156478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok előállítására szénhidrogének oxidációjával
1 ^ 156478 14 Megállapítást nyert, hogy a legzavaróbb szenynyezés a kapott alkohol forimiátija. Gondolhatnánk arra, hogy a hidrolízis folyamán nyert szerves fázist ásványi bázis, pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid segítségével úgy szappanosítsuk el, hogy pl. a jelenlevő észterek elszappanosoäj anak. Megállapítást nyert, hogy ez a művelet jelentős ásványi bázis fogyasztással jár és lényegesen lelassítja a folyamatot. Ezenfelül az elszappanosító reaktorban való túl hosszú tartózkodás a cifclolhexfanon vagy más ketonok ipolimerizációs termékeinek képződését okozhatja. A találmány szerinti eljárás tizedik tökéletesítése aibban áll, hogy a hidrolázisnél kapott szerves bázist megszabott körülmények között elszappanosítjuk, s az általa elérhető szelektív elszappainosítás eredményeképpen jó minőségű végterméket nyerünk. Ennek'értelmében úgy járunk el, hogy a hidrolízisnél kapott szerves fázist ásványi bázis, célszerűen nátrium- vagy kálium-hidroxid víz oldatával oélszerűen 60 és ISO C° közötti hőmérsékleten annyi ideig érintkeztetjük, amenynyi az ailkil-formiát, pl. a ciklohexil-formiát mennyiségének 200 milliomod súlyrész alá, de legfeljebb 40 milliomod súlyrészig, célszerűen 80—40 milliomod súlyrészig történő csökkentéséhez szükséges. Célszerűen legalább stödhiometrikus mennyiségű (azaz a savak semlegesítéséhez és a tornaiatok elszappanosításihoz- elméletileg szükséges mennyiségű) ásványi bázist alkalmazunk. Ilyen körülmények esetén a nyert alkohol a további átalakításokra alkalmas minőségű és az ásványi bázis fogyasztás mérsékelt. A kis mennyiségben megmaradt ciklohexilformiát nem jelent akadályt az oxidációs termék további felhasználásánál.. A találmány szerinti szelektív elszappanosításra az alábbiakban a 34. példát adjuk meg, míg a 34A példát a túl erőteljes elszappanosítással való összehasonlítás céljából adjuk meg. A találmány szerinti tizenegyedik tökéletesítés abban áll, hogy a hidrolízissel kapott szerves fázist kétlépcsős eljárással szappanosítjuk el, ' aminek eredményeképpen szelektív elszappanosítási és kielégítően jó minőségű végterméket érünk el. Főleg az előállítani kívánt alkohol (pl. ciklohexanol) észtereinek az elszappainosítása sokkal teljesebb mérvű, ami ezen alkohol összhozamának növelését teszi lehetővé. Ezen túlmenően a polimenizáició folytán fellépő keton-, különösen a ciklohexanon-veszteség jelentősen kisebb, mint az ismert eljárások esetében. Továbbá, a szerves fázis legnagyobb részének kezelési ideje rövid; a szerves fázisnak csak csekély töredékét kell huzamosabb kezelésnek alávetni: a folyaimatos eljáráshoz szükséges berendezések térfogatának lényeges csökkentését érhetjük el. A találmány első foganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy a hidrolízisből származó szerves fázist először ásványi bázissal, célszerűen nátrium- vagy kálium-hidroxiddal az előnyös 40-től 160 C°-ig terjedő hőmérséklet tartományban annyi ideig érintkeztetjük, amenynyi a kívánt alkohol hatngyasavas észtere, pl. 5 a ciklohexil formiát mennyiségének a hidrolízisnél kapott, egész szerves fázis 200 milliomod súlyrésze alá, de legfeljebb annak 40 milliomod súlyrészéig, célszerűen 100 és 40 milliomod közé eső súlyrészéig történő csökkentéséhez 10 szükséges.- Ezt a szerves fázist azután a fennmaradt ásványi bázis kimosása céljából vízzel mossuk; majd az át nem alakult szénhidrogén, a közbenső melléktermékek, esetleg a teljes alkohol és keton-mennyiség 80—99%-ának folyamatos visszanyerése céljából is részleges desztil-15 Iáidénak vetjük alá. A szerves fázis fennmaradó része tartalmazza az át nem desztillált alkoholt, az el nem szappanosodott észtereket és az egyéb melléktermékeket; viszont ez a visszamaradt szerves fázis gyakorlatilag semmi ketont nem 20 tartalmaz. Ezt a fázist ily módon, ellentétiben a hidrolízisnél nyert szerves fázis egy lépcsőben történő elszappanosításával olyan elszappanosításnak vetettük alá, amelynek során keteon-polikondenzáeió nem figyelhető meg mert 25 keton gyakorlatilag nincs jelen. A találmány második foganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy az elszappanosítás első lépcsőjében célszerűen az összes szabad sav semlegesítéséhez összes észter 30—i80%-ámak elszapipanosításához elméletileg szükséges mennyiségű ásványi bázist használunk. Ha csak a savak semlegesítésére ügyelünk, akkor a kapott alkohol 'és keton jelentős mennyiségű nemkívánatos mellékterméket tartalmaz. Például a ciklohexán oxidálása útján kapott ciklohexanol és ciklohexanon 0,5—1,5% cikldhexil^formiátot tartalmaz, ami a további felhasználhatóság szempontjából káros. A mosáshoz használt víz mennyisége tág határok között váltakozhat. Mindenesetre túl nagy mennyiség alkalmazását el kell kerülnünk, mert az túl sok alkoholt oldana. Gyakorlatilag a szerves fázis egy kilogrammjára legalább 0^01 liter, ._ pl. 0,05—2 liter (oélszerűen 0,07—0,3 liter) vizet veszünk. A vízzel történő mosást 40—160 C°-o,n, célszerűen 90—100 C°-on hajtjuk végre. A második elszappanosítást előnyösen 40—160 C° hőmérsékleten és legalább a folyamat ezen 50 fázisánál jelenlevő összes észter elszappanosításához elméletileg szükséges mennyiségű ásványi bázissal végezzük. A gyakorlatban 2—200%, leg^ inkább 5—20% felesleget alkalmazunk. A második elszappanosítást • követően megfeg5 lelő módszer, pl. desztilláció vagy oldószeres, pl. szénhidrogénnel végzett extrakció segítéségével kinyerhetjük a felszabadított alkoholt. Az elszappanosításihoz előnyösen ásványi bázisok vízoldatát használjuk pl. 1—50 súly%-os, 60 célszerűen 1—20 súly%-os koncentrációban. Ilyen feltételek esetén a nyert alkohol a fentebb említett átalakításokhoz megfelelő minőségű, hozama nagyobb, a keton-veszteség elhanyagolható és az ásványi bázis fogyás alacsony 65 marad. 7
