rétegek tubuláris eljárással történő előállításánál általában hűtő-szerszámra van szükség, minthogy a polimer mozgékony természetű. Minthogy a találmányunk szerinti hár„Q tyák vagy szalagok készítésére a tubuláris eljárások nem a legalkalmasabbak és e módszerek segítségével nem kapunk jó minőségű, egyenletes vastagsággal és simasággal rendelkező terméket, a hártyákat és szalagokat előnyösen lapos rétegekből húzással (pl. „gyors" és „lassú" hengersorok között) állítjuk elő. A keskeny szalagokat aránylag széles orientált hártyák felvágásával készíthetjük. Az ilyen keskeny szalagok ezenkívül keskeny nem-íhuzott szalagok extrudálásával is előállíthatók. A fenti keskeny szalagok továbbá oly módon is készíthetők, hogy egy viszonylag széles hártyát extrudálunk, melyet előbb felvágunk, majd több keskeny húzott szalag képződése közben húzunk. E módszerek igen alkalmasak áttetsző hártyák vagy szalagok készítésére különösen olyan esetekben, amikor a húzáshoz készített rétegeket extrudálás után aránylag magas extrudálási hőmérsékletekről hirtelen lehűtjük, (pl. 300—300 C°-ról, előnyösen •' 310—315 C°-ról. 50 A találmányunk szerinti hártyák vagy szalagok — melyek zsugorodása 200 C°-on történő egy perces melegítés hatására 1%-nál kisebb — előállítása előnyösen oly módon történhet, hogy a hártyát extrudáljuk, a megszilárdult hártyát 55 150—220 C°-os hőmérsékleten tartjuk és a hártyát legalább kétszer, előnyösen legalább négyszer húzzuk. A találmányunk szerinti hártyák és szalagok az ultraibolya-fény bomlást előidéző hatásával 60 szemben nagyobb ellenállással rendelkeznek, mint a polietilén-tereftalátból készített termékek. A találmányunk szerinti hártyák folyási határa ultraibolya fénnyel történő 1000 órás kezelés után csak az eredeti érték 85%-ára csökken, 65 míg polietilén-tereftalát hártyák húzási folyásha-