156382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátészterek előállítására

5 azonban a nem reagált fenol és egy vagy több olyan alkilfenol elegye, melyben mindegyik alkilcsoport annyi szénatomot tartalmaz, mint amennyit .molekulánként az alkilezőszer tartalmazott. A találmány szerinti eljárást alkalmas módon úgy valósíthatjuk meg, hogy az egész terméket, amelyet a fenolnak az alkilezőszerrel történő alkilezésével kapunk, reakcióba viszszük a foszforilező-szerrel az alkilfenol-foszfátészter vagy foszfátészterek előállítása céljából. Az alkilezési reakciólépésből származó alkilfenol terméket használhatjuk pl. a foszforilező reakciólépés kiindulási anyagaként, kívánt esetben további fenol, vagy további alkilfenol hozzáadásával, melyet már előállítottunk az alkilezési. eljárással. Másképpen: az alkilfenol terméket kinyerhetjük az alkilezési reakcióból és — kívánt esetben tisztítás után — kiindulási anyagként használhatjuk a foszforilezési reskciólépésben. A fenol alkilezési termékét pl. a jelenlevő alkilező katalizátortól részben vagy teljesen mentesíthetjük, azaz a katalizátort előnyösen részben vagy teljesen eltávolíthatjuk, ha az zavarokat okozna az utána következő foszforilezési reakció során, illetve helyettesíthetjük valamilyen más Lewis-savval, hogy pl. megakadályozzuk a katalizátor dezaktiválódását, vagy beszennyeződését, vagy hogy még hatásosabb katalizátort biztosítsunk a foszforilezési reakció részére. Továbbá: a nem reagált fenolt részben vagy teljesen eltávolíthatjuk az alkilezési reakcióból származó alkilfenol-termékből és az így elkülönített nem reagált fenolt viszszaitáplálhatjuk az alkilezési reakciólépésbe további fenol hozzáadásával, vagy éneikül, folytonos eljárásmód megvalósítása céljából. Ha kívánatos, hogy ugyanazt a katalizátort használjuk mind az alkilezési mind a foszforilezési reakciólépés során, úgy ebben az esetben az alumíniumklorid különösen előnyös katalizátor. A fenol és az alkilezőszer reakciója útján előállított alM'lfenol-termék tfoszforilezését a szokásos foszforilezési reakciókörülményeknek igen széles határok között történő alkalmazásával valósíthatjuk meg. Ha a reakciót egy Lewis-sav katalizátor jelenlétiében hajtjuk végre, úgy az eltérhet az alkilezési reakciólépésben használt katalizátortól, előnyösen azonban azonos vele. Ennélfogva az előnyösnek mondható foszforilezési katalizátor az alumíniumklorid. A jelenlevő katalizátor mennyisége előnyösen 0,001% és 5%, különösen 0,05% és 1%, (súlyszázalék) között van annak a fenolnak a súlyára számítva, amely jelen van a foszforilező szerrel reagáltatott alkilfenol termékben. Az előnyös foszforilezőszer a foszforoxiklorid, de foszforoxibromidot, vagy foszforsavat is alkalmazhatunk. A foszforilezést előnyösen a 15 C°-tól 250 C°-ig terjedő hőmérséklettartományban valósítjuk meg. Különösen előnyös a 100—225 C° közötti reakcióhőmérséklet alkalmazása abból a 6 célból, hogy elkerüljük az alkilfenolra vonatkoztatva a szükségesnél nagyobb mennyiségű foszforilezőszer alkalmazását, mint amennyi a kívánt foszfátészter jó kitermelését alacsonyabb 5 reakcióhőrnérséklet alkalmazása esetén biztosítaná. A foszforilező szer mennyisége az alkilfenolhoz képest széles határok között váltakozhat a reakciópartnerek tulajdonságaitól és a reakció 10 körülményeitől függően, előnyösen azoniban 1—5 mól, különösen előnyös 2,5—3,5 mól az alkilfenol mennyisége a foszforilező szer egy móljára számítva. A jelen találmány szerint előállított alkil-15 fenol-foszfátok a legkülönbözőbb felhasználási területeken igen értékesek. így pl. alkalmazhatók mint lágyítók, vagy mint másféle célt szolgáló hozzátétanyagok vinilklorid-poliimerekhez és kopolimerekhez, poliolefinekhez, cellulóz-ész-20 terekhez vagy más szintetikus polimerekhez, felhasználást nyerhetnek hidraulika- vagy más működtető ^funkcionális) folyadékok raceptúrájában, továbbá mint gyulladást szabályozó vagy más adalékanyagkénit motorhajtóanyagokhoz, 25 valamint kenőolajokhoz, mint igen nagy nyomás elviselését eredményező vagy másmilyen adalékanyagkénit. A jelen találmány szerint előállított foszfát^észterek végül kielégítő toxikológiai tulajdonságokkal rendelkeznek a már 30 közhasználatban levő ismert eljárásokkal előállított foszfát-észterekihez viszonyítva. A jelen találmány szerinti eljárás előnye, hogy az alkilezőszernek a fenolhoz történő adagolását szabályozva a kapott alkilfenolban 35 az alkilcsoportók viszonyát úgy állíthatjuk be, hogy az ezt követő foszforilezési reakciólépés megvalósítása után olyan foszfát-észter terméket kapunk, amely bármelyik kívánt alkalmazási módra különösen alkalmas. 40 Jól ismert tény pl., hogy egy foszfát-észternek, mint vinilklorid-polimérek vagy kopolimérek lágyítószerének optimális használatánál szükséges, hogy a lágyítóhatású észterben vagy észter-elegyben levő alkil-csoportak mennyisége 45 bizonyos határok között legyen, amely függhet a lágyítandó anyag tulajdonságaitól. A jelen találmány olyan eljárást nyújt, amely különösen alkalmas ilyen észterek, vagy észter-elegyek előállítására, vagyis melyekben a kívánt 50 alkilezési fokot könnyen elérhetjük az alkilezőszernek a fenolhoz történő adagolását szabályozva. A jelen találmány vonatkozik még olyan szerves anyagösszetételekre is, amelyek funk-55 cionálisan hatékony mennyiséget tartalmaznak valamely a találmány szerinti eljárással előállított foszfátészterből. Ezek az elegyek állhatnak például szintetikus polimerekből, pl. vinilklorid polimerekből és kopolimerekből, 60 poliolefinekből vagy cellulózészterekből és a lágyításhoz szükséges kellő mennyiségű észterből. A szerves anyag lehet pl. egy hidraulikafolyadék, vagy másmilyen működtető folyadék; lehet egy cseppfolyós szénhidrogénekből álló 65 hajtóanyag és a találmány szerinti foszíátész-3