156502. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés automatikus, ikerfémes ki- és visszakapcsolók működtetésére

3 A találmány célja, hogy korszerű egyfázisú motorokhoz olyan kapcsolási elrendezést valósítsunk meg, melynek segítségével — főleg hermetikus motorkompresszorokkal működő hűtőkészülékeknél — még az eddigieknél kisebb méretű vasmag és jelentősen csökkentett tekercsanyag felhasználásával készült motor esetében is ki tudjuk elégíteni a legújabb előírásokat, ill. a motor számára a legjobb védelmet érjük el a készülék automatikus üzeme mellett. A találmány további célja, két biimetálos kapcsolóval olyan kapcsolási elrendezés létrehozása, mely lehetővé teszi a hűtőkészülék üzemében előforduló rendellenességek esetén a főfázistekercs és segédfázistekercs káros melegedésének megakadályozását az említett tekercseken folyó áram hevítő hatására működő védőkapcsolókkal úgy, hogy bármelyik kikapcsolása esetén mindkét tekercs egyidejű feszültségmentesítése bekövetkezzen, és a védőkapcsolók tegyék lehetővé a motor túlterhelését: mindaddig, míg az — melegedés szempontjából — nem veszélyes a tekercsek számára. Előbbieken túl a találmány célja még, hogy kevés és könnyen gyártható alkatrészekkel, valamint közepes minőségű bimetallal is hosszú élettartamú motorvédakapcsolót tudjunk előállítani, melynek beszabályozása többféle motorhoz is rendkívül egyszerű legyen ki- fűtőteljesítménnyel is megbízhatóan működjön és a kioldási karakterisztikája több ezer kapcsolás után is változatlan maradjon. Egyfázisú motorok védelmére már ismeretesek bimetállos kapcsolók, de ezek már elavultak, így távolról sem elégítik ki a mai követelményeket. így pl. ismeretes a 149.306 sz. magyar szabadalom, mely egyfázisú indítótekerccsel ellátott, főleg hűtőgépmotorok indítására és védelmére való kapcsolási elrendezésire vonatkozik, automatikus ikerfémes ki- és visszakapcsolok működtetésével. E szabadalom szerint a kapcsoló ikerfémje a motor főfázistekercsével, fűtőellenállása pedig a motor segédfázistékercsével, az esetleg alkalmazott túláramvédő automata pedig mindkét tekerccsel sorosan van kapcsolva. Az említett szabadalmi leírásban ismertetett megoldás hátránya, hogy a fő- és segédfázistekercs közös áramkörébe iktatott túláramvédő automata a mai követelményeknek megfelelően — gazdaságosan — méretezett motorok főfázistekercse számára nem nyújt védelmet, így csak a segédfázistekercs védelmét oldja meg. Ugyanis a túláramvédő automatán indításkor a fő- és segédfázistekercs együttes árama folyik át, így annak kioldási jelleggörbéjét —, az indítási időtartamra — ezen áramok vektoriális összegére kell beállítani. Ismeretes, hogy főleg hermetikus motorkompresszordknál a szükséges nagy indítónyomaték elérése céljából a segédfázistekercs rövidzárási áramát lényegesen nagyobbra szokták választani, mint a főfázisét. Ez azt jelenti, hogy az említett túláramvédő automatán indításkor a motor névleges áramának mintegy 8—1'0-szerese folyik át. Ennék figyelembevételével beállított jelleggörbe nem teszi lehetővé a túláramvédő kioldását még akkor sem, ha a mo-4 tor tényleges árama üzem közben mintegy 50— 60%-kal a névleges áram fölé emelkedik. E miatt az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen megoldásoknál gyakori motorleégés következik be. Mint ismeretes, hermetikus motarkompresszoroknál a motor leégése során nemcsak a motor újbóli tekercselési költségével, hanem a kompresszor házának szétbontásával majd összeheiO gesztésével, az aggregát szét és öszeszerelésével, vallamint a freon hűtőközeg és olaj feltöltésével is kell számolni. Mindezen költségek többszörösen meghaladják a motor tekercselésével kapcsolatos kiadásokat. Ez az oka annak, hogy zárt-15 rendszerű motoirkompresszoroknál tökéletes túláramvédő felhasználása elengedhetetlenül szükséges. Ismeretes még a 827 377 számú NSZK szabadalmi leírás, mely szintén egyfázisú motorvé-20 dőkre vonatkozik. Eszerint, a motor főfázisának és segédfázisának áramkörébe sorosan beiktatott fűtőellenállás egy-egy bimetál szalagot működtet, amely bimetal szalagok a motor tápáramkörébe kötött 25 közös kapcsolóra hatnak. E megoldás hátrányai: A 2. ábra szerinti 9 mechanikus szerkezet működtetéséhez jelentős erő szükséges, amely nem teszi lehetővé kisméretű bimetál szalagok fel„0

használását. Ebből adódik, hogy a 3 és 6 bimetál szalagoknak nagy méretűeknek kell lenni és ezen túlmenően a 2 és 5 fűtőellenállások teljesítményét is nagyra kell választani, hogy a bimetál szalagok szükségszerinti elhajlása (kihajlása) megvalósítható legyen. Előbbiekből adódik, ó hogy a bimetálos szerkezet robosztus felépítésű, így beépítés során nagy helyet igényel, ennek ellenére nem valósítható meg karakterisztikájának a motor tekercs melegedéséhez történő finom hozzásziabályiozása. A 8 kapcsoló 9 mechanikus szerkezeténél minden kapcsolás során változó súrlódó erő lép fal, ami visszahat a bimetál szalagok működésére. Ez; azt jelenti, hogy a védelem kioldási jelleggörbéi nagy szórást mutatnak, ezáltal egy gazdaságosan méretezett motor 40 túláiramvédelmére nem ad megoldást. Közismert, hogy a bimetál szalagok — az igénybevételtől függően — kisebb vagy nagyobb mértékű maradó alakváltozást szenvednek. Miután a 3 és 6 Jelű bimetál szalag egy közös kait mozgat, így 50 ha egyik bimetál szalagban maradó alakváltozás lép fel, befolyásolja a másik bimetál szalag kihajlását is, ezáltal mind a főfázis, mind a segédfázistekercs védelmét betöltő szerkezet karakterisztikája megváltozik és megoldatlan lesz a te-55 keresek túlmelegedésvédelme. Az említett megoldás további hátránya, hogy a közös karra ható 3 és 6 bimetál szalagok beszabályozása is nehézkes, jelentős munkaidőt igényelnek. A 8 kapcsoló felépítésénél fogva is 60 megdrágítja a motorvédő berendezést főleg akkor, ha működtetése a 3. ábra szerinti 10 elektromágnessel történik. E szabadalom hátránya még, hogy a mechanizmusban sok a hibaforrás. Zárt rendszerű motorkompresszoroknál a gaz-65 daságos méretezés, valamint a megbízható túl-