156302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-metil-alfa-acilamino-benzil-propionitrilek előállítására
3 -(3,4-diszufosztituált-fenil)-propionitril D- és L-izomérjének racóm elegyét kapjuk. A találmány további kiviteli módja értelmében az eljárás második lépésében reagáló anyagiként felhasználásra kerülő a^acilamino- 5 -propionitrilt oly módon állítjuk elő, hogy laktonitrilt, vagyis a-thidroxi^propionitrilt cseppfolyós ammóniában nyomás alatt hevítünk és így a megfelelő a-iamino^propionitrilt kapjuk, amely azután valamely rövidszánlámcú alkánsav 10 anhidridjével (ez utóbbi feleslegben alkalmazva) acilezünk. A találmány szerinti eljárás előnyös voltát az a-aoetilamincHa-!metil^-(3jmetiöxi-4-hidroxi- 15 fenil)-propionitrilnek az előállítási eljárásán szemléltethetjük. Az a-metil-3,4^d!ihidroxifenilalanin előállítási eljárásának ezt a fontos kiindulóanyagát eddig rendszerint egy vanillinból kiinduló négylépéses eljárással állították 20 elő. E négylépéses eljárásban először nitroetánnal kondenzálták a vanillint és így egy nitrosztirol-típusú közbenső terméket kaptak, ezt azután imietil-3Hmetoxi-4-íhidroxiibenzil->ketonná redukálták, majd ez utóbbilból alkáli- 25 fémeianiddal és ammóniumkarfoonáttal való reagáltatás útján aJamino-:a-(3-i metoxi-4-hidroxílbenzil)-propionitriilt állítottak elő, ezt pedig acilezés útján alakították át a kívánt a-aoetilaiminoMa-(3-imetoxi-4ihidroxibenzil)-pro- 3 " piontirillé. A találmány szerinti eljárásban viszont a könnyen rendelkezésre álló guajakolból, vagy is az o-dihidroxifoenzol monometiléteréből indulunk ki és ezt két lépésben alakítjuk át a kívánt közbenső termékké, köny- 35 nyen elérthető anyagok felhasználásával. A találmány szerinti eljárás kiinduló anyagai tehát fenol, katechol vagy egy rövidszénláncú alkiléter, pl. guajakol. Így a találmány szerinti eljárásban felhasználható anyagok körébe a fenol mellett annak metil-, etil- és propilétere, továbbá a katechol (pirokatechin) és ennek éter-származékai, mint a monometil-, monoetil-, monopropíl-, dimetil-, dietil- és dipropil-étere, valamint a megfelelő o-metiléndioxibenzol tiartoznaik. A találmány szerinti eljárás realkciómenetét vázlatosan a csatolt rajz szerinti (A) reakció-folyaimatábra szemlélteti; az itt szereplő kép- _. letekben Rí alkilgyök, R2 hidrogénatom, R3 rövidszénláncú alkilgyök, Ac rövidszénláncú alkianoil-csoport és n=l. A kiindüláanyagként felihasználásra kerülő fenolt vagy fenolétert, előnyösen valamely ol- .dószerben formaldehid és egy dialkilamin elegyével reagáltatjuk a benzolgyűrű alkilezése céljaiból; így oly terméket kapunk, amely a benzolgyűrű hidroxll- vagy alkoxi-hielyettesítőinék egyikéhez képest p4ielyze*ben egy di- g.. alkilaminomjetil-helyettesítőt tartalmaz. Ha a fenti alkilezési reakcióeíegyfoen formaldehidforrásként vizes formaldehidolda!tot alkalmazunk, akkor a reakciót általában vizes oldatban folytathatjuk le, erős ásványi sav jelenlétében. Ha viszont paraformaldéhidlet al- 65 4 kalmazunik formaldehidforrásként, akkor szerves oldószerre van szükség a reagáló anyagok oldhatóvá tétele céljából. Ilyen oldószerként pl. alkoholok, mint etanol, propanol, butanol vagy izoamilalkohol, továbbá más, karbonil-ihelyettesítőt nem tartalmazó és az adott reakciók örüknények között a reagálóanyagokkal reakcióba nem lépő alifás oldószer alkalmazható. A reakció könnyen végbemegy a reagáló anyagok szobahőfokon történő elegyítése és néhány órai állás után; előnyösen azonban hevítést alkalmazunk a reakció meggyorsítása céljából, így pl. 50 C° hőfokon a reakció egy óra alatt végbemegy. A reakció lefolyása után a termékként kapott N,N^dialkil-(3,4-diisz!ulbszitituált)-jbenzilatmint valamely aromás szénhidrogénnel, pl. toluollal, xilollál vagy benzollal extraháljuk; a kapott szerves oldószeres kivonat közvetlenül felhasználható a találmány szerinti eljárás következő lépésélben. A találmány szerinti eljárás második lépésében a N,N-dialkilnbenzilamin-származékot valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben egy a-acilamino-propíoriitril kfo. elkvimolekuláris mennyiségével reagáltatjuk és így a megfelelően helyettesített oHmetil-«r-amino-'/?-(helyettesített fenil)^prqpionitrilhez jutunk. Ezt a kondenzációs reakciót előnyösen vízmentes körülmények között, valamely bázis katalitikus mennyisiégének jelenlétében folytathatjuk le. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a fenol valamely sóját kondenzáltat juk, külön bázis hozzáadása nélkül. A reakció katalizálására szolgáló bázisként különféle enolizáló hatású szerek, mint alkálifómhidridek, pl. nátriumhidrid, alkálialkoxidok, pl. nátrium-metoxid, nátrium-etoxid és hasonlók alkalmazhatók. A reagáló anyagokat valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben hozzuk egymással érintkezésbe; ilyen oldószerként aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol, továbbá halogénezett szénhidrogének, mint klórbenzol alkalmazhatók. A reakció könnyen végbemegy, ha a reakcióelegyet kfo. 50—150 C°, előnyösen kfo. 100 C° hőmérsékletre hevítjük, 1—8 óra hosszat. A reakció folyamán a kondenzáció bekövetkeztekor dimetilamin fejlődik; ez gáz alakban távozik a realkcióelegyboi és célszerűen felfogható és visszavihető az eljárás első reakciólépésébe. A kapott terméket könnyen kinyerhetjük, ha az egész reakeióelegyet csökkentett nyomás alatt foeparoljuik, majd híg vizes sósavoldattal mossuk és a termék kikristályosítása céljából lehűtjük az oldatot. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja értelmében az eljárás második reakciólépésében alkalmazott reagáló anyagot, az ff-acilamino-propionitrilt oly módon állíthatjuk elő, hogy anhidroxljpropionitrilt nyomás alatt cseppfolyós ammóniával reagáltatunk és így a^amino-propionitrilhez jutunk. Ez a reakció könnyen végbemegy; gyakorlati kivitele célszerűen oly módon történhet, hogy az a-2
