156423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-acil-3-indolil-alifás savszármazékok előállítására

Sí A (II) általános képletnek megfelelő új hidr­azinszármazékokat és sóikat általában igen jó termelési hányadokkal kapjuk a (VI) általános képletnek megfelelő hidrazonszármazékok sav­val való elbontása útján. A (VI) általános képletnek megfelelő fenil­hidrazonszármazékokként különféle ketonokkal vagy aldehidekkel képezett vegyületek alkal­mazhatók; ilyen hidrazonképző ketonok ill. al­dehidek pl. a következők lehetnek: dietilketon, feniletilketon, etilbutilketon, metoxiaceton, benzaldethid, aicetaldehid, kiorál, ímetil-levulinát és y^metoxibutil-^aldehid. A fentemlített eset­ben célszerű oly vegyületeket alkalmazni erre a célra, amelyek a reakció befejeződése után könnyen elbonthatok és amelyek nem adnak a termelési hányadot rontó mellékreakciókat; emellett természetesen előnyös könnyen hozzá­férhető vegyületeket alkalmazni. Mindezeket a szempontokat figyelembevéve, az aoetaldehid látszik a legalkalmasabb ilyen vegyületnek. Oldószerként az említett hidrazonok elbontá­sához előnyösen alkoholokat használhatunk. Ha azonban az egyenértékű mennyiségnél több al­koholt alkalmazunk, iákkor alkalmazhatunk emellett valamely közönséges, a reakció szem­pontjából közömbös szerves oldószert, pl. étert, benzolt vagy toluolt is. Az elbontási reakcióhoz általában szervetlen savakat alkalmazunk, bizonyos esetben azon­ban szerves savak is használhatók. Megjegy­zendő azonban, hogy legtöbb esetben, nem elő­nyös a szerves sav, minthogy nemcsak a ter­melési hányad gyengül szerves sav alkalmazása esetén, hanem a mellékreakciók valószínűsége is -nagyobb ilyen esetekben. Szervetlen savként előnyösen sósav, kénsav és foszforsav használ­ható. Legtöbbször előnyösebb a termelési há­nyad szempontjából, ha a savat nem nedves, hanem száraz áEapotban használjuk. A reakció alacsony hőmérsékleten is rövid idő alatt végbemegy és feltűnően jó termelési hányadokat ad. A kívánt hidrazin-származéko­kat só alakjában kapjuk és így az oldószer részleges bepárlása vagy a reakcióelegy lehű­tése útján kristályos alakiban kaphatjuk a fer­méket. Ha e sókhoz valamely alkálioldatot adunk, a megfelelő szabad hidrazinszármazéko­kat is mennyiségi hozammal kinyerhetjük. A fent leírt eljárás szerint pl. az alábbi hidr­azinszármazékok állíthatók elő: N1 -(3^klórpropionil)-N 1 -(p-metoxidifenil)­-hidrazin, N1 -(4-klórbutiloil)-N 1 -(p-metoxifenil)Jhidrazin, N1 -(2-metil-3-;klórpropionil)-N 1 -(p-metoxifenil)-4iidrazin, N1 ^(3-klórpropionil)-N 1 -(p^tolil)-'hidrazin, N^S-pentenoilJ-N^p-metoxifenilJjhidrazin, ^-(kloraoetilJ-N^m-metoxifenilJ-hidrazin, N^íklóraicetilJ-N^ím-toli^-hidrazm, N1-(klóracetil)-N 1 -(p-metoxifenil)jhidrazin, Nl -(klórace1Jil)-N l -fenilhidrazin, N^kláraoetilj-N^Íp-klórfenilJ-hidrazin, 10 Ni-ía.é-ihexadienoilJ-N^Íp-imetoxifeni^-hidrazinj Ni -(2,4-hexadienoil)-N 1 -(p-metiltáofenil)--hidrazin, Ni-acetil-NMienilhidrazin, 5 N1 -acetil-N 1 -(m-klórfenil)-hidrazin, valamint az említett hidrazinszármazékok hid­rokloridjai, szulfátjai és foszfátjai. A fentemlített vegyületek stimuláló, tranik-10 villáns, bakteriad és tumor-sztatikus hatásokat mutatnak és így igen hasznos gyógyászati tu­lajdonságokkal rendelkeznek. Emellett ezek a vegyületek fontos közbenső termékek is lehet­nek különféle további gyógyszerek, mint gyul^ 15 ladásgátló, fájdalomcsillapító, lázcsillapító, trankvilláns és ateroszklerózis-elleni gyógysze­rek előállításához. Az (I) általános képletnek megfelelő 1-acil­-indolil-alifás savszármazékok előállíthatók to-20 vábbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (X) általános képletnek megfelelő fenilhidrazon-származékot — e képletben R2, R3 , R 5 , R 6 , m és n jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás sze-25 rintivel — valamely erre alkalmas oldószerben egy (IX) általános képletű acil-vegyülettel rea­gáltatunk iés így a megfelelő (I) l-acil-3-indolil­^zsírsavészterhez jutunk. A fenti eljáráshoz oldószerként a közömbös 30 oldószerek, továbbá szerves savak és szerves savészterek használhatók. Az alkalmazható So­zömbös oldószerek példáiként, a benzol, toluol, xilol, ciklohexán, tetrahidrofurán és hexán, a szerves savak példáiként az ecetsav, klórecet-35 sav, propionsav, vajsav, kapronsav és heptán­sav, a savészterek példáiként pedig az etil­-klóracetát, metilbutirát, metilakrilát, metil­valerát és metilszorbát említhetők. A (IX) általános képletnek megfelelő acil-46 származékként legtöbbnyire acilkloridok alkal­mazhatók. Adott esetben azonban alkalmazha­tunk acilbromidofcat vagy savanhidrideket is erre a célra. A fenti reakció során a reakcióhőmérséklet 45 30 C° és 150 C° között, előnyösen 80 C° és 120 C° között lehet. A reakció általában néhány óra alatt végbemegy. Ha a reakció befejeződése után az oldószert elpárologtatjuk, vagy ecetsavat, vizet vagy 50 petrolétert adunk a realkcióelegyhez, akkor a kívánt termék kiválik; ha a terméket éterrel, benzollal vagy kloroformmal extraháljuk, majd az oldatot bepároljuk, akkor tisztított terméket kapunk. 55 A fent leírt módszer szerint pl. az alábbi ve­gyületek állíthatók elő: metil-l-acetil-2-meitil-5-mietoxi-3-indolil-aoetát, etil-l^acetil-2-imetil-5-j metoxi-3-indolil-acetát, 60 metil-l-klóra;oetil-2-metil-J 5-ime l toxi-3-indolil­-acetát, terc.butil-l-klóracetil-2-metil-5-metoxi-3--indolil-^aeetát, benzil-l-klóracetil-2-metil-5-metoxi-3-indolil-65 -acetát, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom