156409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bifenil-származékok előállítására
156409 6 kapott származékot hidrogénezés útján a megfelelő 4-(4'-fluorfei ml)-2-metilfenil-aoetáttá alakítjuk. Ezt a vegyületet azután elszappanosítás ill. hidrolízis útján a megfelelő fenolszármazéfcká alakítjuk, amelyből azután az 5-(4'-fluoirfenil)-2-ihidroxi-3-metil-)benzoesavát képezzük. Továbbá, ha R3 helyén rövidszénláncú alkenilcsoport áll, az alábbi eljárásmód előnyös: a kiinduló pl. :metil-5-(4'-;fluorffcnil)-2-hidroxi-benzoátot acetoniban káliumikarbonáttal hevítjük és így a megfelelő 2-alliloxi vegyületet képezzük. Ezt magas hőmérsékletein hevítjük, amikoris átrendeződés útján a megfelelő 3-allil-2-hidroxivegyületet kapjuk. További lehetséges módszer R3 = allkil esetében az, hogy ezt az alkilcsoportot redukció útján alakítjuk ki, pl. a fentemlített 3-Jallil-vegyületnek a megfelelő 3-propil-vegyületté való redukálása útján. A fentemlített 3-allil-vegyületet íkáliumhidroxiddal is hevítjük, amikoris a kettősikötés áthelyeződése útján, a 3^propenil-vegyület képződik. A fentemlített Gamberg-reakcióban a bifenil-vegyületet izomérelegy alakjában kapjuk, ezért a kívánt 4-(helyettesített fenil)-benzol vegyület tiszta állapotban való kinyeréséhez kromatográfiai elválasztás szükséges. A fent leírt módon kapott 4-(helyettesített feinil)-fenol vegyületeiket azután jól ismert módszerekkel, pl. valamely alkálifémmel közömbös oldószerben történő reagáltatás útján, a megfelelő alkálisóikká alakíthatjuk át. A találmány szerinti eljárással előállítható savak a megfelelő módon előbb előállított alkálifenolát- vagy feinol-vegyületekből is előállíthatók. Ezeket a savakat a jól ismert Kolfoe-Schmidt karboxilezési eljárással állíthatjuk elő. Ebben a reakcióban a fenolátot széndioxiddal vagy a fenolt alikálikarbonát jelenlétében széndioxiddal reagáltatjuk, a csatolt rajz szerinti (III) vázlatos reafcciőképletnek megfelelő módon. Ehhez a reakcióhoz a reagált anyagokat a fentebb említett mennyiségi arányokiban alkalmazzuk és az eljárást az alábbi módon folytatjuk le: (1) <reakciólépés: a széndioxiddal való reagáltatást magasabb hőmérsékleten •— 75 C° felett, előnyösen 100 C° felett — folytatjuk le oldószer alkalmazásával vagy előnyösebben enélkül (oldószer alkalmazása esetén bármely magasabb forrpontú közömbös oldószer használható); a reakciót annak lényegileg teljes befejeződéséig folytathatjuk, majd a reakcióelegyet megsavanyítjuk. (2) reakciólépés: a széndioxiddal való reagáltatást alkálikarbonát, pl. kálium- vagy nátriumkarbonát jelenlétében (előnyösen káliumkarbonáttal) folytatjuk le, felemelt —75 C° feletti, előnyösen 100 C° feletti — hőmérsékleten, oldószer alkalmazásával vagy előnyösebben éneikül (ha oldószert használunk, bármely magasabb forrpontú közömbös oldószer alkalmas erre a célra); a reakciót annak lényegileg teljes befej ez ődéséig folytatjuk, majd a reakcióelegyet megsavanyítjuk. Az (1) és (2) reakciólépések a jól ismert Kolbe-Schmidt reakciónak felelnék ímeg. Miuthogy e reakció közelebbi kiviteli módjának nincs döntő jelentősége, a találmány szerinti eljárás 5 során nemcsak a fent részletesebben ismertetett eljárásmód szerint dolgozhatunk, hanem a szakmában jól ismert karlboxilezési eljárás bármely más változatát is alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható 1° oly vegyületek, amelyekben Rí helyén valamely olyan csoport áll, amely a végtermékben észtert képez (vagyis ha Rj = alkoxi), bármely észterezési módszerrel előállíthatók, észterezőszerként, a kívánt Rí -csoportot tartalmazó ve-15 gyületet alkalmazva. így pl. a találmány szerinti benzoesav-vegyületek valamely rövidszénláncú alkanollal (előnyösen metanollal) reagáltathatok magasabb hőmérsékleten, erős sav, mint sósav, kénsav, p-toluolszulfonsav vagy 20 hasonlók jelenlétében, a kívánt Ri-vegyület kialakítása céljából. A találmány szerinti oly vegyületeik, amelyekben Rí valamely, a végtermékben amidot képező csoport (vagyis Rt = amino), bármely e 25 célra alkalmas amidálási reakcióval előállíthatók. Így pl. a banzoesav-vegyületet (előnyösen a metil- vagy etilésztert) ammóniával, ammóniumhidroxiddal vagy valamely aminnal reagáltathatjuk bármely alkalmas (a szabahőíok-30 tói a reakcióelegy forrpontjáig terjedő) hőmérsékleten. Ha aminocsopoirtot kívánunk a végtermékben kialakítani, akkor előnyösen ammóniával, bombában, 100 C° feletti hőmérsékleten folytatjuk, le a reakciót a kívánt R| = 35 amino vegyület kialakítása céljából. Ha valamely aminosavból származtatható amidot kívánunk előállítani, akkor előnyösen az alábbi reakciósorozatot folytatjuk le: a benzoesav-vegyületet izobutil-klórkarbonáttal (reagáltatjuk a 40 vegyes anlhidrid képzése céljából, majd ezt a vegyületet a kívánt aminosavészterrel reagáltatjuk és végül hidrolízis útján alakítjuk ki a kívánt amidot. Az olyan végtermékek, amelyekben R2 he-45 lyén rövidszénláncú alkanoil-, előnyösen aoetilcsoport áll, bármely e-rre alEalmas alkanoilezési reakcióval előállíthatók. Így pl. a megfelelő hidroxibenzoesavat, észtert vagy amidot (előnyösein az észtert) valamely rövidszénláncú 50 alkánsavanhidriddel, előnyösen ecetsayanhidriddel reagáltatjuk katalizátor, mint kénsav, piridin, p-toluolszulfonsav és hasonlók (előnyösen piridin) jelenlétében, bármely alkalmas (környezeti vagy felemelt) hőmérsékleten; elő-55 nyösefob a szofoahőfoknál magasabb hőmérsékleten dolgozni. Az olyan végtermékek, amelyekben R2 helyén rövidszénláncú alkilgyök, előnyösen metilgyök áll, bármely alkalmas alkilezési reakció-G0 val előállíthatók. így pl. a megfelelő hidroxibenzoesavat, észtert vagy amidot (előnyösen az észtert) valamely di-(rövidszénláncú alkil)-szulfáttal, előnyösen dimetiltszulfáttal reagáltatjuk bázis (pl. alkálikarbonát) jelenlétében, bármely 65 alkalmas hőmérsékletein (a szobahofoktól a 3
