156423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-acil-3-indolil-alifás savszármazékok előállítására
Sí A (II) általános képletnek megfelelő új hidrazinszármazékokat és sóikat általában igen jó termelési hányadokkal kapjuk a (VI) általános képletnek megfelelő hidrazonszármazékok savval való elbontása útján. A (VI) általános képletnek megfelelő fenilhidrazonszármazékokként különféle ketonokkal vagy aldehidekkel képezett vegyületek alkalmazhatók; ilyen hidrazonképző ketonok ill. aldehidek pl. a következők lehetnek: dietilketon, feniletilketon, etilbutilketon, metoxiaceton, benzaldethid, aicetaldehid, kiorál, ímetil-levulinát és y^metoxibutil-^aldehid. A fentemlített esetben célszerű oly vegyületeket alkalmazni erre a célra, amelyek a reakció befejeződése után könnyen elbonthatok és amelyek nem adnak a termelési hányadot rontó mellékreakciókat; emellett természetesen előnyös könnyen hozzáférhető vegyületeket alkalmazni. Mindezeket a szempontokat figyelembevéve, az aoetaldehid látszik a legalkalmasabb ilyen vegyületnek. Oldószerként az említett hidrazonok elbontásához előnyösen alkoholokat használhatunk. Ha azonban az egyenértékű mennyiségnél több alkoholt alkalmazunk, iákkor alkalmazhatunk emellett valamely közönséges, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószert, pl. étert, benzolt vagy toluolt is. Az elbontási reakcióhoz általában szervetlen savakat alkalmazunk, bizonyos esetben azonban szerves savak is használhatók. Megjegyzendő azonban, hogy legtöbb esetben, nem előnyös a szerves sav, minthogy nemcsak a termelési hányad gyengül szerves sav alkalmazása esetén, hanem a mellékreakciók valószínűsége is -nagyobb ilyen esetekben. Szervetlen savként előnyösen sósav, kénsav és foszforsav használható. Legtöbbször előnyösebb a termelési hányad szempontjából, ha a savat nem nedves, hanem száraz áEapotban használjuk. A reakció alacsony hőmérsékleten is rövid idő alatt végbemegy és feltűnően jó termelési hányadokat ad. A kívánt hidrazin-származékokat só alakjában kapjuk és így az oldószer részleges bepárlása vagy a reakcióelegy lehűtése útján kristályos alakiban kaphatjuk a ferméket. Ha e sókhoz valamely alkálioldatot adunk, a megfelelő szabad hidrazinszármazékokat is mennyiségi hozammal kinyerhetjük. A fent leírt eljárás szerint pl. az alábbi hidrazinszármazékok állíthatók elő: N1 -(3^klórpropionil)-N 1 -(p-metoxidifenil)-hidrazin, N1 -(4-klórbutiloil)-N 1 -(p-metoxifenil)Jhidrazin, N1 -(2-metil-3-;klórpropionil)-N 1 -(p-metoxifenil)-4iidrazin, N1 ^(3-klórpropionil)-N 1 -(p^tolil)-'hidrazin, N^S-pentenoilJ-N^p-metoxifenilJjhidrazin, ^-(kloraoetilJ-N^m-metoxifenilJ-hidrazin, N^íklóraicetilJ-N^ím-toli^-hidrazm, N1-(klóracetil)-N 1 -(p-metoxifenil)jhidrazin, Nl -(klórace1Jil)-N l -fenilhidrazin, N^kláraoetilj-N^Íp-klórfenilJ-hidrazin, 10 Ni-ía.é-ihexadienoilJ-N^Íp-imetoxifeni^-hidrazinj Ni -(2,4-hexadienoil)-N 1 -(p-metiltáofenil)--hidrazin, Ni-acetil-NMienilhidrazin, 5 N1 -acetil-N 1 -(m-klórfenil)-hidrazin, valamint az említett hidrazinszármazékok hidrokloridjai, szulfátjai és foszfátjai. A fentemlített vegyületek stimuláló, tranik-10 villáns, bakteriad és tumor-sztatikus hatásokat mutatnak és így igen hasznos gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. Emellett ezek a vegyületek fontos közbenső termékek is lehetnek különféle további gyógyszerek, mint gyul^ 15 ladásgátló, fájdalomcsillapító, lázcsillapító, trankvilláns és ateroszklerózis-elleni gyógyszerek előállításához. Az (I) általános képletnek megfelelő 1-acil-indolil-alifás savszármazékok előállíthatók to-20 vábbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (X) általános képletnek megfelelő fenilhidrazon-származékot — e képletben R2, R3 , R 5 , R 6 , m és n jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás sze-25 rintivel — valamely erre alkalmas oldószerben egy (IX) általános képletű acil-vegyülettel reagáltatunk iés így a megfelelő (I) l-acil-3-indolil^zsírsavészterhez jutunk. A fenti eljáráshoz oldószerként a közömbös 30 oldószerek, továbbá szerves savak és szerves savészterek használhatók. Az alkalmazható Sozömbös oldószerek példáiként, a benzol, toluol, xilol, ciklohexán, tetrahidrofurán és hexán, a szerves savak példáiként az ecetsav, klórecet-35 sav, propionsav, vajsav, kapronsav és heptánsav, a savészterek példáiként pedig az etil-klóracetát, metilbutirát, metilakrilát, metilvalerát és metilszorbát említhetők. A (IX) általános képletnek megfelelő acil-46 származékként legtöbbnyire acilkloridok alkalmazhatók. Adott esetben azonban alkalmazhatunk acilbromidofcat vagy savanhidrideket is erre a célra. A fenti reakció során a reakcióhőmérséklet 45 30 C° és 150 C° között, előnyösen 80 C° és 120 C° között lehet. A reakció általában néhány óra alatt végbemegy. Ha a reakció befejeződése után az oldószert elpárologtatjuk, vagy ecetsavat, vizet vagy 50 petrolétert adunk a realkcióelegyhez, akkor a kívánt termék kiválik; ha a terméket éterrel, benzollal vagy kloroformmal extraháljuk, majd az oldatot bepároljuk, akkor tisztított terméket kapunk. 55 A fent leírt módszer szerint pl. az alábbi vegyületek állíthatók elő: metil-l-acetil-2-meitil-5-mietoxi-3-indolil-aoetát, etil-l^acetil-2-imetil-5-j metoxi-3-indolil-acetát, 60 metil-l-klóra;oetil-2-metil-J 5-ime l toxi-3-indolil-acetát, terc.butil-l-klóracetil-2-metil-5-metoxi-3--indolil-^aeetát, benzil-l-klóracetil-2-metil-5-metoxi-3-indolil-65 -acetát, 5
