156288. lajstromszámú szabadalom • Keréktest féktárcsával, főleg sínjárművekhez

156288 tűréseket kell betartaná, ami a költségeket erő­sen növeli. További hátrány itt is, hogy a csere, vagyis pótalkatrészek használata igen nagy ne­hézségekbe ütközik, továbbá az ennél a szer­kezetnél is használandó viszonylag mély íkivá- í> gásolk a dörzsbetét túlzott kopását és erős igénybevételét okozzák. Ismeretes imég az olyan dörzsbetét haszná­lata is, amelyen sugárirányú vezetékékeit al­kalmaznak és ezek a keráktest megfelelő ve- 10 zetőrészaivel függnek össze. Ennek a megol­dásnak" hátránya azonban, hogy a keréktest ve­zetékeit költséges módon utólag kell megmun­kálni, ill. a dörzsbetét megfelelő részeivel össze­csiszolni, ami az elkapott vagy másként elhasz- 15 nálódott alkatrész cseréjét nagyon megnehe­zíti. A találmány célja a bevezetésben említett ki­viteli keréktestet készíteni, amelynél az ismert szerkezetek hátrányai nincsenek meg. Célja 28 tehát a találmánynak, hogy a dörzsbetéteik hosz­szaibb üzemi idő után sem rezeghessenek, emel­lett ezek a betétek vagy testeik sugárirányban korlátozott mértékben eltolódhassanak a csa­varkötés .megfelelő kialakítása folytán olyképp, 25 hogy a csavarok és a csavaranyák a dörzsbeté­teket (meg ne sérthessék és túlzottan igénybe ne vegyék. A találmány lényege az, hogy a dörzisbetétek sugárirányban rugalmasan, tengelyirányban 30 pedig rugózó előfeszültséggel szorulnak a ke­réktesthez. A találmányt egyik előnyös kiviteli példája szerint úgy szerkesztjük, hogy a lényegében 35 véve sugárirányban rugózó hüvely a dörzsbe­tétnek a keréktest felé elkeskenyített furatába hatol és emellett a furat keskenyebb részére egy csavaranya gyűrű alakú, rugalmas tárcsa segítségével támaszkodik és az anya egy tócsa- 40 var egyik végére van felcsavarva. A gyűrű alakú rugózó tárcsák helyett, melyeket tányér­rugó alakjában is lehet elkészíteni, használha­tunk kismértékű rugalmas megnyúlásra alkal­mas csavarokat is. Ha mégis rugózó gyűrűs 45 tárcsáik kerülnek alkalmazásra, lehet a csavar­anyát 'belső felületén kivágással ellátni, amely­be az említett gyűrűstárcsa beleillik. Emellett az anya a furat említett keskenyebb részének külső gyűrű alakú felületének egyik részére 50 fekszik fel, a gyűrűs tárcsa pedig ennek a felületnek másik belső részére támaszkodik. Megemlítendő, hogy a szokásos alátétleme­zek vagy felhasított gyűrűk, oimelyéket ismert módon mint csavarbiztosításit az elfordulás meg- 55 gátlására használnak, legkevésbé sem alkalma­sak a viszonylag súlyos dörzsbetéteket a szük­séges nagy előfeszültséggel ellátná, tehát ezek az alátétek nem alkalmasak arra, hogy egy nagyabb kopás után a dörzsbetét belső felülete 60 és a keréktest között szoros felfekvés legyen. Így tehát nem érhető el az, hogy a dörzsbetét mindig a kellő szilárdsággal és biztonsággal te­gyen rögzítve az említett rezgések elkerülése végett. 65 A továbbiakban a találmány szerinti kerék­testet úgy is kialakíthatjuk, hogy az említett csavaranyák külső felületét a dörzsbetét súr­lódó felületével pontosan egysíkban helyezzük el. Ezt könnyen lehet oly módon elérni, hogy a súrlódó felületet a behelyezett (becsavart) anyával együtt munkáljuk meg. Ezesetben elő­nyös, ha a rugózó gyűrűs tárcsák csak az egyik dörzsbetétben vannak, mert ezzel elkerülhető az egyenlőtlen előfeszültségék keletkezése a két dörzsbetétben, ami viszont avval járna, hogy az anya külső felülete a dörzsfelülettel nem lenne egysíkban. Előnyös továbbá ha az .anyákat elfordulás ellen biztosítjuk. Erre a célra alkalmazhatunk — az említett gyűrűs, rugózó tárcsák mellett — még külön biztosítótárcsákat is. A gyűrűs tárcsák azonban úgy is elkészíthetők, hogy azoknak külső felületén adálékosan még ferde bevágásokat is alkalmazunk, amelyek alkalma­sak az elfordulás elleni biztosításra. Abból a célból, hagy a szerelésnél bizonyos előf.eszültsé­get létesítsünk, előnyös lehet a csavaranyákat csapokkal rögzíteni vagy biztosítani, melyek az anya furataiba hatolnak és a dörzsbetétből áll­nak ki. Ha viszonylag nagy számú furatot al­kalmazunk, eljárhatunk olyképp, hogy az anyát teljesen meghúzzuk, hogy az a dörzsbetóten felfeküdjön (mely esetben a rugózó tárcsa ru­galmassága nem érvényesül) és azután az anya kisfokú Visszaesavarásával a rugózást lehetővé tesszük. A csökkentés oly mértékű, hogy a csa­varanyán az egyik furat a vele szembenlevő furatok egyikével éppen fedésbe kerüljön. A találmány további előnyös kiviteli példá­jánál a keréktest egyik furatában két hossz­irányban hasított feszítőhüvelyt helyezünk el, ill. e hüvelyeket a furatba sajtoljuk és a hü­velyeknek a furatból kiálló végei a dörzsbetét egy-egy furatában helyezkednek el. Emellett a feszítőhüvelyek hosszirányú hasítékai a hüvely tengelyétől fciimdulóan a keréktest kerülete irá­nyában nagyjából a keréktestben levő furatok osztókörén helyezkednek el és eljárhatunk úgy is, hogy ezek a hosszirányú hasítékolk magában véve ismert módon fogazott kialakításúak. A rugalmas hüvelyek számottevő előnye az, hogy könnyen lehet azokat a keréktestben levő furatokba behelyezni, még akkor is, ha ezek a furatok meni egészen pontosak a dörzstesthez képest, tehát ha viszonylag nagy tűrések be­tartásával készültek. Ha a -könnyű cserélési le­hetőségről lemondunk, ha tehát nem helyezünk súlyt arra, hogy pótalkatrészéket könnyen le­hessen használni, lehet olyképp is eljárni, hogy mindenegyes furatba, tehát a kerekítést mind­egyik furatába külön-külön egy-egy rugalmas hüvelyt helyezünk be. A találmányt a rajzzal kapcsolatosan köze­lebbről ismertettük. A rajz egy kerekítést rész­leges metszete, kétoldalt behelyezett és rögzí­tett dörzsbetétekikel. A 16 keréktest legalább három furata közé az egyik ilyen 17 furatba két rugalmas feszítő­hüvelyt helyezünk be, melyeket a rajzon 2-vel 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom