156382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátészterek előállítására

5 azonban a nem reagált fenol és egy vagy több olyan alkilfenol elegye, melyben mindegyik alkilcsoport annyi szénatomot tartalmaz, mint amennyit .molekulánként az alkilezőszer tartal­mazott. A találmány szerinti eljárást alkalmas mó­don úgy valósíthatjuk meg, hogy az egész ter­méket, amelyet a fenolnak az alkilezőszerrel történő alkilezésével kapunk, reakcióba visz­szük a foszforilező-szerrel az alkilfenol-foszfát­észter vagy foszfátészterek előállítása céljából. Az alkilezési reakciólépésből származó alkilfe­nol terméket használhatjuk pl. a foszforilező reakciólépés kiindulási anyagaként, kívánt eset­ben további fenol, vagy további alkilfenol hoz­záadásával, melyet már előállítottunk az alki­lezési. eljárással. Másképpen: az alkilfenol ter­méket kinyerhetjük az alkilezési reakcióból és — kívánt esetben tisztítás után — kiindulási anyagként használhatjuk a foszforilezési resk­ciólépésben. A fenol alkilezési termékét pl. a jelenlevő alkilező katalizátortól részben vagy teljesen mentesíthetjük, azaz a katalizátort előnyösen részben vagy teljesen eltávolíthatjuk, ha az za­varokat okozna az utána következő foszforile­zési reakció során, illetve helyettesíthetjük va­lamilyen más Lewis-savval, hogy pl. megaka­dályozzuk a katalizátor dezaktiválódását, vagy beszennyeződését, vagy hogy még hatásosabb katalizátort biztosítsunk a foszforilezési reak­ció részére. Továbbá: a nem reagált fenolt részben vagy teljesen eltávolíthatjuk az alkile­zési reakcióból származó alkilfenol-termékből és az így elkülönített nem reagált fenolt visz­szaitáplálhatjuk az alkilezési reakciólépésbe to­vábbi fenol hozzáadásával, vagy éneikül, foly­tonos eljárásmód megvalósítása céljából. Ha kívánatos, hogy ugyanazt a katalizátort használjuk mind az alkilezési mind a foszfori­lezési reakciólépés során, úgy ebben az eset­ben az alumíniumklorid különösen előnyös ka­talizátor. A fenol és az alkilezőszer reakciója útján előállított alM'lfenol-termék tfoszforilezését a szokásos foszforilezési reakciókörülményeknek igen széles határok között történő alkalmazá­sával valósíthatjuk meg. Ha a reakciót egy Lewis-sav katalizátor jelenlétiében hajtjuk vég­re, úgy az eltérhet az alkilezési reakciólépés­ben használt katalizátortól, előnyösen azonban azonos vele. Ennélfogva az előnyösnek mond­ható foszforilezési katalizátor az alumínium­klorid. A jelenlevő katalizátor mennyisége elő­nyösen 0,001% és 5%, különösen 0,05% és 1%, (súlyszázalék) között van annak a fenolnak a súlyára számítva, amely jelen van a foszfori­lező szerrel reagáltatott alkilfenol termékben. Az előnyös foszforilezőszer a foszforoxiklorid, de foszforoxibromidot, vagy foszforsavat is al­kalmazhatunk. A foszforilezést előnyösen a 15 C°-tól 250 C°-ig terjedő hőmérséklettartományban valósít­juk meg. Különösen előnyös a 100—225 C° kö­zötti reakcióhőmérséklet alkalmazása abból a 6 célból, hogy elkerüljük az alkilfenolra vonat­koztatva a szükségesnél nagyobb mennyiségű foszforilezőszer alkalmazását, mint amennyi a kívánt foszfátészter jó kitermelését alacsonyabb 5 reakcióhőrnérséklet alkalmazása esetén bizto­sítaná. A foszforilező szer mennyisége az alkilfenol­hoz képest széles határok között váltakozhat a reakciópartnerek tulajdonságaitól és a reakció 10 körülményeitől függően, előnyösen azoniban 1—5 mól, különösen előnyös 2,5—3,5 mól az alkilfenol mennyisége a foszforilező szer egy móljára számítva. A jelen találmány szerint előállított alkil-15 fenol-foszfátok a legkülönbözőbb felhasználási területeken igen értékesek. így pl. alkalmazha­tók mint lágyítók, vagy mint másféle célt szol­gáló hozzátétanyagok vinilklorid-poliimerekhez és kopolimerekhez, poliolefinekhez, cellulóz-ész-20 terekhez vagy más szintetikus polimerekhez, felhasználást nyerhetnek hidraulika- vagy más működtető ^funkcionális) folyadékok raceptúrá­jában, továbbá mint gyulladást szabályozó vagy más adalékanyagkénit motorhajtóanyagokhoz, 25 valamint kenőolajokhoz, mint igen nagy nyo­más elviselését eredményező vagy másmilyen adalékanyagkénit. A jelen találmány szerint előállított foszfát^észterek végül kielégítő toxi­kológiai tulajdonságokkal rendelkeznek a már 30 közhasználatban levő ismert eljárásokkal elő­állított foszfát-észterekihez viszonyítva. A jelen találmány szerinti eljárás előnye, hogy az alkilezőszernek a fenolhoz történő adagolását szabályozva a kapott alkilfenolban 35 az alkilcsoportók viszonyát úgy állíthatjuk be, hogy az ezt követő foszforilezési reakciólépés megvalósítása után olyan foszfát-észter terméket kapunk, amely bármelyik kívánt alkalmazási módra különösen alkalmas. 40 Jól ismert tény pl., hogy egy foszfát-észter­nek, mint vinilklorid-polimérek vagy kopoli­mérek lágyítószerének optimális használatánál szükséges, hogy a lágyítóhatású észterben vagy észter-elegyben levő alkil-csoportak mennyisége 45 bizonyos határok között legyen, amely függhet a lágyítandó anyag tulajdonságaitól. A jelen találmány olyan eljárást nyújt, amely különö­sen alkalmas ilyen észterek, vagy észter-ele­gyek előállítására, vagyis melyekben a kívánt 50 alkilezési fokot könnyen elérhetjük az alkilező­szernek a fenolhoz történő adagolását szabá­lyozva. A jelen találmány vonatkozik még olyan szerves anyagösszetételekre is, amelyek funk-55 cionálisan hatékony mennyiséget tartalmaznak valamely a találmány szerinti eljárással elő­állított foszfátészterből. Ezek az elegyek áll­hatnak például szintetikus polimerekből, pl. vinilklorid polimerekből és kopolimerekből, 60 poliolefinekből vagy cellulózészterekből és a lágyításhoz szükséges kellő mennyiségű észter­ből. A szerves anyag lehet pl. egy hidraulika­folyadék, vagy másmilyen működtető folyadék; lehet egy cseppfolyós szénhidrogénekből álló 65 hajtóanyag és a találmány szerinti foszíátész-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom