156478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok előállítására szénhidrogének oxidációjával
17 156478 18 A nyomáscsökkentés folyamán képződött gőzök kondenzálnak és a kondenzátumot•'. va^y a (17) csövön kivezetjük, vagy más oélra, esetleg célszerűen a (10) vezeték kondenzátumához hasanló módon használhatjuk fel. A (liO) csőben levő vizes fázist, valamint célszerűen a (11) csőben levőt is a (12) csövön át a (13) egységbe vezetjük, alhol célszerűen ellenáramban az (5) vezeték szerves fázisát mossuk, amit azután a (14) csőben gyűjtünk össze. Ezt a mosásra használt vizes fázist a (2) csövön, a (3) hidrolizáló egységbe vezetjük. A (6) és (8) egységben a nyomást, figyelembe véve a (4) csőben levő vizes fázis kezdeti nyomását és hőmérsékletét, olyan értékűre választjuk, hogy a kívánt bepárlási fokot elérhessük. Ez a nyoimás általában 10 és 2000, célszerűen 20 és 600 Hg-jmim között szokott lenni. A találmány oltalmi körébe eső ezen tökéletesítés foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül a 37. és 38. példákat adjuk meg. A találmány tárgyát képező tizennegyedik tökéletesítés abban áll, hogy az anyalúgtól elválasztott nyers bórsavat folyamatosan 1—4 szénatomszáimú alkohollal vagy ketonnal, azután pedig vízzel mossuk. Előnyösen olyan szerves oldószereket alkalmazunk, amelyeket a víztől desziillációval könnyen elválaszthatunk; megfelelők azok az oldószerek, amelyek egészen tisztán vagy legfeljebb 50 súly % vizet tartalmazó azeotropkéht a víznél alacsonyabb hőmérsékleten desztillálnak. Példaként megemlítjük a metanolt, etanolt, izopropanolt, tereier-butanolt, acetont. A legjobb eredményeket metanollal érjük el. Célszerű oldószert alkalmazni; de olyan oldószer is alkalmazható, amely saját súlyának 100%-ét kitevő mennyiségű vizet tartalmaz. Az oldószeres mosásnál a hőmérsékletet előnyösen 0 és 100 C°, célszerűen 10 és 50 C° közé állítjuk be. Célszerűen a bórsavnak megfelelő mennyiségű ortobórsav egy kg-nyi menynyiségére 0,1—1 kg oldószert alkalmazunk. A találmány szerinti oldószeres mosásnak alávetett bórsav mellett bizonyos mennyiségű szabad vizet is célszerű tartani. Erre a célra megfelel a bórsav-zagyot nedvesítő anyalúg is. A sav ortobórsavban kifejezett mennyiségének egy kg-jára eső szabad vízmennyiség 0,01—0,5 kg lehet. Ezután a visszamaradt oldószer kimosása céljából vizes mosást hajtunk végre, pl. a sav ortobórsavban kifejezett mennyiségének 1 kg-jára számítva 0,1—-2 kg vízzel. A hőmérsékletet előnyösen 0 és 100 C°, célszerűen 10 és 50 C° között választjuk meg. A találmány foganatosítására bármely ismert, szilárd anyag és folyadék intenzív és bensőséges keverését biztosító berendezés, mint pl. keverő, agitáló tartály alkalmazható, lépcsőnként egy vagy célszerűen kettő, ellenáramú mosásra alkalmas, folyamatos üzemű centrifugával kombinálva. Az utolsó mosási lépcsőben használt mosó oldószert és a vizet a berendezésiből akár különkülön, akár keverékként elvezetve együttesen desztillációnak vethetjük alá, amelynél a készülék tetején az oldószert, az alján'pedig a vizet kapjuk vissza, ez utóbbit elvezethetjük, vagy a benne levő anyagok visszanyerése céljából tovább kezelhetjük, például a bórsav kinyerése oéljából kristályosításnak vethetjük alá. A találmány tárgyát képező ezen tökéletesítés foganatosítására a 39. példát adjuk meg, míg a 39A példa összehasonlításként szolgál. A találmány oltalmi körébe tartozó tizenötödik tökéletesítés abban áll, hogy a megelőző oxidáló és hidrolizáló műveletiből regenerált bórsavat tisztítjuk. Az így visszanyert szilárd bórsavat, célszerűen dahidratáMs után újból felhasználhatjuk az előbbivei azonos szénnidrogén^oxidáló művelethez. Megállapítottuk - azonban, hogy az így nyert bórsav szerves szennyezőanyagokat tartalmaz, amelyeknek a jelenléte különböző hátrányokkal, mégpedig a következőkkel jár:, — a bórsav elszíneződik, és ez a -színeződés kiterjed az egész oxidációs közegre, így a nyert ciktohexanonra is. — ennek a savnak a debidratálása közben 25 újabb elszíneződést figyelhetünk meg, amely tovább sötétíti az anyagot. . — a •romlott minőségű szerves anyagok, amelyeket a bórsavval együtt visszavezetünk a rendszerbe, gátolják az oxidációs reakciót, és a reaktorban lerakódásokat, eltömődéseket eredményeznek. A találmány tárgyát képező tökéletesítés ezeket a hátrányokat orvosolja és olyan szilárd bórsav nyerését teszi lehetővé, amely nem, vagy legalábbis gyakorlatilag nem színeződött él, a dehidratálás alatt jelentősebben nem sötétedik, és nam fejt ki gátló hatást magára az oxidáló reakcióra. 40 A találmány tárgyát képező tizenötödik tökéletesítés abban áll, hogy az anyaiúgtól elkülönített nyers bórsavat 50 és 95 C°, célszerűen 55 és 70 C° közötti hőmérsékletű vízzel mossuk és a mosásnak alávetett nyers bórsav 0,5— 45 10 súlyö/o-át a mosás folyamán feloldjuk. A legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a mosás megkezdésekor a bórsav hőmérséklete 50 C0 -nál alacsonyabb, célszerűen 0 és 40 C° közé esik, majd a továbbiak folyamán emelke-50 dik ' 'Így olyan savat nyerünk, amelyet a szokásos technológiák esetén jelentkező hátrányok nélkül ismét felhasználíhatunk a szénhidrogének oxidálására. 55 ' ' Abban az esetben, ha a mosóvíz hőmérséklete és a művelet közben fellépő savveszteség a fentebb megadott határok között marad, az alkalmazandó vízmennyiség, valamint a mo-60 sandó sav és a mosó víz érintkezési ideje nem kritikus. Legtöbb esetben á kristályosításiból származó szilárd sav mennyiségére számítva 10—-200 súly% vizet használunk, és a reakció idejét úgy választjuk meg, hogy a megfelelő 65 mennyiségű sav oldódjon. 9
