156382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátészterek előállítására

156382 tartalmazó cikloalkil-csoport és a halogénatom klór vagy bróm lehet. Amennyiben alkanolt használunk, úgy ez valamely molekulánként 1—6 szénatomot tartalmazó primer, szekunder vagy tercier alkanol lehet, különösen izapropanol, terc. butilalkohol, terc. amilalkohol vagy ciklohexanol. A legelőnyösebb alkilezőszerek azonban az olyan olefin vegyületek, melyek molekulánként 2—16 szénatomot tartalmaznak. Az olefinek lehetnek egyenes- vagy elágazó-szénláncúak, vagy gyűrűsek, előnyösek a mono-ének, elsősorban azok a mono-ének, amelyek 3—8 szénatomot tartalmaznak, így a propilén, az izobutilén és a diizobutilén különösen előnyösek. Az eljárás során alkilezőszerként felhasználható olefinek pl. a következők lehetnek: etilén, propilén, fautén-1, butén-2, izoibutilén, pentén-1, 2-metilbutén-l, hexén-1, ciklohexén, heptén-1, 2-metilpentén-l (propilén dimer), oktén-1, ciklooktén, nonén-l, decén-1, ciklodecén, undecén-1, dodecén-1, ciklododecén, tetradecén és hexadecén. Az olefin lehet egységes vegyület, vagy pedig két vagy több olefin elegye. Alkilezőszerként különösen alkalmasak könnyű hozzáférhetőségük miatt pl. a következő elegyek: kaorilén (oktén-izomerek elegye), propilén trimer (nonén izomerek elegye) prapilén-tetramer (dodecén izomerek elegye), diizobutilén (2.2,4-trimetilpentén-1 és 2,4,4-trimetilpentén-2 elegye), triizobutilén (dodecének elegye amely túlnyomórészt 2,4,4,6,6-pentametimeptén-l-.t tartalmaz) és tetraizobutilén (hexadecének elegye, amely főleg 2,4,4,6,6,'8,8-iheptame tilénnonén-1 -íből áU). Ha alkilező szerként olefint használunk, úgy a fenol-molekulához kapcsolódó alkilcsoport általában ugyanannyi szénatomot fog tartalmazni, mint amennyi az olefin-molekulában jelen volt. Ha azoriban diizoihutilént, triizobutilént vagy tetraizobutilént használunk olefin gyanánt, olyan mennyiségben, amely az olefinnel reakcióba vitt fenolra számítva jelentősen az ekvimoláris mennyiség alatt van, úgy az alkil-fenol termék tartalmazni fog valamennyi terc. alkil-fenolt is, amely a fenolgyűrűbsn terc. butil-szubsztituenssel helyettesítve van, feltehetően a megfelelő hosszabb szénláncú terc. alkilfenolnok a nem reagált fenollal történő diszproporcionálódása útján. A fenol alkilezését a szokásos Friedel-Crafts módszerrel végezzük és azt előnyösen számottevő mennyiségű víz távollétében valósítjuk meg. Az alkilezést előnyös módon 15 C° és 250 C° közötti hőmérséklettartományban, különösen előnyösen 40 C" és 175 C° között valósítjuk meg, az alkalmazott reakcióhőmérsékletet a reakciópartnerek tulajdonságaitól függően választjuk meg. Az alkilezést atmoszférikus nyomáson, vagy felemelt nyomáson valósíthatjuk meg, így pl. ha etilént használunk alkilezőszerként, úgy a reakciót az atmoszférikus nyomást meghaladó, 200 atmoszféráig terjedő nyomáson kényelmesen megvalósíthatjuk. A fenol alkilezését alkalmas módon valami-5 lyen alkilező katalizátor, előnyösen valamely Lewis-sav, vagy Bronsted-sav jelenlétében végezzük. Az alkalmazható Lewis-savakra példaképpen az alumíniumkloridot, a ferrikloridot, a stannikloridot,. a cinkkloridot, a bórtrifluori-10 dot és ennek komplexeit, valamint a titántetrakloridot említjük. Az alkalmazható Bronstedsavak példái: kénsav, ortofoszforsav, p~toluolszulfonsav, perklórsav, szulfonált polisztirolgyanták, vagy másmilyen ioncserélő műgyan-15 ták savas formában, savval kezelt montmorillonitok, valamint más aktivált anyag- és földféleségek. A jelenlevő katalizátor mennyisége előnyösen 0,001—10 súly% és különösen 0,05—• 5 súly% között lehet, a reakcióelegyben levő 20 fenol súlyára számítva. Az alkilezést előnyösen gáz alakú hidrogénhalogenid jelenlétében valósítjuk meg, különösen ha alkilező katalizátorként valamilyen Lewis-savat használunk. Így pl. ha a katalizátor 25 alumíniumklorid, úgy az alkilezést előnyösen hidrogénklorid jelenlétében valósítjuk meg, ezt a reakcióelegyhez hozzáadhatjuk, vagy padig az alumíniumklorid katalizátor egy részének elbontásával képezhetjük. 30 Találmányunk szerint az alkilező-szer menynyisége a vele reakcióba lépő fenolra vonatkoztatva : 5%—65% (súlyszázalék) alkilezőszer a fenol vagy a fenol-elegy súlyára számolva. Úgy találtuk, hogy ha az alkilezőszer mennyi-25 sége jelentékeny mértékben 5% alatt van, úgy az alkilezési termékben a nem reagált fenol mennyisége elegendő ahhoz, hogy a foszforilezés után viszonylag nagymennyiségű trifenilfoszfát keletkezését eredményezi a foszfát-észter 40 termékben. A szilárd anyag jelenléte nem kívánatos, ha az észtert lágyítóként használjuk, vagy más célra alkalmazzuk, melyhez homogén észter vagy észter-elegy szükséges. Amenynyiben az alkilezőszer mennyisége a fenolra 45 számítva több mint 65%, úgy azt találtuk, hogy az így kapott foszfát-észternek túl nagy a viszkozitása és túl magas a forrásponttartománya ahhoz, hogy jól tisztítható, vagy vinilklorid polimerek vagy kopolimerek lágyítósze-50 reként használható legyen és további hátránya lehet az ilyen észternek, hogy nem teljesen összeférhetők (kompatibilisek) a polimer anyaggal. Az alkilező-szer mennyisége előnyösen: 7— 55 50 súly% alkilezőszer a fenol súlyára számolva, a 10 súly%-tól 40 súly%-ig terjedő mennyiség különösen előnyös, mivel az ilyen mennyiségi viszonyok mellett előállított foszfát-észterek polivinilkloridba bedolgozva különösen jó lá-60 gyító tulajdonságokkal rendelkeznek. A fenol és az alkilezőszer reakciója útján előállított alkilfenol termék lehet teljesen alkilezett termék, melyet úgy kapunk, hogy a reakciót mindaddig folytatjuk, amíg a fenol 65 több alkilezőszert már nem vesz fel. Előnyös 2