156288. lajstromszámú szabadalom • Keréktest féktárcsával, főleg sínjárművekhez

156288 tűréseket kell betartaná, ami a költségeket erősen növeli. További hátrány itt is, hogy a csere, vagyis pótalkatrészek használata igen nagy nehézségekbe ütközik, továbbá az ennél a szerkezetnél is használandó viszonylag mély íkivá- í> gásolk a dörzsbetét túlzott kopását és erős igénybevételét okozzák. Ismeretes imég az olyan dörzsbetét használata is, amelyen sugárirányú vezetékékeit alkalmaznak és ezek a keráktest megfelelő ve- 10 zetőrészaivel függnek össze. Ennek a megoldásnak" hátránya azonban, hogy a keréktest vezetékeit költséges módon utólag kell megmunkálni, ill. a dörzsbetét megfelelő részeivel összecsiszolni, ami az elkapott vagy másként elhasz- 15 nálódott alkatrész cseréjét nagyon megnehezíti. A találmány célja a bevezetésben említett kiviteli keréktestet készíteni, amelynél az ismert szerkezetek hátrányai nincsenek meg. Célja 28 tehát a találmánynak, hogy a dörzsbetéteik hoszszaibb üzemi idő után sem rezeghessenek, emellett ezek a betétek vagy testeik sugárirányban korlátozott mértékben eltolódhassanak a csavarkötés .megfelelő kialakítása folytán olyképp, 25 hogy a csavarok és a csavaranyák a dörzsbetéteket (meg ne sérthessék és túlzottan igénybe ne vegyék. A találmány lényege az, hogy a dörzisbetétek sugárirányban rugalmasan, tengelyirányban 30 pedig rugózó előfeszültséggel szorulnak a keréktesthez. A találmányt egyik előnyös kiviteli példája szerint úgy szerkesztjük, hogy a lényegében 35 véve sugárirányban rugózó hüvely a dörzsbetétnek a keréktest felé elkeskenyített furatába hatol és emellett a furat keskenyebb részére egy csavaranya gyűrű alakú, rugalmas tárcsa segítségével támaszkodik és az anya egy tócsa- 40 var egyik végére van felcsavarva. A gyűrű alakú rugózó tárcsák helyett, melyeket tányérrugó alakjában is lehet elkészíteni, használhatunk kismértékű rugalmas megnyúlásra alkalmas csavarokat is. Ha mégis rugózó gyűrűs 45 tárcsáik kerülnek alkalmazásra, lehet a csavaranyát 'belső felületén kivágással ellátni, amelybe az említett gyűrűstárcsa beleillik. Emellett az anya a furat említett keskenyebb részének külső gyűrű alakú felületének egyik részére 50 fekszik fel, a gyűrűs tárcsa pedig ennek a felületnek másik belső részére támaszkodik. Megemlítendő, hogy a szokásos alátétlemezek vagy felhasított gyűrűk, oimelyéket ismert módon mint csavarbiztosításit az elfordulás meg- 55 gátlására használnak, legkevésbé sem alkalmasak a viszonylag súlyos dörzsbetéteket a szükséges nagy előfeszültséggel ellátná, tehát ezek az alátétek nem alkalmasak arra, hogy egy nagyabb kopás után a dörzsbetét belső felülete 60 és a keréktest között szoros felfekvés legyen. Így tehát nem érhető el az, hogy a dörzsbetét mindig a kellő szilárdsággal és biztonsággal tegyen rögzítve az említett rezgések elkerülése végett. 65 A továbbiakban a találmány szerinti keréktestet úgy is kialakíthatjuk, hogy az említett csavaranyák külső felületét a dörzsbetét súrlódó felületével pontosan egysíkban helyezzük el. Ezt könnyen lehet oly módon elérni, hogy a súrlódó felületet a behelyezett (becsavart) anyával együtt munkáljuk meg. Ezesetben előnyös, ha a rugózó gyűrűs tárcsák csak az egyik dörzsbetétben vannak, mert ezzel elkerülhető az egyenlőtlen előfeszültségék keletkezése a két dörzsbetétben, ami viszont avval járna, hogy az anya külső felülete a dörzsfelülettel nem lenne egysíkban. Előnyös továbbá ha az .anyákat elfordulás ellen biztosítjuk. Erre a célra alkalmazhatunk — az említett gyűrűs, rugózó tárcsák mellett — még külön biztosítótárcsákat is. A gyűrűs tárcsák azonban úgy is elkészíthetők, hogy azoknak külső felületén adálékosan még ferde bevágásokat is alkalmazunk, amelyek alkalmasak az elfordulás elleni biztosításra. Abból a célból, hagy a szerelésnél bizonyos előf.eszültséget létesítsünk, előnyös lehet a csavaranyákat csapokkal rögzíteni vagy biztosítani, melyek az anya furataiba hatolnak és a dörzsbetétből állnak ki. Ha viszonylag nagy számú furatot alkalmazunk, eljárhatunk olyképp, hogy az anyát teljesen meghúzzuk, hogy az a dörzsbetóten felfeküdjön (mely esetben a rugózó tárcsa rugalmassága nem érvényesül) és azután az anya kisfokú Visszaesavarásával a rugózást lehetővé tesszük. A csökkentés oly mértékű, hogy a csavaranyán az egyik furat a vele szembenlevő furatok egyikével éppen fedésbe kerüljön. A találmány további előnyös kiviteli példájánál a keréktest egyik furatában két hosszirányban hasított feszítőhüvelyt helyezünk el, ill. e hüvelyeket a furatba sajtoljuk és a hüvelyeknek a furatból kiálló végei a dörzsbetét egy-egy furatában helyezkednek el. Emellett a feszítőhüvelyek hosszirányú hasítékai a hüvely tengelyétől fciimdulóan a keréktest kerülete irányában nagyjából a keréktestben levő furatok osztókörén helyezkednek el és eljárhatunk úgy is, hogy ezek a hosszirányú hasítékolk magában véve ismert módon fogazott kialakításúak. A rugalmas hüvelyek számottevő előnye az, hogy könnyen lehet azokat a keréktestben levő furatokba behelyezni, még akkor is, ha ezek a furatok meni egészen pontosak a dörzstesthez képest, tehát ha viszonylag nagy tűrések betartásával készültek. Ha a -könnyű cserélési lehetőségről lemondunk, ha tehát nem helyezünk súlyt arra, hogy pótalkatrészéket könnyen lehessen használni, lehet olyképp is eljárni, hogy mindenegyes furatba, tehát a kerekítést mindegyik furatába külön-külön egy-egy rugalmas hüvelyt helyezünk be. A találmányt a rajzzal kapcsolatosan közelebbről ismertettük. A rajz egy kerekítést részleges metszete, kétoldalt behelyezett és rögzített dörzsbetétekikel. A 16 keréktest legalább három furata közé az egyik ilyen 17 furatba két rugalmas feszítőhüvelyt helyezünk be, melyeket a rajzon 2-vel 2