156662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azetidinotiazolidin-metánkarbonsavas észter előállítására

156662 3 4 kilén-, pl. 1,4-butilén- vagy 1,5-pentiLén-csopart, valamint ftaloil-csoport vagy oxo- vagy tionocsoport, A fentemlített szénhidrogéngyökök helyettesítetlenek vagy a következő csoportokkal pl. szubsztituálva lehetoek: rövidszénláncú alkil-, mint metil- vágy etil-csoportok, rövidszénlánicú alkoxi-, mint imatoxi- vagy etoxicsoportok, halogén-, mint fluor-, klór- vagy brómatamok, halogénalkil-, mint trifluormetilcsoportok, vagy más megfelelő szubsztituensek. A diformilmetilén-meitánkarbonsav észtereit tetszés szerinti alkoholokkal képezhetjük. Erre a célra kiváltképp a következő alkoholokat használjuk fel: alifás alkoholok, mint alikanolok, főként rövidszánláncú alkanolök, pl. metanol, etanol, n-propamol vagy tercier-butanol, cikloalifás alkoholok, mint cikloaikanolok, pl. ciklahexanol, vagy aralifás alkoholok, mint fenil-rövidszémláncú alkanolök, pl. benzilalkohol vagy ditfenilnmetanol. A felsorolt alkoholok helyettesítetlenek vagy rövidszénlániCiú alkil-, rövidszé,nláneú alkoxi-, nitro- vagy trifluormetilcsopantokkal, vagy főként halogénatomokkal, valamint más szubsztituerasekkel helyettesítve lehetnek. A fenti karbonsavat észterező szubsztituált hidroxil-vegyületként főként a halogénezett rövidszénláncú alkanolök, mint 2,2,2-triklóretanol, váltak be. A találmány szerinti reakciót akként végezzük, hogy az addíció a diformilmeitilén-metánkarbonsavas észter bomláspontja alatt történjen. Ennek megfelelően szobahőmérsékleten dolgozunk, vagy a reakcióelegyet kb. 130 C°-ig melegítjük fel, előnyösen pedig kb. 50 és kb. 120 C° közötti hőmérséklettartományban, adott esetben valamely alkalmas hígítószer és/vagy kondemzálószer jelenlétében végezzük a reakciót. Szükséges esetben iners gáz atmoszférát és/vagy zárt reakcióedényt alkalmazunk. A találmány szerinti eljárással nyerít vegyületekben levő szubsztituensek különböző módszerekkel, részben már ismert módszerekkel, más szubsztituensekké átalakíthatók. Ennek megfelelően pl. egy '2,2,:2Htrihalogénetaniollal, főként 2,2,2-triklóretanellal észterezett karboxil-csoport sajátos módon redukálószer felhasználásával a szabad karhoxi-icsoporttá átalakítható. Redukálószerként kémiai redukálószereket, pl. nascensz hidrogént alkalmazunk. A nascensz hidrogént úgy nyerjük, hogy pl. hidrogénleadó vegyszereket, így fémeket, fémvegyületekeit vagy fémamalgámokat, mint cinket, cinkötvözeteiket, pl. rézcink-ötvözetet vagy cinkamalgámot savak jelenlétében reagáltatunk. Savként szerves karbonsavakat, pl. ecetsavat használunk. Oly módon is eljárhatunk, hogy alkoholokat, mint rövidszónláncú alkoholokat, alkálifémmel, pl. nátrium- vagy káliumaimalgámmal, vagy alumíniumamalgáimmal víztartalmú éter, vagy rövidszónláncú alkanolök jelenlétében reagáltatunk, továbbá alkálifémeket, mint pl. lítiumot, nátriumot vagy káliumot, vagy földalkálifémeket, pl. kalciumot, folyékony ammóniában, adott esetben alkoholok, mint egy riöividszénláncú alkanol hozzáadása közben reakcióba viszünk. A végtermékben levő 2,l2,2-t:rihalogéneitil-, főként 2,!2,i2-l

tiriklóretilé3zteir-csoportoit redukáló hatású fémsókkial, mint króm-Il-vegyüleitekkel, pl. króm-H-kloiriddal vagy króm-II^acetáttal előnyösen olyan vizes közegben, amely valamely vízzel elegyíthető szerves oldószert, mint pl. rövidszénláncú alkanolokat, rövidszénláncú alkánfcarbonsavakat vagy étert, pl. metanolt, etanolt, ecetsavat, te tnahidroí uránt, dioxánt, etilénglikol-dimetilétert vagy dieitiléAghkol-dimetilótert tartalmaz, a szabad kairboxil-csioiparttá átalakíthatjuk. A szabad karboxi-csopontokat tartalmazó végtermékeket pl. sóikká, mint alkálifém- vagy földialkálifém- vagy ammóniumsókká átalakíthatjuk. A végtermékben levő szabad karboxilcsopoirtofcat önimagában ismert módszerekkel, pl. valamely diazo-vegyülettel, mint diazo-rövidsziénláncú alkánnal, pl. diazotmetámnal vagy diazoetánnal, vagy fenil-diazo-rövidszánláncú-alkánnal, pl. fenildiazometáninal reagáltathatjuk. Az eljárással nyert termékeket kívánt esetben komplexképző nehézfémsókkal való kezeléssel sakká, pl. réz-, vas-, magnézium-, cinkvagy ólomsókká átalakíthatjuk. Az eljárással nyert izomer keverékeket önmagában ismert módszerekkel, pl. frakcionált kristályosítással, adszorpciós kroimatográíiával (•oszlopos- vagy vékonyrétegkromatográfia), vagy más eljárással az egyes izomerekké szétválaszthatjuk. A kapott racemátakat szintén szokásos módon, optikailag aktív sóképzőszerek felhasználásával, pl. diasztereoizomer sókeverékekké 40 átalakítjuk, a kapott keveréket a diasztereoizomer-sókká szétválasztjuk és a leválasztott sókat szabad vegyületté átalakítjuk, vagy optikailag aktív oldószerekkel végzett frakcionált kristályosítással az optikai antipódokiat szétválasztjuk. A találmány oltalmi körébe tartoznak azok "i kiviteli változatok is, amelyeknél a kiindulóanyagokat származékaik, pl. sóik formájában használjuk fel, vagy a kiindulóainyagokiat reak-50 oió közben képezzük. (Előnyös módon mind a kimdulóanyagokat, mind a reakciókörülményeket úgy választjuk meg, hogy a bevezetőiben említett, előnyben részesített végtermékeket nyerjük. 55 A találmány szarinti eljárással előállított 4,4-diszubsztituált 3-acil-;a-difonmilmetil-2-oxo-l-azetidinil-[i3Ű-d]-ttiaz)olidin-imetáinifearbansavak észtereiben a karbonsav-csoportok a fentiekben felsorolt alkoholokkal vannak észterezve. Ezek. 80 a vegyületek főként a (Xla) képletű vegyületek és ennek bautoimerjei és/vagy származékai, amely képletekbem Ac acil-csoportot, X a tiazolidingyűrű díszuhsztituáit szénatomját, míg R« valamely alkohol gyököt, mint helyettesítetlen 65 va

§y helyettesített alifás vagy aralifás szénhid-10 15 20 25 o0 35 40 45 50 55 60 2