156240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újfajta gabonanövény előállítására

156240 6 gondolata is, hogy a két növénynemzetségből azért nem lehet megfelelő termékenységű új növényt előállítani, mert a két növény között óriási a biológiai ellentét. A búza önmegtermékenyülő és csak saját virágporától köt szemet, 5 a rozs idegen megtermékenyülő és csak idegen növény virágporával történő megporzásból köt szemet és hoz utódot. Abban az esetben, ha a rozsot önmegtermékenyülésre késztetjük, mint a búzát, akkor csak a legritkább esetben 10 kapunk olyan szemeket, amelyeiket ha elvetünk, azok életképes termő növényt adnának. A legtöbbjük korcs beltenyésztett jelleget mutat és nagyon meddő utódokat hoz. A jelen esetben, amikor a búzát keresztezzük, a rozzsal, akikor 15 a keletkező hibridnövény önmegtermékenyüiő lesz, mint a búza. Viszont tudjuk, hogy ebben a növényben jelen van a rozs teljes örökletes anyaga, tehát az idegen termékenyülés tulajdonsága, csak látens állapotban van meg. A 20 Triticale amikor virágzik és megtermékenyül tehát úgy viselkedik mint a búza és hogy nagyon sok benne a meddő virág, azt azzal a biológiai ténnyel magyarázták, hogy a rozs állandó beltenyésztettségre van kényszerítve a 25 Tr'iticaléban, tehát a meddőségnek, vagy legalább is a gyenge termőképességnek ez a legfontosabb okozója. A találmányhoz a Triticale poliploid sorának tanulmányozása vezet. A búzának ugyanis a 30 természetben három faja van, úgymint 2n = 14, 2n = 28 és 2n = 42 kromoszómás búzafajta. A 14 kromoszómás búzák között csak vad alakok vannak, a 28 kromoszóma búzafiajolk között már a vadalakok mellett olyan búzacsoport is 35 létezik, amelyeket a gyakorlati termesztésben már megtaláltunk. Ilyenek a makaróni búza vagy Triticum durum. E búza a világ összes búzatermesztésének klb. 10%-át adja. Ide tartozik az angol hasas búza 40 vagy Triticum turgidum, amelyeket nyomokban termesztenek, elsősorban takarmánynak. A harmadik csoportban tartoznak a 42 kromoszómás lágybúzák vagy közönséges néven kenyérbúzák. Ezek csoportjába tartozik minden 45 ismert elterjedt búzafajta. Tehát ide tartoznak a gyakorlati növénytermesztés számára legértékesebb kenyeret és takarmányt szolgáltató búzafaj'ták. E búzacsoport adja a világtermelés fcb. 90%Hát. 50 Minden Triticale kutató természetesnek tartotta, hogy a jó búzafajita és a nagytermőképességű rozsfajta keresztezéséből várhatók azok a búza-rozs hibridek amelyek az utódaikban felveszik a versenyt mindbét gabonával, 55 sőt azoknak előnyös tulajdonságait is tartalmazzák. A hosszú évek kísérletei azonban nem ezt igazolták. A' nagytermőképességű búza és a nagytermőképességű rozs keresztezéséből csak mindkét szülőnél gyengébb termőképességű 60 hibridek keletkeztek. A találmány abból a feltételezésből indul ki, hogy ezekben a búzarozs hibridekben a kutatók már túljutottak a kromoszóma számban az optimális ploiploid szinten. Ezért olyan 42 kromoszómás Triticalét állí- 65 tottunk elő, amely a Triticum turgidum 2n = = 28 és a Secale cereale 2n = 14 kromoszómák összegét tartalmazza, tehát 42 kromoszómájú hibrid volt, mint a közismert búzafajták. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az így előállított Triticale hibrid termőképessége sem volt jobb, mint az ismert külföldi nagyobb kromoszómájú fajtáké. Azonban megállapítást nyert, hogy a 42 kromoszómás Tritiaale hibridek sokkal életerősebbek és egészségesebbek, mint az eddig ismert oktoploid, vagyis 56 kromoszómás Triticalék. A továbbiakban az 56 kromoszómás Tritiaale (F 481 x S. cereale) és a 42 kromoszómás, Triticale (Triticum turgidum x S. cereale) keresztezéséből olyan új hibridek előállítása sikerült, amelyekből remélhető volt, hogy a megfelelő kombinációk létrehozásával sikerül az eddig hiányos tulajdonságokat a Triticaléból kiküszöbölni. Láttam, hogy ez lesz a Triticale nemesítés helyes útja. A lényeg az volt, hogy az 56 és 42 kromoszómás Triticale hibridek keresztezéséből a megfelelő 42 kromoszómás hibrid kétszeri, maximum háromszori visszakeresztezéséből a harmadik vagy negyedik esztendő után olyan új 42 kromoszómás hibrideket állítottunk elő, amelyek már termőképességben felvették a versenyt a homoktalajon a rozzsal és jobb talajon a búzával. Jelen találmányoim eredményes továbbfejlesztése és annak lényege a következő: I. Amint láttuk a legváltozatosabb Triticale anyagot hozták létre a világ minden részén. Ezek azonban rendszerint egymagukban nem értékesek, legalább is gyakorlati értékük nem közelíti meg sem a búzát, sem a rozsot. Ma már azt is tudjuk, hogy a Tritiaale optimális ploiploid szintje nem az 56 kromoszóimás oktoploid;, hanem a 42 -kromoszómás hexaploid. Maga a nyers hexaploid Triiticale még mindig nem értékes, amit bizonyít a Kecskeméti Triticale No l^es hibrid. Az oktoploid és hexaploid Triticale keresztezéséből azonban már értékesebb Triticale utódok keletkeznek, azonban még mindig men kielégítŐék. A továbbfejlesztés lényege a génhalmozás. A módszer leírása a következő: II. Az első turnusban a Piszarev féle AH 20/1 sz. Tritü'calét keresztezzük az amerikai Triticale Taylorral. Az így kapott első nemzedéket (legalább 10 egyedet) keresztezzük a gyenge termőképességű de igen jóminőségű szavjeit Tritiaale Meißzrterrel, majd az ebből a keresztezésből származó első nemzedék legalább 10 egyedét újból keresztezzük a Tritiaale Rimpau német hibriddel. Ebből a négyszeres Triiticale keresztezésből származó 56 kromoszómás nagyon vál^ tozatos örökletesanyaggal rendelkező első nemzedéket keresztezzük a Kecskeméti Triticale 42 kromoszómás hibriddel. Itt az a lényeg, hogy legalább húsz egyedet keresztezzünk, kb. 2000 virágot, hogy a különböző poliploidfokú keresz-3