156710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-1'-metil-4'-piperidilén/-dibenzo (a,e) cikloheptatrién és sósav sójának előállítására

156710 csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt új vegyület vízelvonási reakciója könnyen és jó termeléssel vezet a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyülethez. Ez a felismerés azért meglepő, mert az eddigi irodalomból ismeretes tapasztalatok szerint [L. Joris és munkatársai, Journal of the American Chemical Society 90, 327 (1968)] hasonló szenkezetű ciklohexán-származékoknál a dehidratáció során a ciklohexángyűrű 3-as és 4-es szénatomja között tehát a gyűrűn belül létesül kettős kötés. Másrészről L. Rylski és munkatársai szerint [Acta Poloniae Pharmaceutica 20, 175 (1963)], ha a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyülethez nagyon közel álló szerkezetű l-metil-4,4-difenilmetil-4-hidroxipiperidint sósavval kezeljük, akkor nem megy végbe dehidratáció. Ennél fogva a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyület könnyű dehidratációja és ezáltal kettős kötés kiépülése úgy, hogy a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület keletkezik, semmiképpen sem volt várható. A találmány eljárás a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület és sósavas sója előállítására, amely abban áll, hogy a dibenzo(a,e)-cikloheptatrién 5-helyzetben lítium-, nátriumvagy káliummal helyettesített fémorganikus vegyületét l-metil-4-piperidonnal reagáltatjuk, és az így nyert, új, a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyületet dehidratáljuk, A dibenzo(a,e)cikloheptatrién 5-nátrium-, kálium- vagy litium-vegyületté alakításához felhasználhatjuk a megfelelő alkáliamidokat, naftalin-nátriumot, fenil- vagy n-butillitiumot. Mind az 5-alkáli-vegyület képzéséhez, mind l-metil-4-piperidonnal való reakciójához célszerű valamely oldószer alkalmazása. Előnyösen használható éter, tetrahidrofurán, benzol. Az 5-alkáli-vegyület és az l-metil-4-piperidon reakcióját célszerűen az oldószer forráspontján kivitelezzük. A csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyület dehidratációját végrehajthatjuk úgy, hogy a II. képletű tercier karbinolt vizes ásványi savval, pl. sósavval vagy brómhidrogén-savval forraljuk, vagy dimetilszulfoxidban 150—180 C°-on hevítjük. A II. képletű vegyület dehidratációjának igen előnyös kivitelezési formája az, hogy több órán át vizes-citromsavas oldatban szobahőmérsékleten tartjuk. így, ha a II. képletű vegyületet képződési reakciója után a szerves oldószerből citromsav oldattal kirázzuk, akkor 1 napi állás után az oldatból a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület különíthető el. Eljárásunk az irodalomból ismeretes eljárással szemben (3 014 911. számú amerikai és 48 624. számú lengyel szabadalom) számos előnnyel rendelkezik. így eljárásunk első lépéséhez l-metil-4-piperidont használunk, melynek élőállítása 3 lépéssel rövidebb, mint az irodalomban ismertetett eljáráshoz szükséges l-metil-4-piperidil-magnéziumkloridé, mely utóbbi előállítása céljából az l-metil-4-piperidont l-metil-4-hidroxi-piperidinné kell redukálni, az utóbbi vegyület hidroxil-csoportját klórrá kell cserélni, és az így nyert l-metil-4-5 -klórpiperidint magnézium-vegyületté alakítani. A dibenzo(a,e)cikloheptatrién 5-alkáli vegyületének l-metiI-4-piperidonnal végbemenő reakciója homogénen, oldatban is elvégezhető és a reakció végpontját színváltozás jelzi. Továbbá, 10 a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyület dehidratációja az I. képlettel ábrázolt vegyületté sokkal könnyebben — savas oldatban szobahőmérsékleten is nagy sebességgel — folyik le, mint az irodalomban ismertetett eljá-15 rásban foglalt 5-hidroxi-5-(l'-metíl-4'-piperidil)-dibenzo(a,e)cikloheptatriéné, mely utóbbit savas reagensekkel (sósavgáz tartalmú ecetsavanhidrid, ecetsav-acetilkloríd) kell hevíteni vízelvonás végett. A csatolt rajzon II. képlettel 20 ábrázolt vegyület vízlehasítási reakciója anynyira könnyen végbemegy, hogy a II. képletű vegyület képződési reakcióját követő feldolgozás során is kivitelezhető, tehát a II. képletű vegyület képződése és dehidratációja egy lépés-25 ben vonható össze, ami ismét lényeges egyszerűsödést jelent az irodalomban ismeretes eljárással szemben. Ezen előnyök következtében eljárásunk sze-30 rint a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyületet 84,1 hozammal, a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület sósavas sójának monohidrátját pedig 87,3% hozammal nyerjük, a két lépés együttes hozama tehát 73,5%. Ha 25 pedig a két lépést összevonjuk, akkor a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület sósavas sójának monohidrátját 90,5% hozammal kapjuk. E hozamok lényegesen jobbak, mint akár az amerikai eljárás két lépésének együt-40 tes hozama (45%), akár a lengyel eljárásé (56,3%). Eljárásunk kivitelezését az alábbi példák szemléltetik: 45 1. példa: 5-(l'-metil-4'-piperidilidén)-dibenzo(a,e)cikloheptatrién (a csatolt rajzon I. képlettel ábrázolt vegyület) és sósavas sójának előállítása. 50 1. lépés: 5-(r-metil-4'-hidroxi-4'-piperidü)-dibenzo^ejcikloheptatrién (a csatolt rajzon II. képlettel ábrázolt vegyület) előállítása. 5, 25 g fenil-litium, 4,8 g dibenzo-(a,e)ciklo-55 heptatrién, 100 ml tetrahidrofurán és 50 ml éter elegyét 3 órán át nitrogén-atmoszférában, szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a sötétvörös oldathoz 2,55 g l-metil-4-piperidon és 25 ml tetrahidrofurán elegyét csepegtetjük, és 60 utána az elegyet 6 órán át keverés közben forraljuk. Az elegy színe sárgára változik. Az oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot benzolban oldjuk és vízzel kirázzuk. A szerves réteget izzított kaliumíkarbonáton megszárítjuk, 65 a szárítószer eltávolítása után a benzolt vá-2