156254. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikusan szubsztituált 2-imidazolidon-származékok előállítására
156254 Az a) pontiban leírt alkilezési reakció során a II általános képletű iimidazolidon-szárimazékokat közömbös oldószereikben alkalikus szerekkel alkáli-sójukká alakítjuk, és ezeket azután hidroxilamiinok III általános képletű reakcióképes 5 észtereivel reagáltatjuk. Alkűezőszerként azonban N.N-dial'kilpirrolidiniumsókiat is használbatunlk, amelyek a II általános képletű imidazolidinok alkáliisóit 4-N,N-diallkilaminobutil-származékká fakítják. 10 Közömbös oldószerekként pl. alifás, aliciklusos vagy aromás szénhidrogéneket, alifás fcetoniakat és alifás, aliciklusos vagy aromás-alifás étereket, így pl. dietilétert, teferahidrofuránt, dioxánt vagy anizolt alkalmazunk. Általában az 15 oldószer forráspontján dolgozunk. A b) pontban leírt, IV általános képletű imidazoladon-szárimazékak és V általános képletű aminők közötti reakciót az a) pontiban már ismertetett közömbös oldószerekben valósítjuk 20 meg, és általában az oldószer forrpontján dolgozunk. Az amint ekvivalens mennyislégiben alkalmazhatjuk, de gyakran előnyös, ha az amin feleslegben van jelen, mint savmegkötőszer. Gyakran az is lehetséges, hogy az amin felesle- 25 gét alkalmazzuk oldószerként. Alacsonyabb forráspontú aminők esetén a reakciót előnyösen autoklávban valósítjuk meg, emellett az amin vizes oldatát is alkalmazhatjuk, adott esetben egy vízzel elegyedő szerves oldószer hozzáada- 30 sávál. A VI általános képletű karbamid^származékok c) pontiban leírt ciklizálását savas kondenzálószereklkel, pl. szervetlen savak balogenidjeivel, így tioinilkloriddal vagy foszforoxükloErid- 35 dal, vagy pedig anszolvosaväkfcal, így bórfluoriddal valósítjuk meg. Oldószerként előnyösen aramás szénhidrogénjeikéit, így benzolt vagy toluolt, éteréket, így tetráhidrofuránt vagy dioxánt és klórozott szénhidrogénekéit, így meti- 40 lénkloridot vagy kloroformot alkalmazunk. A ciklizálás azonban különböző koncentrációjú vizes ásványi savakban, pl. sósavban is elvégezhető. Általában a ciklizálást forrásponton valósítjuk meg. 45 A VII általános képletű imidazolidon-származékok d) pontban leírt nitrálását a nitrálások során általában szokásos reakciókörülmények között végezzük. A találmány szerinti eljárás magában foglalja 50 az I általános képletű imidazolidon-származékok farimakológiailag megfelelő sóinak előállításiát is szervetlen savakfcal, pl. sósavval, brómihidrogénsiawal, kénsawal vagy foícszforsavval, valamint szerves savakkal, pl. maleinsawal, bor- 55 kősavval vagy citromsavval. A találmány szeriniti eljárás foganatosításária az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 60 20,7 g (0,1 mól) l-(3-nátrofienil)j2-Í!rnidazolidon, 20,7 g (0,15 mól) vízmentes hajmuzsír és 10,8 g (0,1 mól) 2-diimetilamino-etálklorid 250 cm3 acetonnál készített elegyét 24 órán át keverés köz- 65 ben visBzafolyató hűtő alatt melegítettük, majd újabb 10,8 g (0,1 mól) 2^dimetilamdno-etilkk»rid hozzáadása utón további 24 órán keresztül a forráspont hőmérsékletén tartottuk. Lehűlés után a hamuzsírt és káliumikloridot leszívattuk, a szűrletet haimuzsírral telítettük és éterrel extraháltuk. Az étereis fázist nátriumszulfáton szárítottuk, bepároltuk, a maradékot aoetonban oldottuk, aktív szénnel kezeltük és szűrtük. Az l-i(3-nitrolfenil)-3-^(2-dim! etilamino-etil)-w2-iimidazolidan-ihidirdklord)dot éteres sósavval kicsaptuk, olvadáspont (metanol-éter): 202—205 C°. A hidroklorid egy próbájából felszabadítottuk a bázist, olvadáspont: 79 C° i(KotflerJ készüléken mérve). Az 1. példa szerinti módom előállítottuk ezenkívül az l-(3-nitrafenil)-2-imidazolidon 3-dimetilamino^propilkloriddal végzett alkilezés útján az l^(3-nitrof, eriál)^3-(3-'dimjetilam,inoi-propil)-2--imidazolidont; forrpont 0,4 = 244—250 C°. A hidroklorid 191—191,5 C°-on olvadt. 2. példa: 59,5 g (0,22 mól) l-(3-nitrofenil)-3-(2-lklóiretil)-2-imidazolidon és 93,5 g (1,1 mól) piiperidin 500 cm3 abszolút benzollal készített elegyét kb. 20 órán át keverés közben visszafolyató hűtő alatt melegítettük. Ezután a reakcióelegyet lehűtöttük, a csapadékot leszívattuk és kevés benzollal mostuk (25,5 g piperidin-hidrolklorid, ez az elméleti mennyiség 95%-^a). A szűrletet vákuumban bepároltuk és a maradélkot benzoipetrolétenből átkristályosítottuk. Így 48,7 g 1--.(3-nitrofenil)-3^(2-piperidino-et'il)^2-ifmidazolidont nyertünk (a hozam az elméleti mennyiség 69%-^a) 77 C° olvadásponttal (Koffler-készülében mérve), és az anyalúgból további 19,3 g (28%) terméket nyertünk ki 70 C°-os olvadásponttal (Kofler-Jkészüléken mérve). A hidrefldoridot éteres sósavval aoetonban állítottuk elő; olvadáspont (metanol-éter): 246— 247 C°. Elemzési eredmények: C16 H 22 N 4 03HCl-re (354,8) vonatkoztatva: számított C 54,16, H 6,53, N 15,79, Ol" 10,00 . talált C 54,20, H 6,54, N 15,84, Cl- 10,26. A 2. példa szerinti módon az alábbi vegyületeket állítottuk elő: 2a) Dimstilaminnal végzett reakció útján (autökláviban) az l-(3-nitrofenil)-3-i(2-dimetilamino-etil)^2-iimádazolidont; olvadáspont (benzolnpetroléter): 79 C° (Kofler-készüléken mérve); a termék azonos az 1. példa szerintivel. Elemzési eredmények C13 H 18 N 4 0 3 wra (278,3) vonatkoztatva: számított C 56,10, H 6,52, N 20,13 talált C 55,89, H 6,50, N 19,67. A hidroklorid olvadáspontja 219—220 C° (barna színeződés). 2
