156810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-kinazolon-származékok előállítására
3 156810 4 a reakciót más oldószerben vagy oldószer nélkül is. Célszerű ha 2 mól II. képletű vegyületre 1 mól savhalogenidet alkalmazunk. Eljárásunk további foganatosítási módja szerint a II. képletű vegyületet egy kevert savanhidriddel reagáltatjuk. A kevert savanhidridet előállíthatjuk úgy, hogy a megfelelő savat savmegkötőszer, mint pl. tercier amin jelenlétében klórsziénsavésziterrel, vagy más savszármazékkal reagáltatjuk, és az így kapott reakcióelegyet hozzuk össze -a 4-kinazolon-származékkal. A reakciót előnyösen a reakció szempontjából indifferens oldószerben hajtjuk végre, de dolgozhatunk oldószer nélkül is. Eljárásunk egy további foganatosítási módja szerint a II. képletű származékot valamilyen vízelvonószer, mint pl. diciklohexilkarbodiimid jelenlétében reagáltatjuk a megfelelő savval. A reakciót előnyösen az egymással reagáló és a keletkező anyagok szempontjából indifferens oldószerben, mint pl. aromás vagy alifás szénhidrogénekben (benzol, toluol, xilol, benzin stb.), dimetilformamidban, étéiben, dioxánban, tetrahidrofuránban, klórozott oldószerekben (kloroform, triklóretilén, széntetraklorid stb.) hajtjuk végre (—20)—(+100) Cc közötti hőmérsékleten. Eljárhatunk úgy is, hogy a II. képletű vegyületből vagy alkáli-, ill. földalkálifémi-sójából savmegkötőszar jelenlétében foszgénnel karbamid-, ill. karbonát-származékot állítunk elő, és ezt a megfelelő savvali reagáltatva kapjuk az, I. képletű vegyületeket. Az eljárásunk szerint kapott I. képletű vegyületek igen előnyösen alkalmazható acilező szerek. A hagyományos acilező szerekkel (savklorid, savanhidrid) szemben előnyük, hogy az acilezési reakció folyamán nem szabadul fel savas karakterű anyag, előállításuk egyszerűbb, mint az acilezésre ugyancsak használt savazidoké, reakcióképességük nagyobb, mint a peptid^kémiában használt p-nitro-fenil-észtereké [Acta Chem. Acad. Sei. Hung. 10. 335 (1957)]. A II. képletű vegyületek rossz oldhatósága folytán a kiindulási anyagok jobban regenerálhatok, mint az újabban használatos 1-hidroxi-piperidin-észterek, ill. N, N-dialkil-hidroxilamin-észterek [J. Chem. Soc. 6814 (1965)] és stabilabbak mint az N-hidroxi-ftálimid-származékok [Rec. des. Travaux Chem. d. Pay Bas 81. 683 (1962)]. Az általunk előállított új vegyületek csoportjába különböző aktivitású származékok tartoznak, ezért alkalmazhatósági területük sokkal kiterjedtebb, mint az eddig ismert acilező szereké. Így pl. azok a I. képletű vegyületek, melyekben X= vegyértékvonal, igen aktívak és ezért alkalmasak kis niukleofil aktivitású vegyületek (pl. szekunder és tercier alkoholok) acilezésére, vagy savanhidridek előállítására. Ugyanakikor azok a vegyületek, melyekben X=0, kisebb reakcióképességük folytán szelektíven acilezik a nagyobb nukleofil aktivitású vegyületeket, melyek pl. amino-csoportot tartalmaznak. A II. általános képletű kiindulási anyagok könnyen előállíthatók pl. antranilsavból J. Pract. Chem. (2) 51564 (1895), 3,1,4-benzoxazonból Chem. Bar. 35. 3481—3 (1902). A különböző re-5 akcióképességű acilező szerek előállítása lényegében azonos, egyszerűen előállítható kiindulási anyagból történik. A vegyület előállítására vonatkozó további részleteket az alábbi példákban ismertetjük. Példák 1. 3-acetil-7-nitro-4-kinazolon előállítása: 2 g 7-kinazolont 20 ml ecetsavhictaiddel 2 órán 15 keresztül forralunk. A reakcióelegy lehűtése után kiváló kristályokat szűrjünk, benzollal mossuk, majd abszolút toluo1 ból átkristályosítjuk. Így 165—167 C°-on olvadó 3-acetil-7-nitro-4-20 kinazolont kapunk. CioH7 N 3 04-re számított C%: 51,4; H%: 3,07; N%: 18,0; 25 talált C%: 51,3; H%: 3;22; N%: 18,2 30 2. 3-acetil-6-klór-4-kinazolon előállítása: 5 g 6-iklór-4-kinazolont 50 ml ecetsavanhidriddel forralunk visszacsepegtető hűtőt alkalmazva, 6 órán keresztül. Utána az elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot benzollal ke-35 verjük el. A benzolban nem oldódó részt kiszűrjük, benzollal mossuk. Megszárítva 3-acetil-6-klór-4-kinazolont kapunk. Op.: 112—113. C°. 40 CioH7 ClN 2 02-re számított C%: 53,95; H%: 3,14; N%: 12,58; CI°/0 : 15,95; talált 45 C%: 54,10; H% 3,28; N%: 12,65; Cl%: 16,2. 3. 3-acetil-6,8-diklór-4-kinazolon előállítása: 20 g 6,8-diklór-4-kinazolont 200 ml ecetsavhid-50 riddel forralunk 2 órán keresztül, majd az elegyet vákuumban desztillálni kezdjük úgy, hogy 50 ml vízmentes xilol, majd 50 ml ecetsavhidrid, végül ismét 50 ml vízmentes xilol adagolásával álllandó reakció térfogatot biztosítunk. A művelet 4 órát vesz igénybe. A reakcióelegyet ezután 55 szárazra pároljuk és a maradékot benzolból átkristályosítjuk, így 160—162 C°-on olvadó 3-acetil-6,8-diklór-4-kinazolont kapunk. CioH6Cl2N2C>2-re számított 60 C%: 46,7; H%: 2,37; N%: 10,88; Cl%: 27,5; talált C%: 46,5; H%: 2,56; 65 N%: 10,9; Cl%: 27,9. 2
