156478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok előállítására szénhidrogének oxidációjával

156478 15 16 A találmány szerinti szelektív elszappanosításra a következőkben a 35. példát adjuk meg, az ugyancsak megadott 35A példa összehasonlításként az azelőtt isimert eljárás szerinti elszappanosítási mutatja be. A találmány tárgyát képező tizenkettedik tökéletesítés az alábbi megfigyelésen alapszik: A regenerált szilárd bórsavat, célszerűen dehidratálás után, újabb szénhidrogén-oxidáló művelethez ismét felihasználhatjuk. Minden esetben azt tapasztaltuk azonban, hogy ez a bórsav szerves szennyezőket tartalmaz, amelyek jelenléte különböző, de főleg a körvetkező hátrányokkal jár: — a bórsav elszíneződik, és az elszíneződés kiterjed az egész oxidációs közegre, s ezáltal a nyert ciklohexanolra is. — a sav déhidratálása folyamán újabb sötétedés figyelhető meg, ami az előbbit fokozza. — a lebomlott szerves anyagok a bórsavval visszatáplálva gátolják az oxidációs reakciót; a reaktor eltöiniődését okozhatják. A találmány tárgyát képező tökéletesítés ezeket a kellemetlenségeket legalább részben orvosolja. Célszerűen az előbbiekben leírt tökéletesítésekkel együttesen alkalmazzuk. Ez a tökéletesítés abban áll, hogy a hidrolízis útján nyert vizes fázist a bórsav kristályosítása előtt vagy alatt részleges desztillációnak vetjük alá. Az így ledesztillált folyadékmennyiség előnyösen a vizes fázis teljes súlyának 5—4tÖ%^a, célszerűen 10—15%~a. Ezt a desztillációt atmoszférikus vagy magasabb nyomáson is elvégezhetjük, de általában leginkább a normálisnál kisebb nyomáson, pl. 20—<600 Hg-imm nyomáson hajtjuk végre. Egyik előnyös föganatosítási mód abban áll, hogy a bórsav-teistályosító tér bevezető nyílásánál csökkentjük a nyomást; a bórsav az anyalúg lehűtése következtében kikristályosodik, míg az anyalúg egy része azeotrópia folytán szerves anyagokat — ciklohexán oxidálása esetén ciklohexanolt, cikloihexanont, savakat és egyéb szerves anyagokat — ragadva magával eldesztillál. Ezek a vegyületek, ha nem távolítjuk el őket az anyalúgból, elszennyezik a bórsavkristályokat, amelyek azután emiatt nehezen moshatók. A gőzlök kandenzátumát vagy eldobjuk, vagy bennük levő termékek visszanyerése céljából kezelésnek vetjük alá. Egy előnyös föganatosítási mód abbain áll, hogy ennek a kondenzátumnak nagyobbik részét friss vízzel együtt a hidrolízisnél nyert szerves fázisnak célszerűen ellenáramú érintkeztetéssel végzett mosására használjuk fel. Ennek a víznek egy részét pl. a szerves hidrolízis-fázis észtereinek elszappanosítására használt nátrium- vagy kálium-faidroxid feloldására, vagy az észter-elszappanosítás szerves termékének mosására alkalmazhatjuk. A találmány szerinti ezen tökéletesítés foganatosítására a 36. példát adjuk meg, a 36A példa pedig összehasonlításul szolgál. 15 A fenti tizenkettedik tökéletesítés értelmében úgy járhatunk el, hogy a vizes fázis egy részét a bórsav kristályosítása előtt vagy alatt elgőzölögtetj'ük. Az így képződött gőzkondenzátumot lega-5 láb'bis részben a hidrolízisnél nyert szervas fázis mosására is felhasználhatjuk. Azt tapasztaltuk, és ez képezi a találmány oltalmi körébe tartozó tizenharmadik tökéletesítés tárgyát hogy a gőzök kondenzátuimát a szer-10 ves fázisnak a fentebbiekben leírt mosásához történő felhasználás után bevezethetjük a hidrolizáló egységbe, ähol a visszatáplált anyalúggal keverve az oxidációs termék hidrolizálászereként használhatjuk fel. A találmány a kívánt oxidációs terméknek — ciklohexán oxidációja esetén főleg a ciklohexanolnak — fokozott mértékű visszanyerését biztosítja. Továbbá ezen oxidációs termékek tisztaságát növeli. Végül a regenerált bórsav tiszta*" ságát is javítja. Természetesen a tökéletesítést az előzőekben leírtakihoz hasonló oxidációs eljárásokkal együtt is alkalmazhatjuk. A 3. ábrán az oltalmi kör korlátozása nélkül bemutatjuk a találmány egy föganatosítási módját. (Ezen az ábrán a ciklohexán nyers oxidációs termékét oxigén + nitrogén keverékkel az (1) csövön juttatjuk be a (3) hidrolizáló térbe ahol a (9) csövön át bevezetett vizes fázissal (visz-, szatáplált anyalúggal) érintkeztetjük. Egyidejűleg a (2) csövön át egy később leírandó másik vizes fázist vezetünk be, amelyet szintén érintkeztetünk az oxidációs termékkel. A hőmérséklet pl. 50—150 C° között lehet. Dekan tálas után egy vizes (4. vezeték) és egy szerves fázist (5. vezeték) nyerünk. Az olodott bórsavat tartalmazó vizes fázist hűtéssel egy részleges bepárlással kristályosítjuk a (6) kristályosító berendezésben. A hűtés valamilyen megfelelő közvetlen v. közvetett módszerrel valósítható meg. Egy kevésbé célszerű módszer abban áll, hogy a vizes fázisnak 45 egy részét, pl. 1—50, célszerűen

5—30 térfogat %-át csökkentett nyomáson lepároljuk; a viszszamaradó vizes fázis lényegesen lehűl: a gőzöket kondenzáljuk, és a (10) csövön át vizes fázisként vezetjük el; ennek a fázisnak egy ré-50 szét esetleg a (16) csővel gyűjtihetjük össze. A bórsav kristályokat a (18) cső segítségével elkülönítjük, míg az anyalúgot a (15) és (9) csöveken át a (3) hidrolizáló egységbe vezetjük 55 vissza. Az anyalúgnak egy részét a (7) csövön át esetleg a (8) második kristályosító egységbe vezetjük, amely szintén csökkentett nyomáson -működik: a (19) csövön át további bórsavmenynyiséget nyerhetünk ki, míg az anyalúgot a 6u (20) csövön vagy elvezetjük vagy egyéb célra használjuk fel, pl. a hidrolizálóba táplálhatjuk vissza, a szerves fázis elszaippanosításához szükséges nátrium-, vagy kálium-lhid>roxid oldásához használhatjuk, vagy ez utóbbi fázisnak a 65 mosásához is felhasználhatjuk. 30 35 40 8