156711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-1'-metil-4'-piperidilén)-dibenzo (a,e) cikloheptatrién és sósav sójának előállítására

156711 4 A találmány alapja az a felismerés, hogy a csatolt rajiíon II. képlettel ábrázolt vegyület ciánhidrogén lehasításával könnyen és jó ho­zammal szolgáltatja a csatolt rajzon I. kép­lettel ábrázolt vegyületet. Ez a felismerés azért meglepő, mert az eddigi, irodalomból ismert tapasztalatok szerint a II. képietű vegyülethez hasonló sv.-rkezetű nitrilek alkalikus reagensek jelenlétében abszolút körülmények között, kö­zömbös oldószerben denitrileződnek [J. H. Gardner és munkatársai, Journal of American Chemical Society 70, 2906 (1948)], azaz ilyen esetben a cián-csoport hidrogénre cserélődik. Hidroxil-csoportot tartalmazó oldószerekben, vagy víz jelenlétében alkalikus reagensek ha­tására viszont a II. képietű vegyülethez ha­sonló szerkezetű nitrilek hidrolizálnak, mely­nek eredményeként savamid vagy sav képző­dik, az alkalmazott körülményektől függően. Ha pedig — mint a II. képietű vegyület ese­tében is — a cián-csoport térbelileg gátolt, ak­kor az az eset is előfordulhat, hogy alkalikus reagensek hatására a nitril nem változik. Ennél fogva ciánhidrogén kihasadása a csa­tolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyületből, és ezáltal kettőskötés kiépülésével a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület képződése tehát semmiképpen sem volt várható. A találmány eljárás a csatolt rajzon I. kép­lettel ábrázolt vegyület és sósavas sójának elő­állítására, amely abban áll, hogy az 5-cián­-dibenzo(a,e)ciikloheptatrién nátrium-vegyületét l-metil-4-klórpiperidinnel reagáltatjuk, majd az így nyert új, a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyületből nátriumhidrid segítségé­vel vízmentes közegben ciánhidrogént hasítunk le. Az 5-cián-dibenzo(a,e)cikloheptatrién nát­rium-vegyületét úgy állíthatjuk elő, hogy az 5-cián-dibenzo(a,e)cikloheptatriént nátriumhid­riddel kezeljük. A nátrium-vegyületet nem szükséges elkülöníteni, hanem azonnal felhasz­nálható, az l-metil-4-klór-piperidinnel soron következő kondenzációhoz. A nátrium-vegyü­let képzéséhez és kondenzációjához előnyös a dimetilformamid mint oldószer használata, de kivitelezhető a reakció aromás szénhidrogén, toluol jelenlétében is. A kondenzációs reakció előnyösen elvégezhető úgy, hogy az l-metil-4--klórpiperidint, mely szabad állapotában bom­lásra hajlamos, anyag, sósavas sójából a nát­riumhidrid vagy nátriumamid feleslegével hely­ben szabadítjuk fel. A nátrium-vegyület kép­zési reakciójának célszerű hőmérséklete 50— 60°, a nátrium-vegyület és az l-metil-4-klór­piperidin kondenzációs reakciójának célszerű hőmérséklete pedig 100—110 C°. A ciánhidro­gén-lehasítás előnyös kivitelezési módja az, hogy a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt ve­gyületet dimetilszulf oxidban nátriumhidriddel hevítjük. Eljárásunk előnyei az irodalomban ismerte­tett eljárással szemben (3 014 911. számú ame­rikai és 48 624. számú lengyel szabadalom) a következők. Az l-metil-4-klórpiperidint nem kell átalakítani Grignard-vegyületté és így to­vább reagáltatni. Sőt, magát a bomlékony 1--metil-4-klórpiperidmt sem kell elkülönítve előállítani, mert a kondenzációs reakcióhoz e bázis sósavas sója is felhasználható, mely bom­lás nélkül tárolható. A ciánhidrogén-lehasítás művelete is egyszerűbb mint az acetanhidrid­sósavgázzal végzett dehidratáció. Ezen előnyök következtében eljárásunk sze­rint a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt ve­gyületet 80% hozammal, a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület sósavas sójának monohidrátját pedig 87% hozammal kapjuk, a két lépés együttes hozama tehát 69,6%, lé­nyegesen jobb, mint akár az amerikai eljárásé (45%), akár a lengyel eljárásé (56,3%). Eljárásunk kivitelezését az alábbi példa szemlélteti: 1. példa: 5-(l'-metil-4'-piperidilidén)-dibenzo(a,e)ciklo­heptatrién (a csatolt rajzon I. képlettel ábrá­zolt vegyület) és sósavas sójának előállítása. 1. lépés: 5-cián-5-(r-metil-4'-piperidil)-diben­zo(a,e)cikloheptatrién a csatolt rajzon II. kép­lettel ábrázolt vegyület) előállítása. ,,A" módszer. 18,05 g 5-cián-dibenzo(a,e)cik­loheptatriént adagolunk 2,2 g nátriumhidrid és 83 ml vízmentes dimetilformamid keveré­kéhez keverés közben, majd az elegyet a hid­rogén-fejlődés befejeződéséig 50—60 C°-on ke­verjük, utána 80 C°-on 2,5 óra alatt hozzá­csepegtetjük 12,2 g l-metil-4-klórpiperidin és 11 ml vízmentes dimetilformamid elegyét, majd a reakcióelegyet 13 órán át 100—110 C°-on keverjük, és lehűtés után nuccsoljuk. Az oldatot 300 ml vízzel összekeverjük és a csapadékot 200 ml benzolban feloldjuk. A benzolos oldatot 150 ml 6%-os sósavval extra­háljuk, és a vizes fázist káliumkarbonáttal meglúgosítjuk. A kapott kristályos csapadékot nuccsoljuk, szárítjuk. Hozam: 21,6 g, azaz 80%), o. p.: 195—197 C°. 10% metanolt tartal­mazó széntetrakloridból való átkristályosítás után az o. p.: 196—197 C°. „B" módszer. 18,05 g 5-cián-dibenzo(a,e)ciklo­heptatriént adagolunk 4,4 g nátriumhidrid és 100 ml dimetilformamid keverékéhez, majd jéghűtés és keverés közben 1 óra alatt hozzáada­golunk 15,3 g l-metil-4-klórpiperidin hidroklori­dot, azután az elegy hőmérsékletét 1/2 óra alatt 100—110 C°-ra emeljük, és további 13 órán át ugyanezen hőmérsékleten keverjük. A további­akban ugyanúgy járunk el, mint az „A" mód­szer esetében. Hozam: 20,9 g, azaz 77,5%, op.: 196—197 C°. 2. lépés: 5-(r-metil-4'-piperidilidén)-dibenzo­(a,e)cikloheptatrién és sósavas sójának előállí­tása. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom