156240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újfajta gabonanövény előállítására

3 156240 4 San Pastore búzát. A legközelebbi Tritioale kísérletező Tsdhenmak osztrák professzor volt. Az ő nevéhez fűződik a Triticale elnevezés is, amely valójában a búza növénytani tudományos nevének elsőszótagjából és a rozs növénytani tudományos nevének második szótagjából áll. Ezt az elnevezést a világ minden részén átvették a kutaftók, sőt újabban a botanikusok is. Tsdhermak professzor sok elméleti következtetést vont le kutatásaiból, azonban hibridjei a gyakorlatban nem terjedtek el, valójában a gyakorlati termesztés részére értéktelenek voltak. Húsz évi sikertelen próbálkozás után végül is a búza rozs bJbridálási munkát abba hagyta. Budhinger osztrák professzor az 1962-évi ausztriai Gumpensfeinben rendezett, növénynemesítői értekezleten többek között így emlékezik meg Tsehermak működéséről: „Termékeny faj- és nemzetséghibridjei elméletileg igen fontosak és eredményesek voltak. A gyakorlati termesztésben azonban sem a Tritioale, sem a Secalotricum és a többi fajitahiforlidjei nem terjedtek el". Jeszenko 1911-ben termékeny búza-rozs hibrideket kapott úgy, hogy a meddő búza-rozs hibrid első nemzedékének partokjait felhasította és az albban lévő virágporral mesterséges beporzást végzett. Későbbi évekiben e hibridnek nyoma veszett. A Triticale kutatás legközelebbi képviselője Piszarev professzor, aki egyúttal a búza-rozs hibridek egyik legeredményesebb és legkitartóbb kutatója. Búza-irozs keresztezési munkáját először 1915nben az irkutszki kerületi TallSni Kísérleti Állomásán kezdte, amikor Strampelli a Triticale előállítására irányuló munkát már kilátástalannak találta és a kísérleteket abbahagyta. Piszarev első próbálkozása eredménytelen volt, mert hibridjei meddők voltak és életképes utódokat nem tudott felnevelni. 11940-iben negyvenezer búza és rozs keresztezéséből előbb 22, majd később még 74 olyan utódot kapott, amelynek a búza és rozs között teljesen átmeneti jellegűek, úgynevezett amfiploid hibridek voltak. Az amfiploid hibridek tartalmazzák a búza és a rozs, teljes kromoszómaszámát. Mivel a búza 42 kromoszómájú és a rozs pedig 14 kromoszómájú, így az amfiploid búza rozs hibrid vagyis a Triticale 56 kromoszómájú. Mivel Piszarev egyik hibridje egy szibériai búza és rozs keresztezéséből jött létre, így ez a Triticaléja rendkívüli fagyállósággal is rendelkezik. A gyakorlatban mégsem terjedt el, mert a termőképességét tovább kell javítani. Piszárevnek van egy tavaszi Triticaléja is, amely tavaszi búza és tavaszi rozs keresztezéséből származik. Ez a hibrid is csak nemesítő tenyészkertekben található, mert a termőképessége ennek sem kielégítő. Ujabban beszámolt olyan hibridek előállításáról is amelyeket, Triticale keresztezéséből állított elő, s ezek a hibridek már teranőfaépesek, s felszaparításukat meg is kezdték. Mahalin szovjet kutató 1965-ben ugyancsak beszámolt olyan Tritioale hibridekről amelyeket az általunk korábban előállított 42 kromoszómás Triticale és egy szovjet 56 kromoszómás Triticale keresztezéséből kapott. Ezek a hibridek is termaképesek, s ä felszaporításukat megkezdték. Jelentős még Meiszter szovjet professzor Triticale nemesítési munkája, azonban neki nem sikerült gyakorlatilag értékes átmeneti jellegű állandósult búza rozs hibrideket előállítania. Vettel német növénynemesítő munkáját kell még kiemelni, azonban hibridjei a termőképesség ellenére aszott és töppedt szeműek voltak, hogy üzemi termesztésre nem váltak be. A Tritioale kutatásnak 1936-ban a kolchicin felfedezése és a citológiai módszerek gyors fejlődése adta a legnagyobb lökést. Ekkor vált világossá, hogy a fcolchiöín alkaloida a növényi sejtosztódásban olyan zavarokat idéz elő, mint amilyen hatásokat a természetben előidézhetnek a hirtelenfelmelegedéseik és lehűlések, tehát a sokk hatások, ahogy hasonló jelenségeket idézhetnek elő a természetes sugárzások is. Bizonyos hő- és hideghatások,, sugárzások, avagy az ivarsejtképződéskor keletkező rendellenességek során a kromoszómák osztódása után nem alakul ki, a sejitfial. A megkettőzött kromoszómák így egy sejten belül maradnak, s ezek mind előidézhetik a spontán poliploidálódást. Amikor azonban ezt a folyamatot előzőleg faj-, vagy nemzetségikereszteződés is megelőzi és ezek a külső hatások a meddő első nemzedéket érik, akkor keletkeznek a természetben a spontán amfiploidok. Ezek a hatótényezők azonban a természetben csak a legritkább 'esetben mennek végbe egyidejűleg. Így természetesen spontán amfiploidok is csak nagyon ritkán keletkeznek. Példa erre éppen a Trliiticale. Még mesterséges keresztezés után is csak nagyon kevés kutatónak sikerült termékeny átmeneti hibrideket előállítani, s amelyek' már termőképesek is voltak, sosem érték el egyik szülő termőképességét sem, tehát gyengébben teremték a búzánál is meg a rozsnál is, így a gyakorlatban nem terjedhettek el. A kolchicin segítségével szinte biztos polfrploidáló szerhez jutattak a kutatók. Szinte minden gabonatermelő állaimban kezdtek foglalkozni a Triticale előállításával. Ujabban Nakajima japán, Müntzing svéd, O'Mara, Taylor amerikai, Jenküns, Larter, Mc. Ginnis kanadai, Kattermann, Vettel, Riudorf, Krolow, Müller, Aufhammer, Schneider, Borlnug, Kappus, Ochler, Macijewski, Sulündin, Naumova, Wellensiela német, Forlani olasz, Sanchez-Monge spanyol, Villax és Mota portugál, Wellensiek holland, közleményekben számoltak be az általuk előálítoltt Triticale előállításáról. A nevezett kutatók az újabb időkben a búza rozs keresztezésekből származó meddő növényeiket vagy kolchicinnel, vagy besugárzással, vagy hő és hidegsokfcal tették termékennyé, amfiploiddá. Ezek az így előállított termékeny Triticalék azonban a gyakorlati termesztésiben még sem váltak be, 'mert mindkét szülőpartnernél gyengébb minőségűek voltak, így a már közel száz esztendeje kitűzött nemesítési célt nem érték el. Ezek a növényeik inkább elméleti érdekességnek számítottak. Felmerült annak a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2